A Nap sugarai ak�r a selyem olyan l�gyan �rintenek a mai reggelen is. Szombat van, �s ma r��lek felkelni m�g is bennem van a k�nyszer, hogy kilencn�l ne aludjak tov�bb. Kikelek az �gyb�l �s m�g f�l�lomban kiv�nszorgok a f�rd�be megmosakodni. Belen�zek a t�k�rbe �s megt�rt �nmagam n�z vissza r�m. Szemeim el�tt m�g mindig ott lebeg az-az �lom, ami minden este „k�s�rt”. Egy �rzelem, amit m�g nem �reztem soha, egy �rzelem, amely sz�momra olyan el�rhetetlen ak�r a f�nyl� csillagok a messzi �gbolton. Szerelem. Milyen csod�latos �rz�s lehet ez… de mit �r, ha nem lehet a birtokomban? Mit �r, ha csak olvasok r�la? Mit �r �gy �resen? Semmit. N�ha �gy �rzem ez a v�gletekig fog tartani �s olyan mag�nyos leszek, mint egy �szi elhalt falev�l, ami lehull az �lettelen f�r�l �s egy� v�lik a f�lddel.

S�hajtok egyet, ami megl�tszik a t�k�rben, majd r�eszm�lek, hogy hi�ba marcangolom a lelkemet a helyzetem �gy sem fog megv�ltozni.

Lassan elk�sz�l�d�m �s fel�lt�z�k. Mivel ma gy�ny�r� az id� egy halv�nyk�k tavaszi ruh�t veszek fel. Kinyitom az ablakom apr�cska szob�mban, hogy �tj�rja a friss leveg�. �rzem, ahogy a kellemes vir�gillattal teli leveg� be�rad az ablakomon �s megborzolja minden porcik�mat. A tavasz a kedvenc �vszakom. A term�szet �jj� �led hamvaib�l ak�r egy f�nixmad�r. L�tni lehet, ahogy a f�kon kipattannak a pici r�gyek �s csak ontj�k magukb�l az �desk�s illatot.

Elmosolyodom �s m�lyeket l�legzem. Lehunyom, a szemem p�r pillanatra majd elkezdem a napot.

Kis�t�lok, a konyh�ba �s el�k�sz�tem a reggelit. Fel�t�m, a toj�sokat majd el�veszek egy serpeny�t. Bele�nt�m az olajt �s v�rom, hogy felforr�sodjon.

M�g v�rok tekintetem �jra a t�volba mered. Hallom a n�v�nyek h�l�lkod� szavait. Ajkaim besz�dre ny�lnak �s egyetlen igazi t�rsaimmal kezdek csevegni. A r�zs�k n�ha igen viccesek tudnak lenni… ha szomor� vagyok mindig megevettnek. Ha �rzik, hogy a lelkem meggy�t�rt megvigasztalnak, �n pedig cser�be megpr�b�lok annyi szeretet �s kedvess�get adni amennyit csak tudok. Egyszer csak halk nevet�s hallok a h�tam m�g�l �s �sszerezzenek.

-         Kincsem m�r megint magadban besz�lgetsz? – oh, csak a nagyi az. Megk�nnyebb�lve megfordulok �s r�mosolygok.

-         H�t igaz�b�l igen. Vagy is nem… sz�val… tudod a n�v�nyek…- zavarba j�v�k �s �rzem, ahogy s�patag b�r�m�n megjelenik egy kis p�r. Nem tudom befejezni elkezdett mondatom, hisz hi�ba is magyar�zn�m, el szavaim senki szem�ben nem lenn�nek �rtelmesek.

-         Tudom kicsim, tudom. A n�v�nyeid besz�lnek hozz�d. De az�rt a nagy csevej k�z�tt figyelj, mert m�g t�lforr�s�tod a serpeny�t. – nagymam�m szavaiban soha nem volt egyetlen egy rosszindulat� sz� sem. Mindig csak mosolyog, de val�j�ban � sem �rt meg engem igaz�n.

