1. fejezet

Csend van… Ahogy mindig...

A kertben �l�k, �s ujjaimmal a f�v�n cik�zok. N�ha egy-egy k�l�n�s dologba is bele�tk�znek ujjaim, amit bogaraknak h�vnak, �s annyira f�lnek t�le sokan. �n csak kedvesk�knek nevezem �ket, mert szerintem igen kedves gesztus t�l�k, hogy mikor oda�rnek ujjaim, akkor felm�sznak r�, futk�roznak rajta, majd n�h�ny perc m�lva a semmibe vesznek. Most �ppen egy p�k m�szott r�m. Ez az a bog�r, amit meg tudok k�l�nb�ztetni, k�l�n�s kecses j�r�sm�dj�r�l, �s apr� sz�r�s nyolc l�b�r�l. Nagy darab lehet, eg�sz ujjbegyemen elter�l.

�m sajnos nem sok�ig �lvezhetem t�rsas�g�t. Egy hatalmas robaj fut v�gig h�tamon, �s �sszer�ndul�sra k�szteti minden egyes izmomat. Megijedtem. Mindig megijedek ezekt�l a hirtelen zajokt�l. Olyan hangosak, �s kellemetlen�l f�rj�k magukat dobh�rty�mba. Term�szetesen a cs�r�mp�l�s ut�n, �rkezni szokott egy kellemesebb hang is. Artan atya hangja. Mindig ugyanazt ism�tli el ilyenkor. "Minden rendben, t�l�lem!". Artan atya gyakran leejt dolgokat, vagy �sszet�ri a sz�p �vegpoharakat. Nem, nem �regs�g�b�l kifoly�lag, hiszen m�g el�g fiatal. Egyszer�en csak �gyetlen. Elmond�sa alapj�n, m�r eg�szen fiatal kora �ta ilyen. Most is v�rom azt a bizonyos kellemes m�lyen d�rm�g� hangot, de... Nem j�n... M�g v�rok, n�h�ny pillanatot, de ha m�r valami kicsit is elt�r a megszokott�l, p�nikolni kezdek. F�lek. A k�l�n�s cs�r�mp�l�s m�r m�sodpercek �ta hangzott el, �s m�g mindig nem j�n a megszokott hang. Lassan fel�llok, �s megindulok befel�. Tudom merre van az �p�let, �s hamar el is �rem. B�r a f�lelemt�l most rosszul t�j�koz�dtam, �gy nem az ajt�hoz �rtem, hanem a h�v�s falhoz. V�gigh�zom rajta kezem, �s pr�b�lom beazonos�tani hol is lehetek. A red�k durv�k, n�h�ny millim�ternyi k�darab m�g ki is hullik a falb�l, ahogy v�gigh�zom rajta tenyerem. Teh�t az ajt� minden bizonnyal jobbra lesz, �s m�r nem is olyan messze van. A falhoz simulva megindulok, �s v�g�l c�lt is �rek. Halkan indulok befel�. Mindig is halkan l�pkedek, mert lassan szedem l�baim. Nem tudok sietni, tal�n �letemben eddig k�tszer ha siettem, �s sosem s�lt el j�l a dolog. B�r lehet, most sietnem k�ne. Lehet valami baj t�rt�nt Artan aty�val. A k�ves kopog�s talpam alatt, apr�nk�nt f�sba v�lt �t. Az �tkezd�be �rtem imm�ron, ahonnan a zaj �rkezett. Ahogy be�rek, k�l�n�s hang fogad. Egy halk l�p�s, nem Artan aty��hoz hasonl�, hiszen � ink�bb trappolni szokott m�r csak miattam is. De ez a l�p�s halk volt, �s puha. A gazd�ja nem akarja hogy �szrevegyem.
- Artan atya.
Sz�lok halkan, h�tha � tudja mi is folyik itt. De v�lasz megint nem �rkezik. A d�rm�g� hang nem sz�l, csak csend van. M�g a m�sik l�p�s is teljesen elhalkult. Ekkor orromat egy k�l�n�s illat csapja meg. Mint a vasker�t�s, olyasmi illat. M�rpedig a vasker�t�s m�g igencsak t�vol van az �tkez�t�l, �gy ez is egy szokatlan dolog sz�momra. Remegni kezdek. Egyre jobban �tj�r a f�lelem.
- Artan atya.
