Szerelem magyar m�dra

Gyorsan lecsaptam az els� szabad helyre. Egy �reg n�ni rosszall� szemekkel m�regetett. Nem, mintha nem lenne hozz� szokva, hogy a mai fiatals�g nem �pp a lovagias term�szet�kr�l h�resek. Kif�jtam magam �s igazgatni kezdetem a s�lamat. A velem szembe l�v� �veglapban halv�nyan l�ttam magam. Az unalmas barna hajam ma m�g pocs�kabb volt, mint amilyen szokott lenni. Nem is �rtem, hogy tudott Rudi bel�m szeretni. Jaj, Istenem! M�g mindig �rzem a sz�mon a l�gy ajkainak tapint�s�t. Abba hagytam a toll�szkod�st �s h�tra d�ltem a sz�ken. M�r alig v�rom, hogy haza �rjek �s elmes�ljem valakinek.
- ,,V�rjunk csak! Nem lehet! Mit fog hozz� sz�lni Eszti?”
Elkaptam a tekintetem az aszfaltr�l �s �jra az �veglapba meredtem. Most szembes�ltem azzal mit is tettem. Egy csom� ember sz�v�t t�rtem darabokra, mind ezt alig p�r perc alatt. Engem meg fognak �lni! �s ami a legsz�rny�bb: igazuk lesz. Kiegyenesedtem �s ijedt tekintettel forogtam, mintha azt rem�ln�m: a megold�s itt utazik velem a buszon, csak ki kell sz�rnom a t�megben. De hi�ba f�szkel�dtem az �l�helyemen semmi �tlet nem jutott eszembe. Egyre szapor�bban kapkodtam a leveg�t. �jb�l h�tra d�ltem a sz�ken �s lehunytam a szememet. Megpr�b�ltam m�ly l�legzetet venni �s megnyugodni.
Eszti tekintete jelent meg el�ttem. B�s volt �s szomor�. A h�tt�rben kirajzol�dott a l�pcs�, ami a tet�re vezetett fel. Az volt a t�rzshely�nk. Ott szoktunk �lni, ha nem volt �pp �r�nk �s kibesz�lt�nk mindenkit. Vagy �pp azokat, akiket ut�ltunk vagy csak �pp haragudunk r�juk, vagy �pp az aktu�lis jel�ltjeinket. R�gebben mindig �n besz�ltem. Minden h�ten m�s sr�c tetszett. De azt�n fogtam az ad�st, hogy nem kellek egy fi�nak sem, sz�val az ut�bbi id�ben egy sr�c sem volt, akire �gy n�ztem volna, mint j�vend�beli. �m Eszti velem ellent�tben nagyon is sokat tudott mes�lni a fiukr�l. Vagyis, hogy pontosabb legyek: egy fi�r�l. Mivel � a szerencs�sebbik kateg�ri�ba tartozott �s nem csak messzir�l szeml�lte a sr�cokat, mint �n, hanem m�r eg�sz m�ly bar�ts�gokat �p�tett ki vel�k. � nem volt olyan peches, mint �n, hogy �gy tasz�tja a fi�kat, mint k�t m�gnes azonos p�lusa egym�st. �gy h�t a szerelm�vel minden nap hossz� besz�lget�seket bonyol�tott le. De mind hi�ba. ez nem volt neki el�g. M�g azok ut�n sem hitte el, hogy a sr�cnak t�nyleg tetszik, hogy mindig oda ment hozz� besz�lgetni, k�sz�nt neki �s sz�les mosollyal �dv�z�lte, ha felt�nt a k�zelben. �s �n t�nyleg tiszta sz�vemb�l bizonygattam neki, hogy a sr�cnak kell �s tetszik, f�lig bele van z�gva. De most m�r nem tudom mit is mondhatn�k, hiszen �let�nek �rtelme az im�nt pr�b�lta ledugni a nyelv�t a torkomon. Ezek ut�n bizonygathatom, hogy a sr�c igaz�n od�ig van �rte. Hisz, hogy �rvelhetn�k amellett, amit m�g magam sem hiszek el. K�r sz�p�teni a dolgokat. A sr�c tudtomra adta, r�ad�sul f�lre�rthetetlen�l: hogy neki �n kellek. �n, akit�l minden sr�c irt�zik �s mindenki megragadja azokat a nem �pp ritka pillanatokat, amikor j�l le�gethetnek valahol. M�g csak seg�teni�k sem kell, hisz megcsin�lom magam, �nk�nt �s dalolva. De visszat�rve Rudira �s az � cs�kj�ra: v�gk�p nem tudom, mit tegyek.
- Mit mondasz? – k�rdezte mikor elengedett �s l�tta, hogy kicsit v�ratlanul �rt a dolog.
- Hogy itt a buszom. – leheltem �s gyors l�ptekkel megindultam az ajt� fel�, ami csak �gy ontotta mag�b�l az utasokat. – Majd besz�l�nk.
- Ok�. Aludj r� egyet.
Az a mondtad j�r m�r a fejemben mi�ta le�ltem erre a nyamvadt �l�helyre. A hangja tele volt csal�dotts�ggal �s b�nattal. �gy �rezhetett, ahogy �n mikor Peti ut�n futottam, csak hogy tudjak vele v�lltani p�r sz�t �s tudt�ra adjam: �n vagyok az a l�ny, akinek annyira tetszik. �s m�g midig eml�kszem, hogy mikor elk�sz�nt �s elfordult sz�ra nyitottam a sz�mat �s mondani akartam valamit, de nem mertem. Az�ta is esz a fene, hogy ha nem lettem volna olyan gy�va ny�l, tal�n most �n sm�rolhatn�k vele a szekr�ny�nek d�lve, nem az a kapa fog� SZ�RNY ELLA. B�r hi�ba r�g�dom ezen, �gy is mindegy �s egy�bk�nt is van m�r nagyobb bajom. Holnap a suliban ki fognak ny�rni. Ha haza megyek, neki�llok a v�grendeletem meg�r�s�nak. Mandarint, a v�r�s cirmos cic�m az ideges�t� kish�gomra hagyom a pl�ssmack�mmal egy�tt. �gy is mindig f�jt r� a foga �s rendszerint kilopta a szob�mb�l, ha nem voltam el�g figyelmes. M�ltkor is mikor sz�rnyen siker�lt a matekdolgozatom �s ki akartam magam b�gni nem tal�ltam sehol. Pedig megszoktam, hogy az �gyra vetem magam, a mack�mba f�rom a fejemet �s j�l kib�g�m magam. Mandarint pedig hi�ba pr�b�lja elcs�b�tani �s eg�sz nap k�nyezteti, a kis sz�rm�k mindig h�s�ges marad hozz�m, hiszen �n adok neki enni. �s annyira nem bolond, hogy elp�rtoljon az egyetlen h�sforr�st�l a csal�dban. Rendszerint mindig hozz�m d�rg�l�zik, ha haza�rek �s meg sem �ll szob�m ajtaj�ig. Ott le�l, b�sam r�m mereszti a nagy fekete szemeit �s addig b�mul m�g meg nem sajn�lom. �gy k�nnyen ki tud k�ny�r�gni p�r szelet szal�mit ak�r egy nap alatt. Nem csoda, hogy szeg�ny kicsi Mandarin m�r ink�bb egy narancsra hasonl�t, mint egy apr� g�mb�lyded mandarinra.
- ,,Istenem, de idi�ta vagyok!  – hunytam le a szememet. – Most is ezen agyalok, ahelyett, hogy pr�b�ln�k megold�st keresni.”
Amikor meg�llt a busz a v�g�llom�son mindenki elkezdett tolakodni �s min�l gyorsabban az ajt�k k�zel�be jutni. �n szerencs�s helyzetbe voltam, mert v�kony termetem miatt �t tudtam v�gni a t�megen. Leugrottam a buszr�l �s magabiztos l�ptekkel indultam el az utc�nk fel�. Amikor haza�rtem az ajt�ban �sszefutottam Mandarinnal, aki nagy fekete szemekkel k�ny�rg�tt, hogy engedjem be.
- Na, j� te bestia! – nevettem �s el�re engedtem az ajt�ban. – Nem tudom, hogy csin�lod, de mindig megt�r�k, ha r�d n�zek.
Mandarin csak el�gedetten ny�vogott �s felugr�lt a l�pcs�n. K�vettem az emeletre ahol a kish�gom v�rt r�m.
- Hello! – vigyorgott r�m.
- Mit akarsz? – n�ztem r� len�z�en.
- Semmit. – s�t�tte le a nagy k�k szemeit.
Bezzeg �t k�k szemekkel �s aranyl� sz�ke f�rt�kkel �ldotta meg az Isten, m�g engem unalmas barna hajjal �s szemmel �tkozott meg. Hol itt az igazs�g?
- Ok�. – b�lintottam �s kiker�ltem, hogy folytassam utamat a szob�m fel�.
- Vagyis – sz�lt ut�nam.  – Holnapra be k�ne adnom a rajzomat �s… nincs k�sz.
