Eml�kezz!

Egy csodasz�p, r�zsasz�n, cikl�men �s k�k vir�gokkal tark�tott mez�n �lltam. A vir�gok k�z�tt serken� smaragdz�ld f� l�gyan, kom�tosan hull�mzott a meleg szell�ben. A messze elh�z�d�, kupolaszer�, pasztellk�k �gen csak p�r h�feh�r b�r�nyfelh� �szott. Enn�l b�k�sebb, boldogabb helyet el sem tudtam volna k�pzelni. Megfordultam, �s a h�rom �ve halott ap�mmal tal�ltam szembe magam. K�nnybe l�badt a szemem, �s s�r� pislog�sok k�zepette magamhoz �leltem �t. � is viszonozta az �lel�sem. J� volt �jra �rezni a bel�le �rad� meleg szeretetet, amivel mindig is elhalmozott.

- Carmen, nem szabadna itt lenned.

- Tess�k? – k�rdeztem vissza, mik�zben kid�rzs�ltem szememb�l a k�sza k�nnycseppeket.

- M�g nincs itt az ideje. - n�zett ap�m a szemembe. S�t�tbarna tekintete egyszerre volt boldog �s szomor�. Ekkor besz�lget�sfoszl�nyok �t�tt�k meg a f�lemet:

- Carmen, kicsim, annyira sajn�lom… Rendbe fog j�nni ugye? - ismertem f�l anya �rzelmekkel teli hangj�t.

- Igen, de m�g nem tudjuk, milyen m�rt�k� k�rosod�ssal kell szemben�zn�nk. Ez akkor der�l ki, ha majd fel�bred. - v�laszolt neki egy idegen f�rfi. Az � hangja szinte �rzelemmentes volt, mintha csak ezerszer elmondta volna m�r ezt a mondatot.

A k�vetkez� pillanatban egy r�nt�st �reztem a mellkasom k�rny�k�n, majd mintha meg�ll�thatatlanul zuhann�k a semmibe. F�ltem, hogy cs�nya v�ge lesz a f�ldet�r�snek. De aggodalmam alaptalan volt. �j hangok sziv�rogtak az agyamba: pittyeg�s, szipog�s, s�hajtoz�s.

R�vettem magam, hogy kinyissam a szemem. Neh�z volt, de siker�lt. A fejem tompa volt, szemh�jamra mintha �loms�lyokat er�s�tettek volna �s gondolkodni is alig tudtam. El�sz�r anya k�pe �szott a szemem el�.

- Fel�bredt! - kiab�lta el mag�t az ajt� fel�, majd visszafordult hozz�m. - Annyira j�, hogy fel�bredt�l dr�g�m… �gy agg�dtam. Azt hittem, t�ged is elvesz�telek… - k�nnyek csillogtak a szem�ben, de nem �rtettem mi�rt.

Egy feh�r k�penyes, szem�veges, kopaszod� ember v�gtatott be az ajt�n.

- Szia. - sz�lt hozz�m kedvesen. - Dr. Aston vagyok. K�rh�zban vagy, de nyugodj meg, nincs semmi baj.

- Mi t�rt�nt? - k�rdeztem. Erre Dr. Aston el�vett egy mini zsebl�mp�t �s belevil�g�tott a szemembe. Nem volt valami kellemes.

- Tudod, hogy h�vnak?

- Persze, Cameronnak. - v�laszoltam zavartan. - Anya…

- Itt vagyok, sz�vem. - fogta meg anya a kezem.

- Eml�kszel, mi t�rt�nt? - k�rdezett �jra az orvos.

- Nem… nem igaz�n. - t�nyleg semmire nem eml�keztem. P�r hom�lyos benyom�s maradt meg, semmi t�bb.

- Rendben. Kapsz f�jdalomcsillap�t�t, nyugtat�, �s sokat pihensz majd. Akkor hamar rendbe j�ssz. - mosolygott r�m Dr. Aston, majd biccentett anya fel� �s t�vozott.

Ahogy elhagyta a helys�get, m�svalaki l�pett be: egy k�r�lbel�l velem egyid�s fi�. S�t�tbarna haja volt �s csod�latosan z�ld szeme. Ahogy r�m n�zett, ezek a szemek szomor�s�gr�l, ijedts�gr�l �s aggodalomr�l mes�ltek.

- J�ttem, ahogy tudtam… hogy vagy Cam? - fogta meg a kezem a fi�. Valahonnan ismer�s volt, de nem tudtam hova tenni.

- H�t te ki vagy? - k�rdeztem, mire mindketten r�m meredtek. �jb�l az orvos jelent meg, intett any�nak �s fi�nak, majd kimentek a folyos�ra. Hallgattam az elfojtott besz�lget�st:

- Mi t�rt�nt vele? Mi�rt nem eml�kszik r�m?

- Az �tk�z�s sor�n beverte a fej�t ugyeb�r, �s a CT-vizsg�latok alapj�n agy�nak az a r�sze s�r�lt, ami a mem�ri��rt felel�s.