Most m�r �ppen hogy csak suttogom a nevet, �m m�g ebb�l is tiszt�n kihallhat� teljes k�ts�gbees�sem. Megindulok el�re. H�tha csak sz�rakozik velem. B�r nagyon nem j� vicc ez, hiszen tudja, hogy milyen is vagyok val�j�ban, hogy egy apr� v�ltoz�s is hogy kik�sz�t. Kezem magam el� tartom, ujjaimat lassan mozgatva v�rom, hogy egy ismer�s anyagba, Artan atya hossz� k�peny�nek puha pamutsz�laiba �tk�zzenek. Ahogy egyre haladok el�re, l�gz�sre lettem figyelmes. Egyenletes, nyugodt. Artan atya... De valami k�l�n�s van benne. Hat�rozott l�gz�s, �s lemaradnak azok a bizonyos hangosabb szusszan�sok is, amik �t jellemezn�k. Akkor m�gsem � lenne? �s megkapom amit kerestem. Egy anyag �tk�zik ujjbegyeimnek, ami. Nem pamut volt. Valami teljesen m�s anyag. Selymes volt, de m�gis �rezni rajta, hogy m�r sok helyen kopott, nem egy �j darab. A kop�s k�l�n�s volt. Mintha csak a falhoz d�rg�lt�k volna... Gyorsan h�trakapom kezem, hiszen idegen szem�lyt illetlen tapogatni Artan atya szerint. De legal�bb m�g azt megtudtam, hogy ez az idegen egy f�rfi.
- Ki maga?
Remegem a k�rd�st, a velem szemben �ll�nak. V�lasz nem j�n, a f�rfi szuszog�sa m�g csak meg sem v�ltozik. Nyugodt m�g mindig, nem �gy mint �n. Kezeim egyre csak remegnek, bels�mben egyre jobban �tj�r a f�lelem. Artan atya nem mondta, hogy vend�g fog �rkezni. Pl�ne nem, hogy idegen vend�g. Mert a vend�gek t�bbs�g�t ismerni szoktam, �s �r�mmel k�sz�ntenek engem, �s persze �n is �ket, de most ez a valaki, nem reag�l. Hossz� percek k�vetkeznek. Csend van, az el�ttem �ll� nem ment el, hallottam volna.
- K�rem.
Suttogom ennek a furcsa alaknak. Sajnos m�r jobbat nem tudok r� mondani. De �gy t�nik hi�ba. Nem mozdul, nem v�laszol. De viszont l�gz�se megv�ltozik. Hallom, ahogyan a leveg� mintha, kicsit indulatosabban t�vozna t�dej�b�l. T�relmetlens�gre vall ez a hang. �s ekkor sz�rny� dolog t�rt�nik. Az idegen hirtelen v�llam ut�n kap, �s pillanatok alatt m�r h�tam az � mellkas�nak fesz�l, m�g egyik keze sz�mhoz szorul. Egy hang nem j�n ki torkomon. Lehet �rtelmetlen�l tudn�k valami ny�sz�r�gni, de m�g arra sem vagyok k�pes. Ez nekem m�r nagyon szokatlan, �s most m�r rettegek ett�l a valakit�l. Tal�n a f�lelem akkor j�r �t igaz�n, amikor egy furcsa, h�v�s, �les t�rgyat �rzek a nyakamon. Szemembe k�nnyek sz�knek, �s remegve emelem kezeimet a sz�mat eltakar� durva k�zfejhez. Csak r� helyezem tenyeremet. Sz�mon �rzem, hogy bizony nem egy h�tk�znapi ember keze. Tenyer�n kem�ny, durva a b�re, ak�r egy f�ldm�vel�nek, vagy mint egy kardforgat�nak. A k�s a nyakamon az ut�bbit t�masztja al�. Teh�t nincs ellene semmi es�lyem, �gy csak er�tlen�l megszor�tom, hogy jelezzem neki, kellemetlen�l �rzem magam.
- Ne f�lj.
J�n a v�lasz. A hang el�g fiatal, csak n�h�ny �vvel lehet id�sebb t�lem. Simogat�, kiss� ny�jas, de m�gis �sszekap�dik a gyomrom a hallat�n. Retteg�st kelt bennem, nem is keveset. Hi�ba, hogy a szavak amit mondtak nyugtat�sra sarkallnak, csak m�g jobban rettegek. K�nnyeim most m�r zabol�tlanul folynak, el�ztatva saj�t, �s a m�g�ttem �ll� kez�t is.