Megtorpantam �s megfordultam. M�rgesen szegeztem r� a szikr�z� szemeimet:
- Mi? Azt akarod, hogy megcsin�ljam? Na, arr�l sz� nem lehet. Tanulnom kell.
- Te meg a tanul�s. – kezdett el r�h�gni, de azt�n r�j�tt, hogy ezzel rossz f�t tett e t�zre �s abba hagyta a nevet�st.
- Igenis tanulni fogok. – sz�k�ltek �ssze a szemeim. – Te pedig megrajzolod a nyavaly�s rajzod.
- De seg�tened kell!
- Mi�rt k�ne? – vigyorogtam kaj�nul �s h�tat ford�tottam.
- De csak rajzb�l vagyok rossz! Emiatt nem leszek kit�n�! K�rlek!
Mindig is ut�ltam, hogy � volt a kis okos a csal�dban �s a sz�leim mindig azt hajtogatt�k: Vehetn�l p�ld�t a kish�godr�l. Most pedig azt akarja, hogy seg�tsem hozz� ahhoz, hogy id�n is kit�n� lehessen.
- �n sem tudom a fizik�t, m�g sem k�rem, hogy �rd meg helyettem a dog�kat. – azzal bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t.
Fujtatva dobtam a t�sk�m az �gyra. �s d�h�ngve kezdtem el benne keresni a holnapi �rarendem.
- M�g, hogy rajzoljam meg a rajz�t! Ha-ha. Azt lesheti. Majd �n fogom hozz�seg�teni ahhoz, hogy az any�m�k ideges�thessenek vele.
Nagy nehezen el�b�ny�ztam a t�sk�m alj�b�l az �rarendem �s megn�ztem a holnapi �r�im.
- Nem kell semmib�l tanulni csak angolb�l. – �llap�tottam meg.
Le�ltem az asztalomhoz �s benyomtam a g�pemet. Majd mellette meg�rom a h�zit. Mikor bel�pett r�gt�n megn�ztem kik vannak fent msn-en. senki nem volt fent ez�rt lehajtottam a fedel�t �s elkezdtem meg�rni a h�zit. Az ajt�mon kapar�s hangja �s ny�vog�s sz�r�d�tt be. Kinyitottam �s Mandarin �cs�rg�tt a szob�m el�tt.
- Te bej�hetsz. – mondtam neki. – Te �gy sem fogsz ostoba rajzokat k�sz�tetni velem.
A macska szeme megcsillant, mintha tudn�, mir�l besz�lek �s m�lt�s�gteljes l�p�sekkel bevonult a szob�mba. K�nnyed�n felugrott az �gyamra �s elf�szkelte mag�t a d�szp�rn�k k�z�tt. Le�ltem mell� �s vakargatni kezdtem a f�le t�v�t.
- Sz�vesebben lenn�k �n is macska. – mondtam neki.
� csak az �lembe m�szott �s ott terpeszkedett el. Az apr� pancsait a combomra tette �s a k�rmeit ki-be huzig�lta.
- �h! – ki�ltottam fel �s �vatosan megragadtam a k�t kis mancs�t. – Ezt abba hagyod, vagy mehetsz ki a hidegre.
Erre gyorsan maga al� h�zta a l�bait �s sz�, vagyis ny�vog�s n�lk�l t�rte a gyomroz�st. H�tra d�ltem �s a fejemet a hideg falnak t�masztottam. Behunytam a szememet �s l�ttam magamat fel�lr�l, ahogy Rudi �t�lelt �s megcs�kolt. Azt�n hirtelen felpattantak a szempill�im.
- Mond, mi�rt �lmodozok �n r�la, mikor tudom, hogy nemet kell mondanom? – n�ztem a v�r�s cic�m szem�be. – Ha igent mondok, akkor �t csapom be, mert �n nem szeretem… M�gis �gy v�gyok valakire, aki szeret.
Ki n�ztem az ablakon �s elgondoltam milyen sz�p is lenne, ha � �s �n egy p�r lenn�nk. Milyen csod�s is lenne, ha minden nap k�z a k�zben andalogn�nk a f�utc�n. Ha egy�tt s�t�ln�nk a galambok lepte F�t�ren. Ha egy�tt n�zn�nk a meleg szob�b�l a h�es�st �s egy�tt g�zoln�nk a sz�z h�ban. �s milyen pocs�k lenne, hiszen minden bar�tn�m ellenem fordulna. �s igazuk lenne, hiszen �n h�d�tottam el Esztit�l Rudit. Vagyis ez nem teljesen igaz, hiszen nem j�rtak, de akkor is tudtam mennyit jelentett neki. Hogy mennyire izgatott volt, amikor �sszefutott vele �s a sr�c sz�les mosollyal k�sz�nt�tte. Azt hitte s�nen van, hogy semmi sem v�lasztja el m�r a sikert�l. De t�vedett. �pp a legjobb bar�tn�je tette t�nkre az eg�szet. �n. �n az idi�ta. Felpillantottam az �jjeliszekr�nyemen l�v� �r�ra.
- Szent Isten! – ugrottam fel kiejtve az �lemb�l a macsk�t. – M�r f�l h�t!
Mandarin k�ts�gbe esetten ny�vogott �s nagyokat pislantott fel�m. Szeg�ny nem �rtette minek ez a nagy h�h�. H�t persze. � szerencs�s helyzetben van. Nincs kish�ga, akinek folyton k�vetni kell minden egyes l�p�s�t. Kirontottam a szob�mb�l magam m�g�tt hagyva a gyerekes b�nk�d�saimat �s beleb�jtam a p�ldamutat�, felel�ss�gteljes n�v�r szerep�be. Benyitottam h�gom szob�j�ba �s m�ly, d�rm�g�s hangon parancsolgatni kezdtem, de �gy, hogy m�g �n magam is megijedtem magamt�l, nem hogy a h�gom, aki gyors l�ptekkel futott ki a szob�j�b�l.
- Egy�l m�r kicsit gyorsabban. – mondtam mik�zben az asztalra k�ny�k�ltem. – Menn�k.
- Hova? – vigyorgott. – Randev�d lesz?
- Ne pimaszkodj, mert nyakon v�glak. – sziszegtem.
Ut�ltam, hogy mindig meg kellett v�rnom, hogy befejezze a vacsor�t, elmosogatnom �s ut�na ellen�riznem, hogy mindennel k�sz van-e.
- Megcsin�ltad m�r azt a rajzot? – k�rdeztem.
- Nem. – mondta �s belet�rt a t�szt�ba. – Seg�ts!
- Nem fogok seg�teni! – fakadtam ki. – Ezt m�r ezerszer megbesz�lt�k. �s ne gusztustalanodj m�r!
- Nem vagyok �hes. – tolta el maga el�l.
- Megeszed, vagy �n t�mlek meg, mint egy kacs�t.
Erre ijedten �sszerezzent �s nagy k�k szemeivel r�m meredt. �n meg �sszesz�k�lt dacos tekintettel n�ztem vissza r�. �gy �lhet�nk percekig, mert k�zbe anya hazaj�tt. Ut�na �n csak gyorsan felslisszoltam a szob�mba �s hallgattam a hosszadalmas veszeked�st. V�gre nem �n voltam az, akit szidtak. Boldogan ny�jt�ztam �l a sz�kemben �s mosolyogva meredtem magam el�. Ezeket a ritka pillanatokat ki kell �lvezni, nem de?
Reggel �lmosan k�sz�l�dtam ki az �gyamb�l. Kit�r�ltem a szememet �s kiny�jt�ztam. Az �r� asztalomt�l nem mesze hever a farmerem �s a k�t�tt pulcsim. Felcib�ltam magamra �s lebotork�ltam a konyh�ba. Anya m�r talpon volt �s a ma esti vacsor�t kavargatta egy nagy l�basban. �nt�ttem magamnak egy cs�sze, forr� te�t �s elkezdtem kortyolgatni.
- Siess! Elk�sel. – mutatott az �r�ra.
- ,,B�r ne k�ne suliba mennem.”  – forgattam a szememet.
Sosem rajongtam az iskol��rt, mint ahogy minden norm�lis tini l�ny sem. Kora reggel kim�szni az �gyb�l csak az�rt, hogy egym�s ut�n v�gig �lj�nk hat, n�ha h�t unalmas �r�t. R�ad�sul ma szembe kell n�znem Esztivel �s Rudinak is v�laszolnom kell.
- ,,Istenem, b�r csak most azonnal leesne harminc centi h�.”
 Kin�ztem az ablakon �s csal�dottan vettem �szre, hogy ennek nem sok es�lye van, mivel ragyog�n s�t kint a nap, annak ellen�re, hogy december k�zep�n voltunk. V�g�l belet�r�dtem, hogy iskol�ba kell mennem �s p�r perces toll�szkod�s ut�n a t�k�r el�tt el is indultam.
Az udvaron m�r eg�sz sok di�k �sszegy�lt mikor meg�rkeztem. Kisebb-nagyobb csoportokba gy�ltek az emberek. Az �n oszt�lyom ma is a megszokott helyen �llt k�t k�l�n k�rt alkotva. Az egyikben ott �llt Eszti �s nyak�t tekergette. Jobbra-balra pillantott, szem�vel Rudit kereste. Meg�lltam �s nyeltem egy nagyot.
