A Sz�rny

Ez voln�k? Sz�rnyeteg? Egy l�ny, melyt�l m�g a legs�t�tebb �rny is retteg? Egy teremtm�ny, melynek minden egyes porcik�ja k�ts�gbees�st sug�roz? Kinek jelenl�te f�lelmet sz�l? Tal�n. Nem tudhatom.  Neked kell r�j�nn�d, minek l�tsz.
Egyszer� �s m�gis bonyolult nap volt az. Amikor kora reggel megpillantottam a sz�rke, felh�k uralta eget, megvontam a v�llam, �s mit sem sejtve, megragadtam egy eserny�t.  Hah. Ha egy eserny� megv�dett volna att�l, ami r�m v�rt…
London a szok�sos arc�t mutatta a vil�gnak. Dud�l� aut�k, munk�ba siet� emberek �rasztott�k el az utc�kat. Fullaszt� szmog kavargott a leveg�ben. A Big Ben �r�ja pontosan ketyegett. A galambok hurrogva k�vett�k a j�r�kel�ket egy kis nasi rem�ny�ben.
Nem volt semmi k�l�n�s, vagy szokatlan dolog, amely felkeltette volna figyelmem.  Ugyan�gy v�gigtopogtam magas sark� csizm�mban a j�rd�n, �s olykor-olykor el�gedetten n�ztem t�k�rk�pem a pocsoly�kban, vagy egy kirakat �veg�ben. Tetszettem magamnak. Felt�z�tt, fekete hajam, �s divatos, �szi kab�tom eleg�ns kisug�rz�st k�lcs�nz�tt nekem.  Annak is kellett lennem.  Egy ingatlaniroda alkalmazottja nem lehet �polatlan!
Szerettem a munk�m. J�l esett n�zni, ahogyan az emberek megtal�lj�k �lmaik otthon�t, a helyet, ahol le akarj�k �lni az �let�ket. �r�m�k r�m is �tragadt, ak�rh�nyszor �tny�jtottam egy �jabb kulcsot.
A munk�m azon a napon is a megszokott ritmusban haladt; el�sz�r telefonh�v�sokat fogadtam az irod�mban, tal�lkoz�kat szerveztem meg, �s a sz�m�t�g�pen �gyk�dtem. Azt�n j�tt a dolog izgalmasabb r�sze. Az a r�sz, amikor megmutatom a vev�knek az ingatlanokat. Mit ne mondjak, nem csak az�rt szoktam ilyen boldog lenni, mert m�sok azok: engem is azz� tudnak tenni. Legf�k�pp, amikor j�k�p�, fiatal f�rfiak v�logatnak, �s amint al��rj�k a pap�rokat, megh�vnak a lak�savat� bulira. A lehet�s�geket ki kell haszn�lni. Ez az �n mott�m. Mennyi kellemes pillanattal viszonozz�k a f�radoz�somat…
Aznap is egy ilyen f�rfival volt dolgom. A neve Michael Baker volt. Harminc �v k�r�li, felt�n�en dr�ga �lt�ny�n�s, akinek a p�nz nem akad�ly.
M�r a kin�zett h�z el�tt �csorgott, amikor oda�rtem. Szem�t a taxira f�ggesztette, amelyb�l kisz�lltam. V�gig tartotta a szemkontaktust, huncut, alig l�that� mosollyal a sz�ja sark�ban.
- Alexandra Thompson? – k�rdezte m�ly hangon, �s fel�m ny�jtotta a kez�t.
- �n voln�k, Mr. Baker – feleltem, �s hat�rozottan megszor�tottam a jobbj�t.
K�zelebbr�l megn�zve, k�l�n�s egy jelens�g volt. Szeme s�t�t, szinte m�r �jfekete volt, arca feh�r, kiss� s�padt. Haja sz�ne meghat�rozhatatlan, de ink�bb a v�r�s fel� hajlott.  Ahogy fel�je hajoltam, ellen�llhatatlan illat csapta meg az orrom. Hi�ba volt furcsa fick�, vibr�lni kezdett a leveg� k�z�tt�nk.
- H�t akkor, menj�nk be – mondtam zavartan, �s az ajt�ra mutattam.
- Csak �n ut�n – hangzott a v�lasz azon az �szveszelyt�en d�g�s hangon.
Bel�pt�nk a luxuslak�sba, �s ezut�n m�r j�tt, aminek j�nnie kellett. Megn�zte a lak�s minden egyes zeg-zug�t, ablakokat nyitogatott, falakat tapogatott. Biztos voltam benne, hogy kell neki.
- Nem is tudom – mondta, miut�n �t�dsz�rre is v�gigj�rta a konyh�t. – Ezen m�g gondolkodnom kell.
- H�vjon fel, ha b�rmit meg akarna besz�lni.