- Mutatok neked valamit.
Megr�zom a fejem. Nem akarom, hogy b�rmit is mutasson nekem ez az alak. Valahogy olyan �rz�sem van, hogy k�ze van a k�shez ami a torkomon pihen, sz�ntelen. Minden er�met �sszeszedem. Sz�lnom kell Artan aty�nak, hogy kicsoda is t�rt be hozz�nk. Nagy leveg�t veszek, �s teljes er�mb�l elr�ntom a sz�mat rabs�gban tart� kezet.
- Artan a...
Ennyi amit ki tudtam ny�gni �s m�g csak nem is el�g hangosan. A k�s jobban hozz� szorult torkomhoz, �s enyhe v�g�st ejt rajta, amib�l egy apr� v�rfoly� indul meg. Nem �rzem hogy f�jna. T�ls�gosan rettegek ahhoz, hogy b�rmi m�st is �rezzek ezen a szorongat� �rz�sen k�v�l, ami bels� r�szeimet csavargatja, �s sz�vemet l�kd�si olyan er�vel, hogy az majdhogynem m�r kiugrik hely�r�l.
- Viselkedj.
Sziszegi a hang a f�lembe. �n viselkedjek? Nem tudom, de van egy olyan �rz�sem, hogy aki itt nem viselkedik kett�nk k�z�l az � maga... De nem tudok mit tenni. Rettegek, hogy a k�s mi nyakamhoz szorul, �jabb sebet ejt rajtam, de akkor m�r nem ily k�m�letes kis karcol�st, hanem eg�szen l�gcs�vemig hatol, �s ontja ki �letem. Hol van Artan atya? Mi�rt nincs itt? �t akarom, hogy seg�tsen rajtam, vagy b�rkit, aki el tudja �zni ezt a k�l�n�s alakot m�g�lem. De nem hallok m�s l�pteket, sem ajt�nyikorg�st. A kedves szomsz�dok hangja is most tovaveszett. Egyed�l vagyok.
- Gyere.
Suttogja �jra, majd l�baival megindul. Hi�ba is pr�b�ln�k ellenkezni, �rzem, hogy nagyon er�s, �s ha kell felemel, �s �gy visz el b�rhova is... Na meg persze a penge a torkomn�l. �gy k�nytelen vagyok menni. Pr�b�lom felvenni men�s�nek ritmus�t, de nem siker�l, �gy gyakran l�p sarkamra. Lassan haladunk. Miattam, vagy csak fogva tart�m miatt, nem tudom eld�nteni. De amilyen lassan haladtunk, oly gyorsan ker�ltem a f�ldre. Tenyerem ahogy f�ldet �rt, nem a szok�sos koppan�s�t hallatta. Sokkal ink�bb csattant, valami nedvesbe zuhantam. S�r�bb volt az �llaga mint a v�znek, de nem ezzel kell most t�r�dn�m! Se f�m penge nem simul nyakamhoz, �s sz�mat sem takarja el durva teny�r.
– Artan atya! Artan atya!
– Hallgass!
K�ts�gbeesett ki�lt�saimat az idegen hangja t�ri meg mik�zben valami hegyes t�rgy tark�mhoz b�k�dik. �jra k�s ker�lt k�zelembe, ami �jra hallgat�sra b�rt, de k�nnyeim mint vad lovakat �gy engedte szabadon. Remegve sarkamra �l�k, m�g kezeimmel magamat �t�lelem, hogy ezzel is pr�b�ljam magam nyugtatni. De a p�nik nem t�vozik. M�s keze k�ne ide, valaki aki kiment innen, aki �jra a megszokott ker�kv�g�sba h�z. Valaki!
A sz�r�s valami tark�mr�l elt�nik, �s hallom, ahogy az alak mell�m l�pked. Nem tudom mit akarhat m�g t�lem. Inform�ci�kat? M�gis, mir�l tudok �n, ami neki olyan fontos? Hiszen… Nem vagyok senki �s semmi. �r�k �letemre m�s emberekre leszek utalva, velem nem osztanak meg semmilyen k�l�nleges dolgokat, t�nyeket. De mi van ha Artan atya tud valamit? �t �n pedig nem �rulom el! Igaz… M�g ha el is akarn�m se tudn�m, hiszen nem is tudom merre van. Egy�ltal�n mi�rt nincs itt? Mi�rt nem sz�lt hogy elmegy? Mindig szokott sz�lni, nem hagyja, hogyha � nincs itthon akkor a kertben legyek. Meg persze, soha sem hagy fel�gyelet n�lk�l. Akkor m�gis, hogy jutott be ez az alak? Hol van most a fel�gyelet? Hol van az-az ember akire t�maszkodhatok? Hol van Artan atya?