- ,,Mit tegyek? �lljak oda el� �s mes�ljem el mi t�rt�nt?”
Lass� l�ptekkel k�zeledtem fel�j�k. M�r majdnem oda �rtem, mikor m�lt�ztattak �szrevenni �s mosolyogva k�sz�ntettek:
- Szia Mira.
- Sziasztok. – v�laszoltam �s lopva Esztire n�ztem.
Kerek arca piros volt �s a szeme boldogan csillogott. L�ttam, hogy � is n�z, �s sz�j�val halkan t�tog:
- K�sz�nt!
Keser�en visszamosolyogtam �s felmutattam a h�velykujjam. Gondterhelt arccal k�r�l n�ztem �n is �s r�gt�n kisz�rtam Rudit. Mikor megl�tta, hogy �t b�mulom felemelte a kez�t �s fel�m intett. Gyorsan elfordultam, mintha nem l�ttam volna �s �sszetal�lkoztam Eszti gyan�s tekintet�vel.
- Mi az? – k�rdeztem �rtatlanul.
- Semmi. – v�laszolta, b�r nem igaz�n gy�z�tt meg.
Feszengve �lldog�ltam az udvaron �s arra v�rtam, hogy felcsend�lj�n a cseng� hangja, hogy v�gre megszabaduljak att�l a tudatt�l, hogy Rudi ott �ll m�g�ttem �s a h�tamba f�r�dik tekintete. Mikor v�gre felcsengettek fell�legeztem �s belevetettem magamat a t�megbe, hogy min�l hamarabb bent lehessek. Azt rem�ltem m�ra meg�sztam a k�nos helyzetet, mert napk�zben nem szoktunk �sszefutni, de azt is meg tudom oldani, hogy bent maradok a teremben. Csak, hogy t�vedtem. Nem is kicsit. Mikor d�lut�n ott �cs�r�gt�nk a kedvenc hely�nk�n Esztivel, a negyedik l�pcs�j�n, �s hirtelen felt�nt Rudi. Meg �llt el�ttem �s mosolyogva azt k�rdezte:
- Gondolkodt�l m�r a k�rd�semen?
Eszti szeme �gy kikerekedett, hogy egy m�sodpercig azt hittem mindj�rt kiesik a hely�r�l.
- Mif�le k�rd�s? – sziszegte fel�m.
Zavartan b�multam Rudira. Azt�n hirtelen eszembe jutott egy j�, vagyis akkor m�g j�nak t�n� �tlet.
- H�t persze! – ugrottam fel �s felkaptam a t�sk�mat. – K�lcs�n adom.
- Mit? – pislogott �rtetlen�l Rudi.
- H�t a t�ri k�nyvem. – feleltem hosszas kutat�s ut�n. – Tess�k.
- �n… - kezdte, de nem volt ideje befejezni, mert a kez�be nyomtam a k�nyvet.
- Elk�rted a k�nyvet. – mondtam kicsit hangosabban, mint kellett volna. – Nem eml�kszel!
- �hm… - b�logatott zavartan.
- Na, szia! – k�sz�ntem el mosolyogva �s a l�pcs� ir�ny�ba tuszkoltam.
- Szia, Eszti. – intett a bar�tn�m fel� azt�n m�g oda s�gta nekem. – Te mit sz�vsz?
- Sajnos azt nem adhatok, mert nem drogozok. Jobban tenn�d, ha te is leszokn�l. T�nkre teszi a mem�ri�d.
V�gre siker�lt r�vennem, hogy elmenjen. Neki d�ltem a szekr�nyeknek. Legsz�vesebben a fejemet vertem volna bele.
- ,,Gratul�lok Mira!” – forgattam a szememet.
- Mi van k�zted �s Rudi k�z�tt? – t�madott r�m Eszti.
- Mi? Honnan veszed ezt a marhas�got. – lihegtem.
Nan�, hogy elf�radtam. Egy nyolcadikos, izmos sr�cot nem k�nny� akarata ellen�re eltuszkolni a l�pcs�ig.
- Onnan, hogy m�r az udvaron is �gy integeted fel�d, hogy majdnem kit�rt a csukl�ja. – g�nyol�dott Eszti. – Most meg ez is.
- Nem. Semmi. Nincs. – dadogtam.
- Aha. �rtem. – m�regetett Eszti �s gyilkos pillant�st k�ld�tt fel�m.
�n csak zavartan mosolyogtam r� �s a t�sk�m�rt ny�ltam.
- Azt hiszem jobb, ha sietek. M�g lek�sem a buszt. – magamra kaptam a kab�tomat �s m�g odaki�ltottam neki a l�pcs� alj�r�l. – Szia!
Kettes�vel szedtem a l�pcs�fokokat �gy rohantam lefel�. Az ajt�ban m�g utol �rtem Rudit, akinek a kez�ben m�g mindig ott volt a t�rt�nelemk�nyvem.
- Ezt visszak�rem. – mondtam �s kivettem a kez�b�l. – Am�gy, szia!
- Hello. – �s furcs�n m�regetett, gondolom az el�z� m�sor miatt. – Mi a fene �t�tt bel�d?
- H�t… - vontam meg a v�llamat. – M�g Esztinek nem mes�ltem el mit t�rt�nt. Nem akartam, hogy v�ratlanul �rje.
- Aha. – b�logatott. – Azt hittem � a legjobb bar�tn�d.
- Igen. �s? – n�ztem r� k�rd�n.
- Ti csajok – mondta olyan hangs�llyal, mintha egy k�l�n fajr�l besz�lne. – nem szoktatok minden megt�rgyalni egym�s k�zt?
- T�bbnyire igen. – gondolkodtam el.
- Akkor ez nem j� jel. – r�zta a fej�t. – Ezek szerint nem a v�laszod?
Elgondolkodva n�ztem magam el�. Ek�zben m�r ki�rt�nk az �tra �s a zajos utc�n haladtunk egym�s mellett. Hi�ba gondolkodtam eg�sz nap ezen, m�g mindig nem tudtam mit mondani. M�g sosem vallott szerelmet nekem senki �s nagy volt a cs�b�t�s. R�ad�sul nagyon helyes volt Rudi �s kedves. de Eszti hal�losan szerelmes volt bel�. �n pedig nem.
- Azt hiszem – kezdtem halkan. – adok egy es�lyt.
Rudi szeme felcsillant �s felemelte a kez�t. Belecs�sztattam az eny�met �s az ujjaink �sszefon�dtak. Akkor m�g nem esett le mekkora hib�t v�tettem.
Mikor haza �rtem m�g mindig vigyorogtam. Csak akkor hervadt le a mosoly az arcomr�l, mikor bel�ptem a szob�mba �s eszembe jutott Eszti.
- ,,Atya �g Mira! Most nagy szarban vagy!”
Hi�ba pr�b�ltam elterelni a gondolataimat, �s gy�zk�dni magamat nem tettem semmi rosszat, m�g is lelkiismeret furdal�som volt. Annyira b�ntott, hogy m�g tanulni is le�ltem, csak, hogy elfelejtsem a gondjaim. Mikor anya haza j�tt �s ben�zett d�bbenten mered r�m:
- Jesszus te mit csin�lsz? – h�ledezett.
- Egyesek tanul�snak nevezik – morogtam. – de �n a k�nz�s sz�t haszn�ln�m.
- Ne szemtelenkedj!  - morogta anya �s r�m z�rta az ajt�t.
�n csak vetettem egy grimaszt a kij�rat fel�, �s visszahajoltam a k�nyvem f�l�. �lmosan pislogtam a l�mpa f�ny�ben. L�ttam, ahogy kezdenek elmos�dni a bet�k.
- ,,Le k�ne fek�dni.”  – gondoltam.
De tudtam mihelyt fel�llok, eszembe jut Eszti, meg Rudi.
- ,,Ez nem �llapot! Besz�lek holnap Rudival, miel�tt m�g Esztit is magamra harag�tan�m. – az asztalra csaptam �s elt�k�lten meredtem magam el�.
De ez az �rz�s nem sok�ig tartott, mert eszembe jutott, hogy fogalmam nincs, hogyan kell szak�tani egy fi�val. M�g sosem csin�ltam ilyet ezel�tt. S�t m�g j�rni se j�rtam senkivel, nem hogy szak�tani. Csak filmekben l�ttam, ahogy a sr�c nagy, b�nb�n� szemekkel azt mondja a bar�tn�j�nek: Te jobbat �rdemelsz. Most �n is ezt mondjam?
- Figyelj Rudi? Te jobbat �rdemelsz…
Egy percig elk�pzeltem, ahogy ott �llok zsebre dugott k�zzel lehajtott fejjel. Kit�rt bel�lem a nevet�s.
- ,,Nem. – r�ztam a fejemet. – Valami m�s kell.”
Eg�sz este azon r�g�dtam mit tegyek. �s a nagy tervekb�l, �tletekb�l persze nem lett semmi. Reggel v�gig osontam az udvaron lehajtott fejjel az �t�dikesek k�z�tt, hogy Rudi nehogy kisz�rjon. Mikor oda �lltam az oszt�lyomhoz l�ttam, hogy Eszti gyilkos tekintettel m�reget.
