Véleményed

I. Fejezet: Félreértések

Emma szeme hirtelen felpattant, ahogy a busz belehajtott egy gödörbe. Szidta magát az álmosságáért, hogy nem tudott előbb elszakadni a bulitól. A legjobb barátnőjét eljegyezték, és boldognak kéne lenni emiatt. Ostobaság, hogy azért szomorkodik, mert egyedül maradt az albérletben. Linda férjhez megy! Egyidősek, és annyira hihetetlen, hogy barátnője tizennyolc évesen elkötelezte magát egy harminc éves férfi mellett. Rápillantott mobilja kijelzőjére. Fél három múlt tíz perccel! Sosem volt még ilyen későn egyedül Budapesten… igazából egyedül sem volt gyakran, de most magára maradt. Fáradtan nézett körbe az kihalt buszban. Nagyon szeretett volna már az ágyában lenni, és kipihenni a három adag tequilát, amit lehajtott, miközben egy srác buzgón próbálta tenni neki a szépet. Aranyos volt, csak túlságosan nyomulós. Azt hitte, már ott helyben aláfekszik, mintha ő mindenkinek odaadná magát, aki csak az útjába kerül. A busz lassítani kezdett, majd egy óriási fékezéssel megállt a megállónál. Emma ijedt sikkantással kapta el a kapaszkodót, mielőtt felkenődhetett volna az ablakra. A fenébe! Le is ülhetett volna! A lány tekintete összekapcsolódott egy jóképű férfiéval, aki ráérősen támaszkodott az egyik villanypóznának. Feltűnően kék szeme szinte világított az éjszakában. Közben miden várakozó beszállt, ám ő meg sem mozdult, csak Emmát figyelte. A sofőr megelégelte a várakozást, és beizzította a motort. A lány kicsit kipirult, és sajnálkozva fordult vissza, hogy még egyszer megnézhesse magának a különös idegent, ám az addigra eltűnt. Megborzongott, majd megpróbált minden figyelmét ismét az ébren maradás felé fordítani.

Hazaérés után kényelembe helyezkedett rozoga kanapéján, a kacsás pizsamájában, majd elindította a filmet. Linda biztosan kinevetné, ha látná, hogy megint a Shreket nézi, körülbelül századszorra. Nem tudja megunni a zöld morgós ogrét, és a dumagép szamarat. Megindítja a királylány is, hisz elég gáz, ha az ember bezöldül esténként. Felhúzta a lábát, és belemerült a történetbe. Észre sem vette, mikor kicsúszott a kezéből a távirányító, és elnyomta az álom.

Rossz érzéssel ébredt. Körülnézett, de minden a helyén volt. A film még javában ment, így nem aludhatott tíz percnél többet. Kótyagosan elbaktatott a fürdőszobába, és fogat mosott. A tükör valamiért teljesen bepárásodott. A pizsama ujjával gondosan letörölte. Megadóan fölsóhajtott, mikor önön arcképével találta szemben magát. Vörös tincsei összegabalyodva meredtek a világ minden égtája felé. Zöld szeme vadul villogott, ahogy neki esett a hajkefével gubancos hajának. Legyen kárhozott, akitől ezeket a vonásokat örökölte! Bezzeg mindkét nevelőszülője szőke! Bárcsak ők lennének a valódi szülei, és nem azok, akik születése után az árvaházban hagyták! Ingerülten nekiesett a tükörnek, mert ismét bepárásodott. A tükörben valami kékség bontakozott ki. Megdermedt, majd hevesen törölgetni kezdte azt a részt. Felsikoltott, amint megpillantotta az arcot a buszmegállóból. Hátrafordult, de senki sem volt mögötte. Túl sokat ivott! Zihálva szaladt ki a konyhába. Rátámaszkodott a mosogatóra, majd töltött magának egy pohár vizet, és a szájához emelte. Hirtelen valami átfogta hátulról. Félrenyelte a vizet, és köhögve próbált megfordulni, de szorosan tartották. Pánikolva csápolt, de sikítani sem bírt, mert nem volt elég levegője hozzá. Felkapott egy kanalat, amiben tükröződve meglátta támadóját, a kék szemű férfit. Megdermedt.
- Engedjen el, kérem! –nyöszörögte
A férfi azonban gonoszul elvigyorodott. Emma újra megpróbált kiszabadulni, mígnem valami éleset érzett közvetlenül az álla alatt. Egy kést…
Egyikük sem mozdult. Eközben Szamár és Shrek vitázni kezdtek. Támadója lazított a szorításon, ezért megpróbált kiszabadulni, viszont a férfi erre dühbe gurult, és keményen megszorította a karját. A lány felkiáltott fájdalmában. Váratlanul elengedték.