-         Jaj, m�r megint!! – gyorsan bele�nt�m a felvert toj�sokat �s elkezdem k�sz�teni az omlettet. Mik�zben az omlett elkezdi felvenni t�nyleges alakj�t, megter�tek. – Nagyi, mi�rt kelt�l fel megint ilyen kor�n? Igaz�n �gyban maradhatn�l m�g.

-         Ma �tmegyek Yukiko n�nik�dhez. Megh�vott te�ra.

-         Sz�val ez azt jelenti, hogy megint arr�l fog besz�lni, hogy milyen betegs�ge van pedig teljesen eg�szs�ges. – s�hajtok egyet majd t�lalok. Le�l�nk az asztalhoz �s csendesen reggeliz�nk.

A percek gyorsan telnek. Semmit sem lehet hallani csak az ev�eszk�z�k csattan�s�t �s a madarakat.

Egy j� 20 perc eltelt�vel befejezz�k a reggelit �s nagyi m�r itt sincs. Odas�t�lok az ablakhoz, hogy megn�zzem rendben hagyta e el az utc�t. T�ls�gosan is agg�dom, mint mindig. Ezt biztosan �desany�mt�l �r�k�ltem.

Elpakolok, majd az �r�ra n�zek. M�g csak 10 m�lt. Kimegyek a h�ts� kertbe �s led�l�k a kerti pavilonba. Ez az �n kis zugom ahol mindig egyed�l vagyok. Nem t�l nagy, de majdnem az eg�sz be van futtatva borosty�nnal �s ez kicsit n�veli a teret. Legal�bbis l�tsz�lag. Leheveredem a padra �s kezemet a tark�m al� temetem. �jra csak a mag�ny jut az eszembe. Mag�ny… egyed�ll�t. Hi�ba vannak, k�r�l�ttem a n�v�nyek az egyed�ll�t �rz�se �jra csak t�rdel engem. �gy �rzem, zuhanok egy szakad�kba �s ki�ltok, de senki sincs, aki meghallja. Nincs senki, aki visszah�zna. Aki a f�lembe s�gn�, hogy nem vagyok egyed�l �s soha nem is leszek

***

A nap gyorsan eltelik, �s azon kapom magam, hogy az alkony narancss�rg�s �rnyalatai sz�nezik az eg�sz t�jat. A nagyi m�r hazaj�tt, mert hallom, hogy odabent pakol�szgat.

Odas�t�lok a vir�g�gy�somhoz �s kin�zek az utc�ra. Egy fiatal szerelmesp�r k�z a k�zben s�t�l el a h�zunk el�tt. Egy pillanatra meg�llnak, �s ajkuk lassan �sszeforr… szemeimbe hirtelen k�nnyek sz�knek �s n�m�n folynak le feh�r arcomon. �rzem, hogy m�r nem b�rom tov�bb… egyed�l m�r nem. Arcom a kezeimbe temetem �s halk s�r�sba t�r�k ki. B�rcsak lenne valakim! B�rcsak �tkarolna valaki, mikor f�zom! B�rcsak let�r�ln� a k�nnyeim…

Egyszer csak l�gy sz�l kerekedik �s h�feh�r orchidea szirmok kezdenek hullani az �gb�l. Mi ez? Feln�zek �s egyik pillanatr�l a m�sikra egy gy�ny�r� r�ten tal�lom magam. Olyan gyorsan t�rt�nik minden, hogy fel sem tudom fogni mi, t�rt�nik k�r�l�ttem. Hirtelen egy angyalarc� f�rfi jelenik meg el�ttem. Tekintete k�kebb �s tiszt�bb, mint b�rmelyik �ce�n a f�ld�n. Kecses lass� l�ptekkel elindul fel�m �s �n csak n�zem �t. Ruh�ja halv�nyk�k sz�nben pomp�zik. Odal�p hozz�m �s r�m mosolyog. Mosolya �desebb, mint a m�z. 