- Szia. – mosolyogtam fel� ny�jasan, de csak egy goromba ,,hello”-t kaptam cser�be.
Megvontam a v�llam, mintha nem tudn�m mi baja, pedig nagyon is tudtam.
- Hogy vagy? – pr�b�ltam beind�tani a besz�lget�st.
De l�ssuk be el�g neh�z �gy t�rsalogni valakivel, hogy az legsz�vesebben a torkodnak esne �s megfojtana itt helyben. Ek�zben az udvar t�ls� v�g�b�l egy helyes, magas nyolcadikos sr�c szerelmes pillant�sokat k�ld�zget fel�d. �n pedig sz�vesen mondan�m neki, hogy: figyelj, nekem is tetszel. Csakhogy akkor az �n egyetlen bar�tn�m kicsin�lna. �s nem akarok �sszeveszni vele csak egy h�lye fi� miatt, akit nem is szeretek tiszta sz�vb�l. Csak v�gyom a szeretet�re, mert m�r ideges�t, hogy nem volt m�g senkim.
- J�l. – felelt g�nyosan Eszti. – Gondolom te egyenesen remek�l.
- T�vedsz. – vontam meg a v�llam. – De mib�l gondolod?
Csak legyintett �s elment mellettem. �rtetlenkedve n�ztem ut�na. Tudtam, hogy k�pes mindent t�lreag�lni, de ennyire. Az�rt ez m�r engem is fel�lm�l. Rem�ltem, hogy hamar megb�k�l, mert nem akarom az eg�sz napot �gy elt�lteni, hogy a v�rben forg� szemeit b�muljam.
Ahogy gondoltam, Eszti a teremben r�gt�n lecsapott:
- Na, j� van. – mondta idegesen. – Mindent hallani akarok!
- Mir�l? – k�rdeztem �s pr�b�ltam a leg�rtatlanabb fejet bev�gni.
- Ne j�tszd nekem itt a h�ly�t. – csattant fel Eszti. – Mi van k�zted �s Rudi k�zt?
- Ja, csak ez? – unott k�ppel kezdtem el keresgetni az irodalom f�zetemet.
Nem tanultam semmit otthon, pedig sok es�ly van r�, hogy kih�v felelni. Kinyitottam a f�zetemet �s elkezdtem olvasgatni az anyagot, hogy legal�bb nagyj�b�l tudjam, mir�l van sz�.
- H�! – ki�ltott idegesen.
Erre csak len�z� pillant�ssal n�ztem r�.
- Most mit csin�lsz bel�le nagy �gyet? Tudod, hogy semmi sincs az �gvil�gon.
Csak grimaszolt egyet �s elfordult. Most megs�rt�d�tt. Jellemz�. Nem nagyon bosszankodtam miatta, �gy is tudtam, hogy nem b�rja tov�bb egy �r�n�l �s ki fog b�k�lni. �s be is j�tt az �ll�t�som. Nem sokkal a m�sodik �ra ut�n m�r sz�ba is �llt velem.
- Biztos semmi sincs? – k�rdezte hitetlenkedve.
- Jaj, Eszti! – forgattam a szemem. – H�t mikor hazudtam �n utolj�ra?
Erre feln�zett a plafonon. L�tszott, hogy er�sen gondolkodik.
- Nos, ott volt m�ltkor, amikor…
- J�l van! – v�gtam k�zbe gyorsan. – K�lt�i k�rd�s volt.
H�la �gnek Rudi nem j�tt t�bbet sz�ba. Csak d�lut�n kellett kital�lnom valami j� kib�v�t, hogy megl�gjak Eszti el�l.
- Ma nem tudok veled menni. – mondtam sajn�lkozva. – El kell mennem a pap�r�r�szerbe.
- Elk�s�rlek.
A szekr�ny el�tt �lltam �s n�ztem, ahogy a t�sk�j�ban kotor�szik. Ma megbesz�ltem egy tal�lk�t Rudival, de h�t ezt nem mondhattam volna meg neki, mert leharapta volna a fejem. Eg�sz nap azon t�rtem a fejem milyen kifog�ssal �lljak el�. Mi�rt nem tudok ma vele menni, amikor minden nap egy�tt megy�nk haza. Persze az nem jutott eszembe, hogy olyan rendes bar�tn�, hogy elk�s�r a boltba, csak az�rt mert t�nkre tettem a tollamat egy unalmas matek�r�n. Azt hiszem m�gis van valami a ,,mindenki mag�b�l indul ki” mond�sban.
- Ne! – ki�ltottam fel.
K�v�ncsian pislogott fel r�m. Nem kellett volna ilyen hamar �s hangosan tiltakoz�sba kezdeni. Cseppet sem volt gyan�s.
- �gy �rtem ne f�radj. Majd megoldom egyed�l is.
Csak b�lintott, de tudtam, hogy megint megs�rt�d�tt. Ez �gy nem mehet tov�bb. V�lasztanom kell. Vagy Rudi, vagy Eszti, de a kett� egy�tt nem megy. Eszti a legjobb �s majdnem egyetlen bar�tn�m is. Egy�tt vagyunk, mi�ta az eszemet tudom. Nem lenne �rtelme egy fi� miatt �sszeveszni, aki nem is az �n �letem szerelme, hanem az �v�. De nekem vallott szerelmet. �s mi�ta v�gyok m�r egy igazi bar�tra? H�t egy ideje. �s v�gre itt van egy kedves, helyes sr�c, aki engem szeret. Butas�g lenne elzavarni.
- Szia, Eszti. – mosolyogtam r� az ajt�ban.
Csak egy vakkant�st kaptam v�lasz gyan�nt, amiben benne volt a ,,szia” �s a ,,tudomhogytitkolszvalamit�sakkoriskiszedembel�led”. Tudom, hogy helytelen, amit cselekszem �s lehet bocs�natot k�ne, hogy k�rjek, de nem volt id�m. Rudi m�r v�rt a pap�r�r�szer el�tt. Nem hazudtam akkor�t Esztinek, mert t�nyleg tollat kellett vennem. �tk�zben ki is eszeltem, hogyan engeszteljem ki a bar�tn�met. Tudtam, hogy im�dja csili-vili tollalak �s hasonl�kat. Majd veszek neki egyet �s azt mondom az�rt nem j�hetett velem, mert meg akartam lepni.
Gyors l�ptekkel haladtam az utc�n �t, amikor egy kisebb sik�torhoz �rtem. Automatikusan ben�ztem. Valami�rt mindig ben�zek, ha oda �rek. Egy alakot pillantottam meg, aki a falnak t�maszkodott. Az egyik l�b�t felh�zta. A keze lel�gott �s egy feh�r valamit tartott a kez�ben, amib�l gomolyg� f�st sz�llt fel. A m�sik kez�vel pedig a v�llt�sk�j�nak a p�ntj�t szorongatta. �gyet sem vetettem r�. Tov�bb akartam menni, amikor a saj�t nevemet hallottam.
- Elmira, v�rj!
Erre r�gt�n megtorpantam. Nem is tudom, mikor sz�l�tottak utolj�ra Elmir�nak. Mindenkinek csak Mira voltam. K�rbe fordultam, hogy ki lehet az, aki engem sz�logat, amikor meglep�dve �llap�tottam meg, hogy a hang a sik�torb�l j�n.
- �n? – k�rdeztem �s magamra mutattam.
- Elmira vagy, ugye? – k�rdezte a sr�c.
B�lintottam. Csak ekkora figyeltem meg jobban a sr�cot. A f�lhom�lyban alig l�ttam az arc�t, de r�gt�n meg�llap�tottam, ki az. A halv�ny f�nyben is megcsillant a bal f�l�ben a f�lbeval�. A h�v�s, tenger k�k szeme pedig szinte vil�g�tott a sik�tor s�t�tj�ben.
- Am�gy meg… - kezdtem bele. – Mira a nevem.
- Bocs�ss meg… - sz�lt halkan �s m�g hozz� tette. – Mira.
Eldobta a f�st�lg� feh�r valamit, mint k�s�bb kider�lt a cigarett�t �s egy gyakorlott mozdulattal elnyomta a l�b�val. Elrugaszkodott a falt�l �s fel�m l�pett. F�lig lehajtotta a fej�t �s a vil�g�t� szemeit r�m szegezte.
- Hogy vagy… Mira?
Az egyik szem�ld�k�m felszaladt a homlokom k�zep�re �s k�rd�n meredtem r�. V�rjunk csak. Itt �ll el�ttem Peti, az a sr�c, aki�rt annyit szenvedtem �s azt k�rdezi, hogy vagyok?
- J�l…
L�pett fel�m m�g egyet. Megcsapott a doh�ny keser� illata. Csak �llt t�lem p�r centire �s n�zett azokkal a hatalmas szemekkel. Olyan fura volt. Rezd�letlen arccal n�zett �s nem mozdult. Eml�kszem, hogy a k�t �ce�n sz�n� szemei miatt szerettem bel�. �s most l�thatom �ket megint, testk�zelb�l.