A durva k�z �jra nekem fesz�l, de nem ajkaimra tapad, hanem karomra, er�sen megszor�tva azt. Felszisszenek. De nem a f�jdalomt�l. Azt m�g mindig nem �rzek, a f�lelem mindent elnyom bennem. M�r t�j�kozni sem tudok rendesen. Saj�t zokog�som, ny�g�seim, elnyomj�k a k�r�l�ttem keletkez� zajokat, apr� morajokat. Az idegen h�zni kezdi karom. Vezeti valahova, pontosabban el�re k�v�nja h�zni. De �n nem akarom, hogy egyetlen m�g tal�n haszn�lhat� �rz�kszervemmel b�rmit is tegyen. Er�sen visszar�ntom karom. Ha m�r menek�lni �gysem merek, ha m�r mindent megtettem eddig neki, akkor most egy kicsit… Csak egy kicsik�t t�nyleg, hagyjon b�k�n.
– Mutatok valamit.
– Nem akarom. – Zokogom er�tlen�l.
– Musz�j lesz.
– Nem! Mondja el mit akar! – Ord�tom azt, mi m�r egy j� ideje �rl�dik bennem. Most hogy nincs penge se a nyakamn�l, se tark�mn�l, most er�re leltem? Nem f�lek annyira? Nem. Pont, hogy m�g jobban f�lek, de nem b�rom. Nem b�rom tov�bb! Biztosan csak egy �lom. Biztosan nemsok�ra fel�bredek… De az �bred�s helyett csak �jra a k�z j�n, mi �jra karomra markol, �s most m�r mindenf�le vezet�st kihagyva, el�re r�ntja kezem. Tenyerem egy ismer�s anyagba �tk�zik. Pamut… Puha pamut… De mi�rt nedves?!
- Artan atya.
Suttogom nev�t, mik�zben ujjaimmal feljebb cik�zok k�peny�n. Mellkasa t�j�k�n a ruha sz�t van szakadva, �s ott a legnedvesebb az anyaga. Nem lehet… Kezem lassan felemelem torkomhoz, ahonnan el�bb egy apr� �rc folyt. V�gigcs�sztatom nyakamon tenyerem eg�szen a ruh�m nyak�ig… Ugyanolyan nedvess�g van rajtam, mint Artan aty�n.
– NEM!
Zokogva borulok az el�ttem hever� testre.
– ARTAN ATYA!
Torkom szakadt�b�l ord�tok, h�tha fel�bred… H�tha, csak el�jult, vagy nem j�l m�rtem fel a helyzetet.
– �bredjen Artan atya k�ny�rg�m!!!
�t�getem test�t �kl�mmel, k�nnyem patakokban folyik ruh�j�ra.
– K�ny�rg�m!! Artan atya…
�v�lt�sem m�r csak �rthetetlen mag�n �s m�ssalhangz�k t�mkelege, mik�zben egyre csak �t�getem, r�ngatom a magam alatt pihen� testet. Fel kell �brednie! Nem hagyhat itt! �n egyed�l f�lek, �n n�lk�le nem tudok �lni! Vigy�znia kell r�m! Vigy�znia kell m�g a t�bbi gyermekre a faluban! Mi�rt?! � boldog ember volt, � kedves, �… � tiszta volt minden b�nt�l! Mi�rt?!
- MI�RT?!
Mi�rt tett�k ezt vele?! Mi�rt szak�tott�k el azokt�l az emberekt�l akik szeretik �t? Mi�rt szak�tott�k el t�lem?
- Artan atya! K�ny�rg�m! �bredj m�r fel…
Ord�tok m�g mindig, r�ngatom… De er�m hamar elfogy. F�j… Imm�ron f�j a k�s helye a nyakamon, f�j a k�z szor�t�s�nak helye karomon. F�j leveg�t vennem, f�j ord�tanom, f�j megmozdulnom… Elgyeng�lve, rekedten borulok az el�ttem hever� �lettelen testre. �rzem, ahogy v�re arcomhoz ragad, ahogy a ruh�m anyaga �hesen sz�vja mag�ba Artan atya kiontott �let�t. Csend van…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s