Erre s�rmos mosolyt csalt az arc�ra.
- Jobban �r�ln�k, ha vacsora k�zben besz�lhetn�nk.
M�r megint! Persze, nem mintha annyira ellene lenn�k a dolognak, f�leg, hogyha � fizeti.
- H�t…mi�rt is ne?

A vacsora kellemesen telt. Nevetg�lt�nk, iszogattunk, a szok�sos. Legal�bb n�gy �veg bort megittunk. A kaja is j� volt.
- Mutatni akarok neked valami.
Ezt mondta, �s fizet�s ut�n sebt�ben t�voztunk az �tteremb�l. Taxiba �lt�nk, az agyam pedig csak �gy p�rg�tt, ahogyan pr�b�ltam kital�lni, hov� mehet�nk. Valami extravag�ns, vagy romantikus helyre…
De az aut� koszos k�rny�ken �llt meg, egy r�gi villa el�tt. Kiv�lr�l is borzalmasan festett: ben�tt�k a n�v�nyek, a fal m�r omladozott. Felmer�lt bennem, hogy Michael rossz c�met adott meg, vagy elt�vedt�nk, de � hat�rozottan vezetett be a nyikorg� kapun.
 Az elhagyatott �p�letben �n is �resnek �s kil�t�stalannak �reztem magam. Akaratom ellen�re kir�zott a hideg, �s verejt�keztem.  De � csak szor�totta a kezem, �s h�zott maga ut�n.
- M�gis mit csin�lunk itt? – k�rdeztem olyan v�konyka hangon, hogy elsz�gyelltem magam.
- Nemsok�ra megl�tod.
Felbaktattunk egy l�pcs�n, majd Michael meg�llt. Nagyot szippantott a leveg�b�l, majd egy szalon helyis�gbe vezetett. Volt ott egy molyr�gta kanap�, p�r szekr�ny, �s sz�k. Michael er�szakosan lel�k�tt a kanap�ra. Megszeppenve h�ztam �ssze magamon a kab�tomat. Testemet egyszerre r�zta a hideg �s a meleg.  Nem is pr�b�ltam titkolni f�lelmemet.
- Nem mehetn�nk m�shov�?
- Nem! – �v�lt�tt fel�m Michael. Ijedten, megh�kkenve n�ztem r�. A szeme feket�b�l  v�rv�r�ss� v�ltozott. Szinte �getett, ahogyan n�zett.
 - Mindj�rt…mindj�rt…- motyogta, majd sarkon fordult, �s bement egy szob�ba.
Megfordult a fejemben, hogy felpattanok, �s hazarohanok. L�baim remegtek, fut�s�rt ki�ltottak, de m�gis �lve maradtam. Tal�n k�v�ncsis�gb�l? Vagy m�r a f�lelemt�l nem tudtam l�bra �llni?
Akkor Michael visszat�rt, egy k�l�n�s t�rggyal a kez�ben. R�vid k�snek l�tszott.  Egy pillanatra meg�llt a sz�vem, majd olyan hevesen kezdett verni, mint m�g soha.
- Mi…mit akarsz t�lem? – siv�tottam.
V�laszt nem kaptam, csak egy idegt�p�, hars�ny nevet�st, amely bet�lt�tte a romos �p�let minden egyes n�gyzetcentim�ter�t.
- Tudod, sok�ig figyeltelek �m. Figyeltem, te vagy-e az, akire sz�ks�gem van. Hogy megfelelsz-e az elv�r�saimnak.
- Mif�le elv�r�soknak? – k�rdeztem rettegve, kezeimmel �tkarolva testem.
Michael a t�k�rh�z s�t�lt, �s belen�zett.
- Tudod-e, hogy m�soknak szenved�s az �let�k? Hogy m�sok a saj�t hal�lukat k�v�nj�k minden egyes nap?  Te viszont �szol a boldogs�gban. Minden nap egy �jabb kaland..
- Ne �n tehetek r�la, hogy m�soknak rossz az anyagi helyzet�k.
- Anyagi helyzet?! – ki�ltott fel a f�rfi, �s fel�m fordult. – Ki besz�lt itt p�nzr�l? Ki besz�lt itt gazdags�gr�l? Nem. �n arr�l besz�lek, hogy mi�rt, mi�rt van az, hogy egyesek  k�rhozatra vannak �t�lve, m�sok viszont vid�mak?! Nevetg�lnek, iszogatnak, m�sokkal mit sem t�r�dnek!
Besz�d k�zben k�rbe-k�rbe j�rk�lt el�ttem, �n pedig pr�b�ltam min�l kisebbre �sszeh�zni magam.
- Nem �rtelek…- sz�ltam halkan.
- H�t persze, hogy nem �rtesz.