- Megyek. – lehelte �s a doh�ny illata m�g jobban �rz�d�tt.
Kiker�lt �s hossz� l�ptekkel elt�nt a t�megben. �gy, mint azon a kora �szi napon, amikor �n sz�l�tottam le. �reztem, hogy forog velem a vil�g, de nem tudtam mi�rt. Az�rt mert �letem nagy szerelme v�gre �szrevett, vagy csak mert sosem b�rtam a cigaretta f�st�t. Kif�jtam a leveg�t �s eszembe jutott Rudi, aki m�r az�ta biztos, hogy t�v� tett �rtem mindent. F�lig s�t�lva, f�lig futva megindultam a tal�lka helye fel�.
- Jaj, annyira bocsi. – lihegtem, mikor meg�rkeztem Rudihoz.
Egy padon �lt �s egy kavicsot rugdosott, amit fogalmam nem volt honnan ker�tett, hiszen az eg�sz utca t�rk�vel volt kirakva.
- Nem gond. – mosolygott �s fel�llt.
Oda l�pett hozz�m, hogy megcs�koljon, de �n elr�ntottam a fejem. Nem tudom, de most semmi kedvem nem volt hozz�. �rtetlen�l n�zett r�m �n viszont csak zavartan nevettem vissza r�.
- Mi baj?
- Megf�ztam. – �s k�h�gtem egy kett�t.
Azt hiszem nem vette be ezt a sz�nj�t�kot, de nem sz�lt.
- Olyan fura szagod van.
Ijedtem meredtem r�, hogy mir�l besz�l.
- Te cigizel?
Megk�nnyebb�ltem, hogy csak a f�st szag�t �rzi a hajamon. Biztos csak Peti cigarett�ja f�stj�t vette �t a hajam.
- Dehogy! – nevettem zavartan. – Ugyan…
Azt hiszem ezt is csak annyira hitte el, mint azt, hogy megf�ztam. Megfogta a kezem �s a bolt fel� h�zott, k�zben a doh�nyz�s k�ros k�vetkezm�nyeit sorolta. Persze �n nem figyeltem r�. Nem doh�nyzom, sz�val hidegen hagy mi t�rt�nne velem tizen�t �v m�lva, ha m�gis sz�vn�m a cigit. Ehelyett Petin filozof�ltam, hogy vajon mit akarhat t�lem. M�g mindig �reztem a doh�ny keser� szag�t. Lehet az�rt, mert teljesen �tvette a ruh�m.
- Mira! – b�k�tt oldalba Rudi. – Figyelsz te r�m?
Ijedten meredtem r�. Teljesen elkalandoztam �s nem is figyeltem oda mit besz�l. Persze hallottam, hogy m�g mindig mondja, de azt hittem m�g mindig a s�ket dum�t nyomja a doh�nyz�sr�l.
- Igen. Persze. – b�logattam, azt�n p�r m�sodperc m�lva megk�rdeztem. – Mir�l is van sz�?
Rudi csak az �gre vagyis plafonra, mivel m�r ekkor a boltban v�logattunk, emelte a szemeit. �n csak �rtatlanul r�mosolyogtam �s visszafordultam a tollak rengeteg�hez.
- Mi�rt nem mondod el Esztinek, azt ami k�zt�nk van?
- Van valami k�zt�nk? – kaptam fel a fejem.
- Azt hittem… j�runk. – k�rd�n n�zett r�m.
Vettem egy nagy l�legzetet. Kivettem egy z�ld tollat, ami t�k�letesnek l�tszott. V�kony hegye volt, v�kony volt a toll is �s sim�n bef�rt a kicsi tolltart�mba. Vettem egy ugyan olyat r�zsasz�nben is Esztinek.
- Nem tudom. – fordultam Rudi fel� miut�n kiv�logattam az �r�eszk�z�ket. – Tal�n majd, ha kicsit jobban ismerlek merem azt mondani, hogy…
Nyeltem egy nagyot �s jelent�s�gteljes pillant�st vetettem r�.
- J�runk. – fejezte be.
- Igen. – mosolyodtam el, de a sr�c nem nevetett.
L�ttam rajta, hogy kicsit rosszul esett neki ez az eg�sz besz�lget�s. Remek. Egy nap alatt k�t embert is siker�lt megb�ntanom.
M�snap reggel, amikor elhaladtam sik�tor el�tt megint ben�ztem, de �res volt. Nem volt ott senki. Se Peti, se m�s gyerek az iskol�b�l, aki m�g �ra el�tt gyorsan el akart volna sz�vni egy sz�llal. Csal�dottan mentem tov�bb az iskola fel�. A kapuban �sszefutottam Rudival, aki csak biccentett �s elment. Oda akartam menni hozz�, hogy megbesz�lj�k azt, amit tegnap mondtam, de felt�nt a t�volba Eszti, aki sz�r�s tekintettel mered r�m, ahogy Rudi ut�n sz�ltam.
- Iz�… - ny�gtem ki, amikor a sr�c fel�m fordult.
- Frapp�nsan fogalmazol. – vetette oda �s tov�bb akart menni.
- Figyelj! Besz�ln�nk k�ne… - mondtam �s szemem sark�b�l Esztit vizslattam, aki engem b�mult. – a tegnapr�l.
Szerintem meghallhatta, mert szemei kikerekedtek, �gy, hogy majdnem kiesett a szemgoly�ja. Majd ugyan azzal a mozdulattal �ssze is sz�k�lt �s elviharzott.
- �n nem �gy �rtettem, amit mondtam… - kezdtem el. – F�lre�rtesz �n… �n… Sz�val korai lenne m�g azt mondani, hogy… j�runk.
- Szeretsz te egy�ltal�n? – meredt r�m.
Elgondolkodva n�ztem magam el�. R�gt�n eszembe jutott Peti �s a tegnapi besz�lget�s. Mi van, ha tetszem neki. Mi van, ha akar t�lem valamit �s, ha megtudja, hogy egy�tt vagyok Rudival nem l�p semmit. Mi van, ha ezzel fogom elsz�rni megint? �gy, mint m�ltkor. Azt nem �ln�m t�l. Viszont m�g semmi sem biztos. J�, ha van egy ment� �v, akire lehet sz�m�tani. R�n�ztem Rudira. Szeg�ny sr�c. Nem is tudja, hogy �n csak kihaszn�lom. �gy ut�lom magam!
- H�t persze! – mosolyogtam r�.
A sr�c oda l�pett �tkarolt �s megcs�kolt. �gy, mint a buszmeg�ll�ba. Ugyan �gy v�ratlanul �rt. Ha tudtam volna r�la biztos megakad�lyozom, mivel Eszti is szemtan�ja lehetett az eg�sznek. �s h�t ezek ut�n neh�z lesz kimagyar�znom magam. Csili-vili, r�zsasz�n toll ide vagy oda. Halott vagyok!
A terembe �sszeszorult gyomorral l�ptem be. Eszti r�m se n�zett.
- Szia! – k�sz�ntem, mikor oda �rtem a padhoz.
Semmi v�lasz. Megvontam a v�llam �s kih�ztam a sz�kemet. Pontosabban akartam, mivel hi�ba r�ncig�ltam az a hely�n maradt. A l�ny a l�b�val tartotta vissza, hogy megakad�lyozza, hogy oda �ljek.
- Eszti, k�rlek! – mondtam b�nb�n� hangon.
- Hagyj�l b�k�n! – sziszegte.
- Ne legy�l r�m d�h�s! – emeltem fel a hangomat.
- Te meg ne ny�lk�ld le m�s pasij�t! – ki�ltott hangosan.
- Tudtommal nem j�rtatok. – v�gtam vissza. – �s am�gy sem az �n hib�m!
- H�t ki�? – ugrott fel Eszti a hely�r�l. – A szomsz�d n�ni�, mert kihagyta s�t a levesb�l?
K�rd�n meredtem r�. Ilyen ostobas�g m�g nekem se jutott volna eszembe.
- Nem. – fontam �ssze a karom. – Rudi�.
- Vagy �gy. – fonta �ssze � is. – Rudi�, mi?
- Pontosan. – b�lintottam higgadtan. – Nem az �n hib�m, hogy sz�p vagyok, hanem az �v�, hogy annak tart…
Ez volt az utols� csepp a poh�rban. A valahai bar�tn�m, mert nem tudom ezek ut�n sz�ba �ll m�g velem, felemelte a kez�t �s pof�n v�gott. Az �t�s legal�bb olyan v�ratlan volt, mint Rudi ma reggeli cs�kja. Nekiv�g�dtam a padnak �s h�tr�bb cs�sztam vagy egy k�t m�tert. Felugrottam �s d�h�dten vetettem r� magam Esztire. De miel�tt m�g el�rhettem volna egy er�s k�z elkapott �s megcsavarta a csukl�m. F�jdalmasan fel�v�lt�ttem �s t�rdre rogytam. Mikor m�r magamhoz t�rtem l�ttam, hogy Eszti fel�m ny�lk�l, de egy tapodtat sem mozdul. Valaki �t is er�sen megragadta �s a f�ldre pr�b�lta k�nyszer�teni.