- Vagyis…

- Igen, amn�zi�s. De szerencs�re nem s�lyos, csak �tmeneti. Elk�pzelhet�, hogy n�mi �szt�nz�s kell neki, �s elkezd eml�kezni.

A t�bbi r�sz�t a besz�lget�snek nem nagyon fogtam fel, mert a nyugtat�t�l kezdett elk�d�s�dni az elm�m. F�l�lomban m�g k�pek villantak f�l egy naplement�ben �sz� t�r�l, �s a t� partj�n�l vir�gz� gy�ny�r� v�zililiomokr�l…

Miut�n teljesen fel�p�ltem, hazaengedtek a k�rh�zb�l. A h�zunk nem volt eg�szen ismeretlen, de �jb�l meg kellett szoknom, hogy mit hol tal�lok. A szob�m el�hozott p�r eml�ket, de m�g mindig voltak hom�lyba burkol�z� id�szakok. P�ld�ul a fi�, aki a k�rh�zban l�togatott meg, az�ta foglalkoztatott, �s egyik elm�lked�s pillanatomban egy n�v bukkant fel az agyamban gomolyg� sz�rke k�db�l: Elias.

Minden este, amikor letettem a fejem a p�rn�ra, egy t�r�l �lmodtam. A naplement�t�l s�rg�s v�zt�k�r felsz�ne csendesen fodroz�dott, a s�r� n�dasban egy-k�t b�ka brekegett unalm�ban. A part k�zel�ben volt egy r�sz, ahov� vid�m v�zililiomok vonzott�k a tekintetem. Amikor fel�bredtem ezekb�l az �lmokb�l, furcsa �rz�sek kavarogtak bennem, �s tudtam, hogy ezeknek k�ze van Eliashoz. Lehet, hogy az agyam pr�b�l k�ts�gbeesetten eml�kezni?

Egyik nap valami megmagyar�zhatatlan, bels� utas�t�s hat�s�ra biciklire �ltem, �s mentem amerre az �szt�n�m vitt. A t�n�l lyukadtam ki. Ugyan olyan volt, mint �lmaimban. A n�das, a v�zililiomok, mind ugyanott voltak. Let�masztottam a biciklit �s k�zelebb mentem. A parton egy fi� �lt �s kedvetlen�l k�veket dob�lt a v�zbe. Az a fi� volt. Elindultam fel�, majd a l�pteimre h�trafordult. V�laszokat akartam.

- Elias? - pr�b�lkoztam f�l�nken. D�bbenet �s rem�nyked�s v�ltakozott az arckifejez�s�n, majd felpattant, odaszaladt hozz�m �s szorosan meg�lelt.

- H�, v�rj… - toltam el magamt�l. – Mi k�z�nk van nek�nk egym�shoz?

Elkomorodott az arca. Csak most vettem �szre hogy milyen f�rfias �s egyszerre kisfi�s von�sai vannak. De mohaz�ld tekintet�t annyi szomor�s�g �s csal�d�s t�lt�tte meg, hogy m�g a sz�vem is belesajdult.

- A nevemre mi�rt eml�kszel, ha r�m nem? - k�rdezte lehangoltan.

- Nem tudom, �n csak… �n… - kerestem a szavakat k�ts�gbeesetten. Kezdtek dolgok kitisztulni, tudtam, hogy Eliasnak igen is sok k�ze van hozz�m, �s hogy az eml�keim el�t�r�s�t az � puszta jelenl�te v�ltotta ki.

- Carmen… - suttogta, mik�zben k�t keze k�z� fogta az arcom. - Eml�kezz, k�rlek…

Szinte elvesztem a tekintet�ben, a r�tre eml�keztetett, ahol ap�mmal is tal�lkoztam. Ahogy a szem�t csod�ltam, boldogs�got, k�t�d�st… szerelmet �reztem.

Az eml�kek �r�letes sebess�ggel rohamoztak meg, egym�st taszig�lva tolongtak, csak hogy bezs�fol�djanak a fejembe. Sorban villantak fel k�pek: amikor el�sz�r tal�lkoztunk, a vicces randik, a tr�f�lkoz�sok, az �r�letes els� cs�k… Kicsit �sszezavarodtam, de meggy�z� szavak visszhangzottak bennem �s nem akartak elhallgatni: szeretem, �r�kk� szeretni fogom.

- Eml�kszem… eml�kszem! - ugrottam boldogan �s meghatottan a nyak�ba, mire � is elvigyorodott �s mag�hoz �lelt.

- V�gre. �gy hi�nyozt�l m�r. - simogatta meg az arcom, majd megcs�kolt. Ismer�s, kellemes �rz�sek kavarogtak bennem, �s tudtam, mostant�l minden rendben lesz.

- Szeretlek. - ezzel a sz�csk�val v�gleg minden g�t �tszakadt az elm�mben. Felszabadultam. �r�m�mben p�r k�nnycseppem ki is csordult.

- �n is szeretlek. Nagyon. - suttogta mik�zben a homlok�t az eny�mnek t�masztotta.

Egy �r�kk�val�s�gon �t a karjaiban tudtam volna maradni.

V�ge

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s