Hideg ujjai l�gyan �rintik meg az arcomat �s t�rlik le k�nnyeimet. Ez a valaki… annyira gy�ny�r�. Olyan h�vogat�… olyan, mint egy igazi angyal.

- Ki... ki vagy te? – k�rdezem megszeppenve �s �gk�k szemeit f�rk�szem, de semmit sem tudok kiolvasni bel�l�k. B�rmennyire nem szeretn�m m�g is elpirulok.

- Eln�z�st tolakod�som�rt – finoman felseg�t �s m�lyen meghajol el�ttem. Mintha egy fontos szem�ly lenn�k, pedig kor�nt sem �rdemlek meg ennyi tiszteletet.  - A nevem Shiroyume. A t�lvil�gr�l �rkeztem meghallva sz�ved k�ny�rg�s�t, s feladatom, hogy felsz�r�tsam a k�nnyeid, �s teljes�tsem legd�delgetettebb �lmod. – a l�legzetem elakad… �ssze vagyok zavarodva. Semmit sem �rtek.

- Nem kell m�st tenned, mint ezt al��rnod egy csepp v�reddel. Igaz�n nem nagy �r, nem igaz? – hogy beteljes�ljenek az �lmaim? Hogy a v�gtelen keser�s�g m�g is csak a v�g�hez �rjen. Csak al� kell �rnom…

- Mi�rt... – kezdem el, de zavarodotts�gom lass� besz�dre k�nyszer�rt. - mi�rt j� ez �nnek?
K�rdezem meg egy csepp magabiztoss�g n�lk�l.

- Ez a munk�m. Seg�tek a kiv�lasztottaknak megval�s�tani v�gyaikat, majd amikor meghalnak, a benn�k �sszegy�lt boldogs�got �s energi�t, amire m�r am�gy sem lenne sz�ks�g�k, elfogyasztom. Min�l boldogabb valaki, ann�l jobban megt�mhetem a hasam – t�lvil�g er�k… ez a fi�. Nem tudom. Fogadjam el �s v�gre boldog lehetek? Vagy hagyjam az eg�szet a sorsa? Mi legyen… m�g egy ilyen lehet�s�gem nem lesz. Mit tegyek? Tekintetem ide-oda p�szt�zik, �s egyre tov�bb s�llyedek a bizonytalans�gban. - Rendben, ha nem, h�t nem, nem mindenki tud �lni a szerencs�j�vel...

- V�rj!... – ki�ltok r� �s hangomb�l csak �gy �rad a keser�s�g. Ha most nem �rom al�, akkor sosem leszek boldog �s minden lehet�s�gem elv�sz. Ha al��rom, van es�lyem… az �let �gy is eleny�sz… mi�rt ne adhatn�m neki a v�g�n �sszegy�lt szeretetem �s boldogs�gom? - Al��rom... – lehelem ki ezt az egy sz�t majd a szerz�d�s megk�ttetik �s �jra a val� vil�gban tal�lom magam.

- Most hogy a hivatalos r�sszel megvagyunk: besz�lhetn�l r�szletesebben a v�gyaidr�l – Shiroyume olyan k�zel hajol, hogy es�lyem sincs kikeveredni var�zslatos tekintet�b�l.

- Sz�vecsk�m, k�sz a vacsora! – egy pillanatra megijedek, majd a nagyihoz fordulok. - Nem is mondtad, hogy l�togat�d �rkezett. Ker�lj�n beljebb, fiatalember, jut mag�nak is. – a nagyi m�g csak meg sem lep�d�tt. Bizony�ra azt hiszi egy ismer�s�m. P�r pillanatig csak �llok, �s a f�ldet n�zem majd Shiroyume halkan megk�sz�r�li a tork�t ezzel kibiccentve elgondolkod�somb�l.