- Nos, l�nyok… Mi az, ami k�t l�nyt ilyen tettre k�sztet? K�t ilyen l�nyt. – r�zta a fej�t az igazgat� �rtetlen�l.
Tan�cstalanul t�maszkodott az �r�asztalra. Nem �rtette, hogy k�t ilyen l�ny, mint �n �s a bar�tn�m, hogyan vagyunk k�pesek egym�snak esni. Eszti, akinek mindig a tanul�son �s a jegyeken j�rt az esze �s mindig a maximumot akarta kihozni mindenb�l, m�g ha ehhez tisztess�gtelen utat kellett v�lasztania, akkor is. �s �n, akire egy tan�rnak se volt panasza, aki mindig csendben megh�z�dott a sarokban. �n, aki minden �vben elk�pr�ztatta a di�ks�got �s tan�ri kart a rajzaival �s a versenyeken nyert eredm�nyeivel. Mi a,z ami m�g minket is elt�ntor�t a helyes �tt�l?
- Nem kell hozz� sok, csak egy v�gtelen�l f�lt�keny l�ny… - �s Eszti fel� fordultam.
- �s egy lop�s d�g, aki mindenki pasij�t leny�lja! – v�gott vissza.
- H�nyszor mondjam, hogy nem ny�ltam le semmit! Nem j�rtatok! Csak te azt hiszed att�l m�g, mert valaki k�sz�n neked az m�r a tulajdonod is. M�g csak bar�tok sem voltatok… csak ismer�s�k.
- De azok lett�nk volna, ha te nem vagy!
- A t�rt�nelemben nincs HA! – jegyeztem meg. – Tudn�d, ha t�ri �r�n figyelt�l volna �s nem a padot firk�ltad volna �ssze „I love Rudi” feliratokkal.
- Te figyelt�l, m�gis h�rmast �rt�l. �n meg �t�st!
- Pusk�val k�nny�! – sziszegtem.
- L�nyok! – ki�ltott az igazgat�. – Csendet!
Vett egy nagy l�legzettet �s folytatta.
- Eszti, te ne rong�ld a padokat �s ne t�madj ok n�lk�l a bar�tn�dre. Mira… te pedig ne kekeckedj vele!
- Mi, �n? De… - hi�ba akartam reklam�lni, csendre intett.
- �r�lj, hogy nem kaptok be�r�st! Na, siessetek �r�ra!
A tanterem fel� menet Eszti a folyos� egyik oldal�n ment �n pedig a m�sikon ballagtam. R�m se n�zett. Elford�totta a fej�t. G�g�sen h�tra csapta a g�nd�r haj�t, amit mindig is irigyeltem t�le, �s az orr�t felemelte. Minden egyes l�p�ssel �s leveg�v�tellel azt �rz�keltette, hogy mennyire egy f�reg vagyok. Vagy csak az �n lelkiismeretem sz�lalt meg bennem?
- Eszti nem besz�lhetn�nk meg?
- Nincs veled semmi besz�lni val�m. – mondta k�nyes hangon �s gyors�tott a l�ptein.
�n pedig lel�s�tottam. Meg�lltam �s csak szomor�an n�ztem ut�na. M�r �sid�k �ta bar�tn�k voltunk. A legjobbak r�ad�sul. Sose veszekedt�nk, mindig ki�lltunk egym�s mellett. �s most. El�g egy ostoba fi� �s m�ris felborul minden. Igaz bar�t ez�rt nem viselkedne velem �gy. Viszont igaz bar�t sem viselkedne �gy a bar�tn�j�vel, ahogy �n Esztivel. Le�ltem a l�pcs� als� l�pcs�fok�ra �s a t�rdemre hajtottam a fejem. Behunytam a szememet.
- Istenem! – suttogtam. – Ha vissza ford�thatn�m az id�t…
Az egyik terem ajtaja kiny�lt �s l�pteket hallottam k�zeledni. Egy ismer�s hang �t�tte meg a f�lemet.
- Minden rendben, Mira? – a Mir�t k�l�n�sen kihangs�lyozta.
Feln�ztem �s ott �llt velem szemben Peti. A kez�ben most a szivacsot szorongatta �s nem a cigarett�t.
- Igen, persze. – v�laszoltam �s kisim�tottam a hajamat a szememb�l. - Csak…
K�rd�n n�zett r�m. �n nem v�laszoltam csak kit�rt bel�lem a s�r�s. A k�nnyek v�gig csurogta az arcomon �s lehullottak a farmeromra, ami apr� s�t�t foltot hagyva felitta �ket.
- H�k�s! – �lt le mell�m �s �t�lelte a v�llam. – Mi t�rt�nt?
- �h. �sszevesztem a bar�tn�mmel egy akkora nagy h�lyes�gen. – szipogtam.
� csak zavarodottan pislogott �s b�logatott. L�ttam rajta, hogy nincs nagy gyakorlata az ilyen �gyek rendez�s�ben. De nem is volt baj. Nem akartam elmondani neki, hogy a bar�tn�m szerelm�vel vagyok egy�tt. Ha t�nyleg akar valamit, akkor �vatosnak kell lennem. Nehogy elsz�rjam megint.
- De majd megold�dik. – mondtam �s kit�r�ltem a k�nnyeket a szemeimb�l.
- Biztosan.
Elmosolyodtam �s lehunytam a szemeim. El sem hiszem, hogy itt �l�k a l�pcs�n Petinek az �l�ben. Mindig is err�l �lmodtam. De az �lmomban szebb volt, mert akkor megoszthattam mindent Esztivel. Boldog voltam �s nem kellett olyanok miatt r�g�dnom, mint Rudi �s Eszti.
- Mit csin�lsz d�lut�n?
- Gondolom haza megyek. – mondtam.
- Nincs kedved elj�nni valahova?
Felcsillantak a szemeim. M�g szerencse, hogy Peti a fej�t az �n fejemre hajtotta �s nem l�tta az arcom. Vettem egy nagy l�legzettet, hogy �gy v�laszoljak, mintha hidegen hagyna a dolog.
- H�t… �ppens�ggel r��rek… - vonakodtam.
- Ha bevetem a bociszemeket? – k�rdezte.
- Akkor van r� es�ly.
- Ok�! Akkor a suli el�tt hatodik �ra ut�n?
- Ott leszek. – mosolyogtam r�. – Viszont m�r �gy is elk�stem a t�ri �r�mr�l. A tan�r le fogja harapni a fejem. �s a tiedet is.
- Ne is mond. – hajolt k�zelebb. – Fik�r�l j�v�k.
A t�bla fel� kiakasztott �ra mutat�ja lassan v�nszorgott el�re. �s nem csak az�rt, mert eg�sz nap Eszti gyilkos pillant�sait kellett ki�llnom, amikkel majdnem felny�rsalt, hanem mert alig v�rtam, hogy Petivel legyek kettesben. Rudi eszembe se jutott, amikor belementem a tal�lk�ba. Mi lesz, ha r�j�n? Legfeljebb szak�t velem �s akkor tal�n Eszti is megb�k�l. De nem szeretn�m �sszet�rni annak szeg�ny fi�nak a sz�v�t. Nem vagyok �n olyan lelketlen barom, mint amilyennek Eszti �ll�t be. K�t oszt�s k�z�tt a bar�tn�mre pillantottam, aki kedvtelen�l t�maszkodott a padon �s b�multa a f�zet�t. Nem dolgozott csak szenvedett. �s az �n hib�m, hogy most az � sz�ve �sszet�rt. B�rcsak meghallgatna, meg�rtene. Vagy legal�bb valahogy helyre hozhatn�m a dolgokat.
Mikor v�gre az utols� �r�r�l is kicsengettek felugrottam �s kiviharzottam a teremb�l. A folyos�n egyenesen neki rohantam Rudinak.
- Jaj, szia! – csillant fel a szeme, amikor felismert. – �pp t�ged kereslek.
- �h, t�nyleg? – nevettem r� zavarodottan. – Iz�… de j�.
Zavarodottan nevetg�ltem, amire � csak egy �rtetlenked� arccal v�laszolt.
- Minden rendben?  - h�zta fel az egyik szem�ld�k�t.
- Igen… Persze. – mosolyogtam.
-  Ok�, �s elmegy�nk valahova most?
- Most? Jah, igen most. R��rek. Azaz nem. Matek�r�ra megyek.
A m�sik szem�ld�ke is a homlok�ra cs�szott.
- Biztos j�l vagy?
- Remek�l! Viszont sietek! Szia.
Gyorsan kiker�ltem �s lerohantam. Befordultam a l�pcs�n �s kettes�vel vettem a l�pcs�fokokat, hogy nehogy utol�rjen. Az iskol�b�l szinte csak �gy kirobbantam. Peti megfordult, hogy megn�zze ki az az idi�ta, aki �gy menek�l az iskol�b�l. Bennem viszont akkora volt a lend�let, hogy nem tudtam meg�llni �s szab�lyosan a nyak�ba ugrottam.
- Ej… Ennyire �r�lsz? – k�rdezte meglepetten, mikor elkapott.