Hangja nyugodtabb�, szinte m�r egy�tt�rz�v� v�lt, s le�lt velem szemben egy sz�kre
- Nem �rted, mit keresel itt. Nem �rted, mit akarok �s mi�rt. Semmit sem �rtesz.
Azzal k�zelebb hajolt hozz�m, �s megsimogatta arcom.
- Szeg�ny kisl�ny….milyen k�r…
A holdf�ny villan�s�t l�ttam csak a k�s �l�n, majd markol� jeget �reztem a gyomromban. Mintha hideg zuhany al� �ll�tottak volna. Felny�gtem, majd len�ztem.
A k�s egyenesen meredt ki a hasamb�l. Cs�p�g�tt r�la a v�r, le a padl�ra, a koszba.
- Ne…-ny�sz�r�gtem, mire a fegyver m�g m�lyebbre hatolt a testemben.
- Szenvedni fogsz. �gy, mint m�g soha! – suttogta Michael a f�lembe, majd felnevetett.  Ny�la kicsordult a sz�ja sz�l�n, �s r�zk�dott a hahot�z�st�l.
Ekkor azonban furcsa �rz�s t�lt�tt el. M�smilyennek k�pzeltem a Hal�lt. Azt hittem, csak egy pillanat �s t�bb� nem �rzek semmit.
Ehelyett �rj�t� f�jdalom nyilalt a kezembe. Az ujjaim mintha olvadni kezdtek volna, nem �reztem �ket, s m�r nem is voltam biztos benne, hogy megvannak.  A szemem �gni kezdett, �s valami meleget �reztem. Felsikoltottam a f�jdalomt�l.
Michael kih�zta bel�lem a k�st, �n pedig t�rdre rogytam a f�ld�n. Ahogy lehajtottam a fejem, foly�kony anyag sziv�rgott le az �llamon, de nem v�r volt, vagy k�nny. Fekete sz�n�, �s s�r� anyag volt.
Ekkor Michael megragadta a karom, �s felr�ntott.
- N�zd! N�zd magad! N�zd, miv� leszel!
A t�k�r fel� ford�tott. A fekete anyag cs�kokat h�zva csorgott az arcomon. Hajam elernyedve kihullott, s alig volt id�m morbid, kopasz fejemet megn�zni, �j n�tt ki, de nem ugyanolyan. R�vid, term�szetellenesen feh�r haj volt.
Jobb szemem ugr�lni kezdett; nem tudtam se lecsukni, se nyitva tartani. Vibr�lt oda-vissza, �s m�g nagyobb lend�lettel �ml�tt bel�le a furcsa anyag.
Ekkor megl�ttam a kezem. Egyiken mintha hihetetlen gyorsas�ggal megn�tt volna a k�r�m, ny�lni kezdett. M�g a m�sik �ppen hogy �ssze ment…
Nem b�rtam tov�bb n�zni. �sszerogytam a f�ld�n, �s zokogva ord�tottam. Fekete k�nnyeim a padl�ra hulltak.
- Mi ez…? – kiab�ltam �s Michaelre n�ztem.
- Ez a Sorsod.
- De mi�rt?!
- Mert j� kedvemben vagyok – felelte � majd megfordult �s egy suhint�ssal elt�nt.

Nem tudom, mennyi id� telt el �gy. Csak fek�dtem az oldalamon, f�lig nyitott sz�jjal, �s a kanap� alatti p�kh�l�t n�ztem. Nem b�rtam mozdulni. F�ltem, mi t�rt�nik akkor ha fel�llok. Mit l�tok majd a t�k�rben.
Egy�ltal�n megt�rt�nt ez velem? Nem csak k�pzel�dtem? B�r kit�r�lhettem volna azt a napot az �letemb�l. B�r ne keltem volna fel reggel, b�r ne mentem volna dolgozni, b�r ne fogadtam volna el azt a vacsora megh�v�st. Akkor most otthon �lhetn�k, a kedves kis otthonomban, n�zhetn�m a kedvenc  sorozatomat, csokival t�mhetn�m magam. Nem fek�dn�k egy ismeretlen, t�bb �vtizede elhagyott h�zban, megal�zottan.
�vatosan fel�ltem. Sajgott a fejem. �sszeszor�tottam az ajkaimat, �s nem mertem magamra n�zni. Lassan fel�lltam. Nem volt m�r er�m, m�gis, �reztem magamban valamit, amit eddig nem. K�l�n�s �s furcsa volt. A mellettem �ll� sz�kre n�ztem. �lesre nyitottam szemem, de l�t�som gyenge volt. Szuger�lni kezdtem a b�tort.  Fogaim �ssze-�sszekoccantak az er�lk�d�st�l.