-         Oh, igen. Gyere csak nyugodtan. – mondom megszeppenve �s beinvit�lom �t a h�zba. Annyi k�rd�sem van, amire v�laszt szeretn�k kapni. Shiroyume kinyitja nekem az ajt�t �s el�re enged. Arcomr�l m�g most sem m�lt el a halv�n p�r. Mi�rt ilyen udvarias velem? El�remegyek, majd le�l�nk az asztalhoz. Kicsit fesz�lten �rzem magam.

-         �s mondja csak fiatalember mi a neve? – �jra a nagyira pillantok, aki felt�lalja a levest. Most bizony�ra rengeteg k�rd�se van, de tudom, hogy nem fogja feltenni �ket.

-         Shiroyume vagyok. Nanami egyik gyerekkori bar�tja. �tutaz�ban vagyunk �s gondoltam megl�togatom. Huzamosabb ideig a v�rosban lesz�nk. – hirtelen f�lrenyelek �s k�h�gni kezdek. Ez az improviz�ci� nagyon meglepett.

-         Minden rendben kicsim?

-         Persze nagyi. Csak f�lrenyeltem. – mosolyodom el �s tov�bb eszem majd Shiroyum�ra pillantok. Csak �gy �rad bel�le a nyugalom �s a magabiztoss�g. Ahogy r�n�zek erre a fi�ra a sz�vver�sem felgyorsul. Van benne valami, ami miatt alig tudom levenni r�la a szemem.

A vacsora kellemes besz�lget�sek k�zepette zajlik. A Nap lassan lemegy �s mi is v�gz�nk a vacsor�val.

-         K�sz�n�m sz�pen. Igaz�n remek volt. – Shiroyume elmosolyodik. Ezzel a mosollyal l�tsz�lag r�gt�n belopta mag�t a nagyi sz�v�be.

-         �r�l�k, hogy �zlett. Nanami mi a baj? Szokatlanul csendes vagy. Csak nem t�rt�nt valami?

-         Oh, nem dehogy. Csak f�radt vagyok. Azt hiszem, lefekszem. Shiroyume-san is biztosan f�radt m�r. – r�pillantok a fi�ra, aki egy pillanatra lehunyja, a szem�t majd m�ly l�legzetet vesz.

-         Igen. Azt hiszem, megyek is. K�sz�n�m a vacsor�t �s a vend�gl�t�st. Rem�lem, m�g tal�lkozunk. – milyen dallamos a hangja. Mintha �gi l�nyek fuvol�zn�nak. Teljesen megbabon�z.

-         Kik�s�rlek. – aj�nlom, fel majd elindulunk az ajt� fel�. Mihelyst meg�rkez�nk Shiroyume megfordul �s m�lyen a szemeimbe n�z.

-         Nanami Hikaru. Ett�l a napt�l kezdve te vagy az �rn�m. Ha akarod, melletted maradok, ha nem akarod, akkor nem. Te parancsolsz nekem. – Shiroyume hangja komolly� v�ltozott �s szemei az arcomat f�rk�szt�k, amib�l bizony�ra csak �sszezavarodotts�got olvasott ki.

-         Shiroyume-san �n… nekem annyi k�rd�sem van. Megtenn�d, hogy v�laszolsz r�juk? – k�rdeztem �s igyekeztem er�t lehelni a hangomban.

-         Ahogy �hajtod. – mondja, majd lehajtja el�ttem a fej�t. Ez a valaki… annyira csod�latos.

-         Nagyi! – ki�ltok, majd megfordulok – Ki�l�k m�g egy kicsit a pavilonba rendben? Te nyugodtan fek�dj le! – sz�lok kedves hangon majd Shiroyum�hoz fordulok.

-         Rendben bogaram. Maradj, ameddig csak szeretn�l.