- Fut�s. – ki�ltottam �s megragadtam a kez�t.
Magam ut�n h�ztam a sik�tor fel�, ahol midig cigizni szokott. Ber�ntottam magam ut�n �s csak akkor engedtem el, amikor m�r kif�jtam magam �s kilestem az utc�b�l. Rudi �pp kil�pett a kapun �s sz�tn�zett. Tal�n engem keresett, hogy elkapjon m�g �s elk�s�rjen a matektan�rhoz. Azt�n megnyugodva l�ttam, hogy a m�sik ir�nyba indul el.
- Huh. – d�ltem neki a falnak.
- Ez meg mi volt? – nevetett Peti mik�zben a t�sk�j�ban a cigis doboz�t kereste.
- Semmi. – vigyorogtam r�. – Hova megy�nk?
Pr�b�ltam gyorsan elterelni a t�m�t, miel�tt m�g megk�rdezni ki el�l menek�ltem az im�nt. Nem volt semmi j� �tletem, dadogni �ssze-vissza meg nem akartam. M�r �gy is kell� k�p h�ly�t csin�lta magamb�l. Rudi �s Peti el�tt is.
- Ahova csak akarsz! – mosolygott r�m.  – A f�t�r?
- T�k�letes.
P�r perces s�ta ut�n m�r a f�t�ren ballagtunk egym�s mellett. Szerencs�re addigra m�r a cigarett�ja is elfogyott. Sose b�rtam a f�st�t, de nem akartam sz�lni, hogy oltsa el. Ink�bb pr�b�ltam a sz�mon l�legezni, hogy ne �rezzem annyira az illat�t �s magamban szenvedtem. Amikor egy sz�k utc�hoz �rt�nk �reztem valami meleget a kezemn�l. Len�ztem �s l�ttam, hogy Peti a kezemet fogja. Els�nek csak d�bbenten meredtem a kez�re. Kis id� ut�n �n is r�kulcsoltam az ujjaim �s �gy s�t�ltunk tov�bb. Amikor egy fa al� �rt�nk, ami m�r r�ge lehullajtotta az �sszes level�t, szembe fordult velem �s megfogta a m�sik kezemet is.
- Gy�ny�r� vagy ma. – mondta.
Teljesen v�ratlanul �rt ez a bejelent�s. Csak n�ztem r� �s m�g egy k�sz�n�m�t se tudtam kiny�gni. Mikor l�tta, hogy semmi mondani val�m, folytatta.
- Mindig is szerettem volna… elmondani neked – belet�rt a hajamba �s m�lyen a szemeimbe n�zett. – hogy mennyire szeretlek.
Csak n�ztem r�. Az els� gondolat, ami eszembe jutott, hogy ha szeretett mi�rt nem ragadta meg a lehet�s�get �s mi�rt azt a kapafog� sz�rnyet v�lasztotta helyettem?
- Oh… - csak ennyi tellett t�lem, t�bbet nem tudtam kiny�gni.
Elkezdett egyre k�zelebb hajolni hozz�m �s m�r nem a kezemet fogta, hanem a cs�p�m k�r�l fonta �ssze a karjait. Tudtam j�l, hogy mire k�sz�l. Egy norm�lis, rendes l�ny, akinek bar�tja van eltolta volna, hogy sajnos � m�r foglalt, de �n nem. Nekem a bar�tom eszembe se jutott. Csak hagytam, hogy egyre k�zelebb hajoljon, �s v�g�l megcs�koljon.
A lelkiismeret furdal�s csak, akkor t�rt r�m, amikor bel�ptem a szob�mba. Elcs�b�tottam a legjobb bar�tn�m szerelm�t, azt�n pedig megcsaltam a r�gi nagy szerelmemmel. �n biztos a pokolra ker�l�k! Led�ltem az �gyra �s a plafonra meredtem. Mandarin felm�szott mell�m �s bef�szkelte mag�t k�t p�rna k�z�.
- Hello!- vakartam meg a f�le t�v�t. – Te is el�t�lsz?
V�laszul csak egy ny�vog�s j�tt, ami n�la jelenthette az igent is vagy azt, hogy elfogyott a teje �s k�rne m�g. Felk�ny�k�ltem az �gyra �s tov�bb gyomroztam.
- T�nyleg szem�t vagyok. – mondtam szomor�an. – D�ntenem kell. Ha Petit v�lasztom beteljes�l az �lmom �s Esztivel is rendbe j�het m�g minden. Ha Rudit v�lasztom akkor igaz, hogy v�gre Eszti orr� al� d�rg�lhetem, hogy valamiben �n nyertem nem �, de elveszten�m a legjobb bar�tn�m �s a szerelem.
- Hello! – ki�ltott valaki.
- J�zus! – ugrottam fel az �gyr�l.
- Csak �n vagyok, a h�god.
- Ha-ha! Nagyon vicces. – fontam �ssze a karomat. – Mit akarsz?
- Seg�ts!
- Istenem! Nem �rdekelnek a h�lye h�zfaladataid meg rajzaid! – ki�ltottam d�h�sen.
- Az�rt, mert szerelmi b�natban szenvedsz m�g seg�thetn�l!
- Nem szenvedek sze… Mit is mondt�l? Ezt meg honnan veszed?
- Szerinted? – n�zett le r�m lefitym�l� tekintettel. – Hangosan besz�lgetsz azzal a h�lye macsk�val, amikkor �gy is tudod, hogy nem fog v�laszolni!
- Fogd be! – ki�ltottam d�h�sen. – �s am�gy sem h�lye macska. T�bb �sz szorult bel�, mint bel�d!
- �h, akkor n�lad biztos ezerszer okosabb, ha m�r engem is fel�lm�l!
Erre m�r nem tudtam mit mondani. Alig kaptam leveg�t.
- T�n�s kifele! – ord�tottam.
Nem kellett k�tszer k�rnem. Megfordult �s gyors l�ptekkel kiv�gt�zott. Az ajt�t j� er�sen bev�gta, hogy �rz�keltesse mennyire fel van h�borodva, de engem hidegen hagyott. Vissza�ltem az �gyra �s szomor�an meredtem magam el�.
- Istenem! Mi�rt? Mi�rt �n?
H�trad�ltem �s elter�ltem az �gyon. Rendbe kell hoznom mindent! Min�l gyorsabban m�g nem k�s�. Csak, hogy �tletem sincs, hogyan kezdjem.
Reggel az udvar egyik sark�ban Peti �llt �s elm�ly�lten besz�lgetett a haverjaival, a m�sik oldalt pedig Rudi. A k�t sr�c f�lelmetesen k�l�nb�z�tt egym�st�l. Peti az a tipikus fi� volt, aki mindig a k�r k�z�ppontj�ban �llt �s mindenki k�r� gy�lt. Mindenki r� akart hasonl�tani �s az � haverja akart lenni. Rudi viszont pont az ellent�te volt. Elvegy�lt a t�megben, nem volt kir�v� egy�nis�g, m�gis nagyon kedves volt �s szeretni val�.
Mikor megl�ttam a k�t fi�t teljesen bep�nikoltam. Megfordultam �s gyorsan kirohantam az udvarr�l miel�tt m�g valamelyik, vagy rosszabb esetben mind kett� �szrevett volna. Am�g nem csengettek fel az ajt� el�tt �lltam �s v�rtam. Mikor megsz�lalt a cseng� a t�megbe vegy�lve felrohantam a terembe �s nem voltam hajland� kimozdulni onnan.
De a nagy bujk�l�som mindhi�ba volt. Alig, hogy elindultam a szekr�nyem fel�, m�ris belebotlottam Petibe.
- �, szia! – der�lt fel az arca, amikor megl�tott. – Ma m�g alig l�ttalak. Ez�rt az eg�sz d�lut�nt velem kell t�ltened!
Elmosolyodtam �s beleegyeztem. Ha minden b�n�m�rt ilyen b�ntet�s j�rna azt hiszem sose s�rna a sz�m.  B�r nem hiszem, hogy ilyen kedves lenne, akkor is, ha megtudn� miket m�velek a h�ta m�g�tt. T�nyleg v�lasztanom k�ne m�r k�z�l�k. �s azt hiszem m�r v�lasztottam is kit teszek lap�tra. Rudinak mennie kell. �gy tal�n helyre tudom �ll�tani a bar�ts�gunkat �s Petivel is tov�bb alakulhatnak a dolgok. Minden sz�p lesz �s j�. Igen, ez a j� megold�s. Ha tal�lkozom Rudival meg is mondom neki, hogy sajnos nem � a nagy �.
- Akkor tal�lkozzunk a bej�ratn�l. – mondta �s elk�sz�nt.
�n pedig elindultam az eb�dl� fel�. De h�t, ahogy az lenni szokott az emlegetett szam�r fel is t�nt a folyos� v�g�n.
- �, Mira! – ki�ltott Rudi �s ugyan olyan fejet v�gott, mint Peti. – De j�, hogy j�ssz. Mit csin�lsz ma d�lut�n?
- Iz�. – nyeltem egyet. – Matekre megyek.