P�r m�sodperc m�lva a sz�k megremegett, �s felrobbant: darabjai sz�trep�ltek a helyis�gben. Apr�, diadalittas mosoly suhant �t az arcomon, mely azonnal elt�nt, amikor a t�k�rbe n�ztem.
A l�tv�ny a lelkem legm�ly�t is felem�sztette.
Jobb szemem hely�n �reges lyuk t�tongott, mintha szemgoly�m elfolyt volna. A m�sik pedig a vil�gos z�ldb�l v�r�ss� v�ltozott.  Arcom fekete volt, ahol elmaszatol�dott a fekete folyad�k.
Felemeltem a karjaimat. Egyik k�zfejemen az ujjak abnorm�lisan hossz�ra n�ttek, ink�bb m�r karmok voltak, s fekete sz�n�ek.  A m�sik  kezem azonban m�s volt: az ujjak m�rete megmaradt, csak a sz�muk v�ltozott. Mintha a mutat�- �s gy�r�sujjam egyszer�en elt�nt volna, csup�n h�rom maradt meg. Azok v�g�n nem volt k�r�m.  Kerek, tapad�korong szer� alakjuk volt, �s h�feh�r sz�n�re v�ltoztak.
V�gigtapogattam testem t�bbi r�sz�t. A hasamat, h�tamat, l�baimat, nyakamat, �s minden olyan volt, amilyennek lennie kell.
�v�lt�ttem volna, m�gis n�ma maradtam. Menek�ltem volna, m�gis egy helyben �lltam. S�rtam volna, de k�nny nem j�tt ki a megmaradt szememb�l. Undorral tekintettem magamra. Egy utols� s�pred�knek �reztem magam. Egy nyomorult f�regnek, akit nemsok�ra eltaposnak.

Hossz� ideig csak �lltam ott �s a t�k�rk�pemre meredtem. Tal�n �r�kon �t maradtam a h�zban. Tal�n abban b�ztam, hogy minden visszav�ltozik a r�gire.
F�ltem. Hogyan is l�phettem volna ki a falak k�z�l? Ilyen l�nyek nem j�rk�lnak minden nap az utc�kon. Ott maradtam. M�g egy kicsit.

Aznap meghaltam, mint ember. De �jj��ledtem, mint valami m�s. Egy olyan l�ny k�p�ben, aki er�sebb, aki nagyobb. Aki k�pes dolgokra, melyekre m�sok nem. Sz�rnyetegg� v�ltam.  Egyszerre volt ez �tok �s �ld�s. Olyan er� volt bennem, amelyhez foghat�t m�g sose �reztem.
Haszn�ltam is ezt az er�t. De meg kellett tanulnom kord�ban tartani. �s ez bizony nem mindig siker�lt. �j �letem els� napjaiban a j�r�kel�k gyakran l�thattak repked� aut�kat, vagy felrobban� ablakokat. �lveztem az er�t. M�gis h�nyinger ker�lgetett, ak�rh�nyszor csak furcsa dolgot tettem.
Akkoriban egy megcsonk�tott l�lek voltam csup�n. Gyeng�bb mint az �rny�k, er�tlenebb mint a k�sza szellem, m�gis er�snek �reztem magam. Egyszerre voltam b�tor �s gy�va.
�rtetlens�g �vezte mindennapjaimat. Nem �rtettem semmit. Nem �rtettem ki volt is igaz�b�l Michael.  Egy pokolb�li l�ny?  Maga az �rd�g? S val�ban, olyan j� �letem lett volna, hogy nem �rdemeltem meg? Tal�n abban a pillanatban, amikor ezz� v�ltam, �s �letem megkeseredett, valahol m�shol a vil�gon, valaki jobb sorsra jutott? �letet cser�ltem valakivel? Annyi volt a megv�laszolatlan k�rd�s, mint �gen a csillag.
Alig m�sf�l h�nappal k�s�bb halottnak nyilv�n�tottak. Egy f�lredobott �js�gb�l inform�l�dtam. Nem is csod�lkoztam a h�r l�tt�n: nem l�tott senki az�ta az este �ta.  A csal�domra gondoltam. Jobb nekik, ha halottnak hisznek, mint hogy ilyennek l�ssanak.
Az elm�lt id�t �gy t�lt�ttem, hogy hozz�m hasonl�k ut�n kutattam. Biztos voltam benne, valami megs�gta, hogy nem vagyok egyed�l. Hogy m�snak is t�l j� volt az �lete. Hogy m�st is meg�tkozott az �rd�g, �s m�s is ugyanolyan elesett, mint �n.
Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ez m�g nem a v�g. J�nni fog valaki, aki rendbe teszi a dolgokat. Akinek k�l�nleges lelke megszabad�t a tehert�l. S ha valami csoda folyt�n a Megment� hallan� most szavaimat, �zenetem sz�m�ra az, hogy �n itt vagyok. �s v�rok r�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s