Ezzel a lend�lettel megfogtam Shiroyume ruh�j�t �s h�travezettem a pavilonba. Le�lt�nk �s p�r percig csak n�m�n f�rk�sztem angyalok �ltal faragott t�k�letes arc�t.

-         Sz�val k�v�ncsi vagy az �lmaimra?

-         Ez�rt vagyok itt. Hogy beteljes�tsem �ket. Mes�lj r�luk.

-         Tudod. �n vil�g �letemben csak arra v�gytam, hogy legyen mellettem valaki. B�rki. Mikor elvesztettem a sz�leimet az maga volt pokol. Teljesen �sszet�rtem. Hetekig s�rtam �s mikor a nagyi mag�hoz vett a sz�vem �jra megtelt melegs�ggel. Bet�lt�tte a bennem keletkezett �rt �s egyre boldogabb lettem majd v�g�l mindent �gy folytattam ahol abbahagytam. De k�s�bb hi�ba voltam boldog hi�nyzott valami… egy �rz�s, ami mindenn�l szebb ezen a F�ld�n… Ez pedig a szerelem. – itt meg�lltam egy pillanatra �s feln�ztem a most m�r csillagokkal d�sz�tett �gre. – Tudod… n�ha �gy �rzem, megfulladok �s senki sincs, aki megakad�lyozna abban, hogy meghaljak… �rted mire gondolok? – tekintetem �jra Shiroyum�ra t�ved. �lomsz�p szemeit most is hi�ba n�zem… csak a sz�ps�get l�tom benne. – Mit �r az �let, ha egyed�l kell, hogy le�ljem? Mit �r a boldogs�g, ha senkivel nem oszthatom meg? �n csak szeretn�k tal�lni valakit, aki meg�rt engem… �s nem haszn�l ki. Valakit, aki �nmagam�rt szeret…. ne haragudj. Kicsit sokat fecsegtem. – felvettem egy hamis mosolyt, hogy �gy t�nj�n, j�kedv� vagyok.

-         Nem dehogy. �r�l�k, hogy ennyi mindent megtudtam r�lad. Furcsa, hogy ennyire h�tk�znapi v�gyad van. H�tk�znapi, de tele van neh�zs�ggel. �s Nanami… el�ttem nem kell tettetni az �rzelmeid. Nincs semmi, amit el�ttem sz�gyellned k�ne. T�lem senki nem tud meg semmit. – �szrevette volna? Hihetetlen… mintha bel�m l�tna.

-         �… �rtem. �s mondd, csak Neked van valakid? Ha nem t�l szem�lyes…- egyik kezem a sz�m el� t�ve n�zem Shiroyume arc�t, aki sz�les mosolyra h�zza a sz�j�t.

-         Nem, nincs. – mondta majd elemelte tekintet�t, majd visszaszegezte r�m. – Van m�g valami k�rd�sed?

-         Nincsen. – v�gtam r� gyorsan. Pedig annyi lett volna… de k�ptelen vagyok feltenni. Nem tudom, mert… mert ez az eg�sz m�g olyan furcsa. – �n most lefekszem… f�radt vagyok. – nagy nehezen fel�llok, majd elindulok, de p�r l�p�s ut�n megtorpanok. – �s te hol leszel? – teszem fel halkan s k�r�st.

-         Mit szeretn�l hol legyek?

-         Mellettem…- �rzem, hogy �jra elpirulok. Bemegyek a szob�mba �s �gy, ahogy vagyok, led�l�k az �gyba. Most biztosan egy ostoba kisl�nynak tart, aki csak arra v�gyik, hogy viszont szeress�k. Olyan furcsa ez az eg�sz… eddigi �letem hirtelen gy�keresen megv�ltozott. �s m�g akkor is, ha ez �nz� dolog… azt akarom, hogy �gy maradjon.

�rzem, ahogy pill�im elnehez�lnek… hirtelen minden �gy els�t�t�l. Olyan �lmos vagyok…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s