Emma dacosan fordult szembe a betolakodóval, ugyanakkor elállt a lélegzete. A férfi hatalmas volt, és… erős. Mellette ő eltörpült. Fel kellett kissé emelnie a fejét, ha továbbra is állnia akarta a tekintetét. A férfi láthatóan megilletődött. Hosszú fekete haját, egy bőrrel fogta hátra. Bőrdzsekit, és sötét színű farmert viselt, kezén pedig ujjatlan bőrkesztyű volt. Teljesen úgy nézett ki, mint valamilyen maffiózó. Körülbelül harminc éves lehetett. Eszébe jutott Linda. Neki biztosan tetszene az ipse, hisz imádta a rossz fiúkat. Keze eközben rátalált a mosogatópulton levő rovarirtó sprayre. Észrevétlenül a háta mögé emelte. Az ajtót két ugrással elérheti, utána pedig összecsődíti a lakókat, és megmenekül. A terv készen állt.
A tenyere izzadt, és a fegyvere csúszott a kezében. Egy lehetősége van csak. Mozgásba lendült.
Bevált, a meglepetés ereje megbénította a betörőt. Az ajtóhoz ugrott, de elkapták a karját. A pulzusa az egekben száguldott. A lábával belerúgott, egyenesen a hasába. A pasi felordított, ő meg szabad utat kapott ezáltal. A harmadikon lakott, ami rengeteg lépcsőt jelentett. Futott, ahogy csak bírt. Visszanézett. Ismét sikítani támadt kedve, mikor megpillantotta a férfit közeledni. Vicsorgott, és nem sok jót ígért a tekintete. Már nem is rohant, inkább ugrált a lépcsőkön. Érezte, valami körbeveszi… valami nem emberi. Hirtelen összeesett, és elfogyott a levegője. Nem bírt megmoccanni. Mielőtt elnyelte volna a sötétség, a kék szemű idegent látta maga fölé hajolni.

Nyirkos cellában ébredt. A fény idáig nem ért el, mindent sötétség borított. Még a saját lábát sem látta! Ingerülten rázni kezdte a rácsokat, ám azok nem engedtek.
- Valaki! Hall engem valaki? Segítsenek, kérem! Van itt valaki?
Mivel semmi válasz nem jött, Emma jobbnak látta, ha abbahagyja az értelmetlen kiáltozást. Inkább cipőjével verni kezdte a falat. Maga sem lepődött meg jobban, mikor az engedett, és egy jókora rés keletkezett közvetlenül a rácsok mellett. Átbújt a lyukon, és ujjongva tapasztalta, hogy a pincéből felvezető lépcsőn egy lélek sem tartózkodott. A fény irányában ment, ami elvezette a ház belsejéig. Háromfél úton mehetett, az egyik az emeletre vitt, a másik kettő a két elágazás volt a földszinten. Mivel mind a két oldalról hangokat hallott, felosont ez emeletre, habár tudta, onnan nincsen kivezető út. A korlát mellett mászni kezdett, és eljutott egy szobába. Pont időben, mivel lábdobogást hallott. Bekúszott az ágy alá. Az ajtó kivágódott, majd egy pár tornacsukás lábat pillantott meg. A láb izgatottan járt fel-alá a szobában, szemléltetve viselője lelki állapotát. Megfordult párszor a tengelye körül, majd csattanó hang hallatszott, és üvegszilánkok kezdtek el záporozni. Emma fojtott angol káromkodásra lett figyelmes.
- F******.  
Szép kis szókincs… gondolta a lány.