Rudi arc�r�l elt�nt a mosoly.
- M�r megint?
- Tudod… az a helyzet. – ez az kisl�ny mond meg neki az igazat! – Nem �llok valami j�l.
Zavartan felnevettem, de legsz�vesebben egy kan�l v�zbe fojtottam volna magamat. Itt az ideje, hogy tiszta vizet �ntsek a poh�rba �s helyette m�g t�bb hazugs�got hordok �ssze. Lassan annyit fogok hazudni, hogy m�r fel kell jegyeznem �ket, nehogy elfelejtsem.
- Most mennem kell. – kiker�ltem �s gyors l�ptekkel elviharzottam.
Lefutottam a l�pcs�n �s a m�sik oldalon l�v�n fel. A szekr�nyemb�l kikaptam a t�sk�m �s m�r fordultam is vissza. Ezek ut�n kinek voltkedve eb�delni. Mellesleg min�l el�bb t�vozni akartam �s megszabadulni Rudit�l. Azt hittem, ha �t nem l�tom nem lesz b�ntudatom. De az nap nem az volt a legnagyobb t�ved�sem. Arra se sz�m�tottam, hogy k�vetnek.
- Nem �rtem mi�rt bujk�lsz mostan�ban annyit. – cs�v�lt a fej�t Peti.
Egy padon �lt�nk a f�t�rt�l nem messze, egy csendes utc�ban. �n a v�ll�ra hajtottam a fejemet �s �gy hallgattam.
- Rudi biztos �r�lne, ha �gy l�tna. – hallottam egy bossz�s hangot m�g�ttem.
Meg sem kellett fordulnom, hogy kital�ljam ki az. Ennyi �v bar�ts�g ut�na az emberek megismerik egym�s hangj�t. A helyett, hogy Eszti szem�be, agy ak�r Peti�be n�ztem volna, ink�bb lehunytam a szememet �s nagy l�legzettet vettem, nehogy el�juljak. Nem vagyok az az �juldoz�s t�pus, de most valahogy elkezdett forogni velem a vil�g.
- Rudi, az a kret�n gyerek? – hallottam Peti g�nnyal teli �rtethetetlen hangj�t. – Mi k�z�d van neked, ahhoz a h�ly�hez?
- Csak bar�t… - motyogtam.
- Haha! – ki�ltott fel Eszti. – Mi�ta szoktak a bar�tok egym�s sz�j�ba m�szni?
Hallottam Eszti hangj�t, hogy mennyire �lvezi. Nem hib�ztathatom, hiszen miket m�veltem vele. De akkor sem sz�p dolog, amit tesz. �s �n m�g ki akartam vele b�k�lni.
- K�tszer cs�kolt meg, de akkor sem �n akartam. Meg akartam mondani neki, hogy nem � kell nekem. Nekem nem tetszik �n… - csak mondtam �s mondtam.
�szre se vettem, hogy Peti nem is figyel r�. Fel�llt �s r�m n�zett. Tekintet�ben a m�reg �s a f�jdalom keringett.
- Mira… mennem kell. – mondta �s sz� n�lk�l otthagyott.
Szemembe k�nnyek sz�ktek. D�h�s pillant�ssal meredtem Esztire.
- K�sz�n�m sz�pen. – sziszegtem. – �pp ki akartam dobni Rudit, hogy �tengedhessem neked, de te mindet elrontott�l! �r�k h�la. Elv�gre ez�rt vannak a bar�tok!
Eszti csak rezd�l�stelen arccal n�zett, mik�zben a kez�t �sszefonta a mell�n.
- Nem vagyunk bar�tok, Elmira. – megfordult �s h�tra csapva g�nd�r haj�t elt�nt a h�zak k�z�tt.
- Elmira kedves figyel r�m? – hallottam a f�ldrajztan�r hangj�t valahol a t�volba.
- Igen, tan�rn�, figyelek. – mondtam halkan �s a fejemet a kezemre t�masztottam.
- Akkor gondolom azt is tudja mir�l besz�lgett�nk az im�nt.
- Persze. – v�gtam r�. – Magyarorsz�gr�l.
- Igen, m�r vagy �t �r�ja Magyarorsz�got vessz�k, de azon bel�l melyik r�sz�t? – �s f�radt arccal n�zett r�m.
- H�t. – vontam meg a v�llam. – Valami v�rost, nem?
A tan�r arca els�t�t�lt. Ajaj, tal�n ezt m�gse kellett volna mondanom.
- Elmira, maga nincs tiszt�ba az etikettel.
- Nem �pp az er�ss�gem. – fesz�tettem tov�bb a h�rt.
- Akkor tal�n egy besz�lget�s az oszt�lyf�n�kkel, majd seg�t. – azzal h�tat ford�totta nekem �s tov�bb magyar�zta az anyagot.
Kit �rdekelnek a h�lye v�rosok �s az ipar�gai? Vannak nekem nagyobb gondjaim. P�ld�ul, hogy nagy szerelmem elhagyott, mert a h�lye bar�tn�m bekavart, csak az�rt, mert a szerelme engem szeret. Ahogy v�gig gondoltam az eg�szet elmosolyodtam. �risten! Ez m�g egy szappanoper�ba is t�l ny�las lenne nem hogy a val� �letbe. F�leg az eny�mbe. Velem sose t�rt�nik semmi. Kellett nekem nyavalyogni, hogy unalmas az �letem. Tess�k. Most azt�n nem panaszkodhatok. El�g esem�nyd�s lett az �let k�r�l�ttem.
Ezen filozof�ltam eg�sz �r�n, am�g meg nem hallottam a kicseng�t. Fell�legeztem, hogy v�gre kiszabadulhatok. Viszont, amit a folyos�n l�ttam az m�g lehangol�bb volt, mint a f�ldrajz�ra.
A folyos� v�g�n megpillantottam Petit. Elindultam, hogy tiszt�zzam az �gyet viszont megl�ttam, hogy nem egyed�l van. Azt a kapafog� sz�rnyet �lelte �t. Megtorpantam �s csak n�ztem. M�ris szerzett mag�nak valakit? M�g csak egy kicsit se volt szomor� miattam? Ennyit �rtem neki?
Megfordult velem a vil�g. A szemembe k�nnyek sz�kte. A tegnap esti s�r�s ut�n m�r azt hittem kisz�radtak a k�nnycsatorn�im, de t�vedtem. M�g b�ven volt benn�k k�nnyek, amik kik�v�nkoztak.
- Szia! – sz�lt m�g�ttem valaki.
Fel�ig h�tra fordultam �s megl�ttam Rudit. Mindenkivel sz�vesebben besz�ltem volna, mint vele.
- Figyelj. – hajtottam le a fejem. – Nekem ez nem megy.
�s ott hagytam. Hallottam, hogy ut�nam ki�llt, hogy mi nem megy �s mir�l besz�lek itt �ssze-vissza, de nem �lltam meg. Befutottam a mosd�ba �s magamra csuktam az ajt�t. Lerogytam a wc lehajtott tetej�re �s kit�rt bel�lem a s�r�s. M�g a becseng�t se hallottam meg. Csak azut�n vettem �szre, hogy m�r �ra van, hogy k�l�n�s volt a csend az iskol�ban. Senki nem szaladg�lt a folyos�n. Megn�ztem az �r�t �s m�r tizen�t perce becsengettek. Nem akartam m�r bemenni �gy. Kis�rt szemekkel ilyen sok k�s�ssel. Ink�bb elindultam a kedvenc hely�nkre. �sszekulcsoltam a t�rdemen a kezemet �s a fejemet a k�t karom k�z� temettem. Nem tudom meddig �lhettem �gy, amikor meghallottam egy hangot.
- Mira?
Feln�ztem �s a k�nnyekt�l hom�lyosan kirajzol�d� alakot n�ztem.
- J�l vagy?
- Mit keresel itt? – mordultam fel, amikor Eszti le�lt mell�m.
- �szrevettem, hogy nem j�tt�l be �r�ra. Pedig im�dod a t�rit �s nem hagyn�d ki csak �gy.
- Mit akarsz? – k�rdeztem morcosan �s megt�r�ltem a szememet.
- Hallottam, hogy kidobtad Rudit… - sz�lt halkan. – Hozz�m j�tt, hogy megk�rdezze mi van.
- �s te mit mondt�l?
- Azt, hogy nem tudom. – v�laszolta. – Mert t�nyleg nem tudom. Mi t�rt�nt?
- �n nem szeretem Rudit. i akartam dobni m�r r�gen. Nem akartam veled veszekedni, amikor nem is kell nekem. �s am�gy is Petit szerettem. �s azt hittem � is engem. De t�vedtem. M�ris visszaszerezte azt a Sz�rnyell�t.
- Sajn�lom. – sz�lt halkan Eszti �s a kez�t az �n kezemre tette.
- H�t. V�g�l mind a ketten egyed�l maradtunk. – vontam meg a v�llam.
- H�t igen. – nevetett fel Eszti.
�n is nevettem. De azt hiszem sose volt m�g olyan f�jdalmas nevet�s a vil�gon, ahogy akkor kacagtam fel.

V�GE!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s