Jacob fáradtan nézett végig emberein. Nem elég, hogy migrénje volt, a boszorka rúgásának helye még mindig sajgott. Az átkozott! Összekeverte a szálakat. Eddig biztos volt benne, hogy a merényleteket a Sötét Oldal kivitelezte ezzel a nőszeméllyel, most viszont azt sem tudja igazából, hogy vajon tényleg ez a lány-e a kiválasztott. Habár a frekvenciái stimmelnek, és érzi benne az erőt, mégis olyan környezetben találta meg, ami nem egy főpapnőre vall. Micsoda összevisszaság! A többiek úgy meredtek rá, mintha neki kéne megváltani a világot. Ingerülten felsóhajtott.
- Úgy vélem, jobb lesz, ha egy ideig megfigyelés alatt tartjuk, hogy biztosak legyünk benne, hogy ártalmatlan.
Az egyik tag, az idős feketenő, Katrina felállt, jelezve, hogy szólni szeretne. A férfi kurtán biccentett, mire a nő kimérten beszélni kezdett.
- Nem értek egyet a javaslattal. Most rögtön kell kiderítenünk melyik Oldalhoz tartozik. Ha az ellenséghez, akkor fölösleges, hogy egy ilyen nagy veszélyforrással egy légtérben legyünk. Ha viszont tényleg bebizonyosodik róla, hogy ártalmatlan, akkor nem látom célravezetőnek, hogy kínozzuk. Nem fog bennünk bízni, és ez most fontosabb, mint bármi.
Hatásszünetet tartott, és nagy szemeivel körbe nézett. Tartása, és tekintete egyaránt elárulta, hogy szavainak igazsága van, és hogy ne akarja ezt senki megkérdőjelezni. Mindenki, Jacobot kivéve tapsolni kezdett. A férfinál újult erővel jelentkezett a migrén. Helyesebbnek vélte, ha elfogadja a többség akaratát, bár más helyzetekben felülkerekedett volna, de most ő sem volt biztos magában. Lassan felállt, és elindult a pince felé, ahová bezárták a boszorkát. Menet közben érezte, hogy mindenki felállítja a mentális pajzsot, és harcra készen vonulnak a háta mögött. A férfi szája mosolyra húzódott. Mindenki rettegett attól a lénytől, aki valószínűleg a kacsás pizsamájában eszméletlen állapotban alszik. Igen! Az utolsó aranyágacska, a Föld leghatalmasabb elméje egy törékeny kislány. Váratlanul megtorpant, mert az egyik zsályafonat, amit a bejárat két oldalára raktak eltűnt. Gyorsan felemelte a kezét, mire mindenki megállt, és elhallgatott. Hálát adott ezért a kis csöndért. Becsukta a szemét, és megpróbálta megkeresni a lány egyedi frekvenciáját, de túl sokan voltak körülötte, és így nem tudott rendesen koncentrálni. Nem érzett élő szervezett az alagsorban, de azért lement, nehogy elmulasszon valami fontos jelet.
- Geoffrey, Leslie biztosítsátok az udvart! Don, te menj a főkapuhoz! Eszter, Cindy, tiétek a földszint. Elena, Christopher menjetek az emeletre, és szóljatok az öcsémnek a veszélyről. Úgy tűnik, a boszorka elszabadult. Mindenki legyen résen! –kis szünetet tartott –Ha rátok támadna, ne habozzatok, végezzetek vele!
Mindegyikük elnémult, de már hozzászoktak a csapatmunkához. A férfi volt a főnök, az ő utasításait mindig követni kellett. És ő igazán szerette ezt a pozíciót. És semmiért, soha semmiért nem kockáztatná a csapata életét. Ha veszély fenyegeti őket, akkor majd ő megszünteti a forrását.

Emma már legalább fél órája feküdt a szűk helyen, és hallgatta, hogy a szobában miket csinál a fiú, akinek egyelőre csak a lábbelijét látta. Először összetakarította a szilánkokat, szerencsére az ágy alá egy sem esett, különben felfedezte volna az ottlétét. Utána kicsit mélázott az ágy szélén, majd előkapott egy gitárt, és játszani kezdett. A lánynak ismerős volt a szám, régen sokat hallgatta. Johnny Cash Hurt című száma nagyon közel állt a szívéhez. Már majdnem dúdolni kezdett, mikor dörömbölni kezdtek kívülről. Ideges női hang hadart valamit angolul. A dal elhallgatott, viszont a nő nem kapott választ. Mély férfihang utasította a fiút szintén angolul, hogy nyissa ki az ajtót. A fiút Dereknek hívták, és semmiféle hajlandóságot nem mutatott, hogy teljesítse a kérést. Valamit kikiáltott nekik, majd kényelmesen hátravetette magár az ágyon. Emmának így még kevesebb helye maradt. Eltelhetett két perc, mikor ismét kopogtattak. Most egy nyugodtabb hang szólt be, végre magyarul.
- Engedj be öcskös! Látnom kell, hogy rendben vagy.
A fiú kényelmesen feltápászkodott, Emma pedig boldogan fújta ki a levegőt. Kinyílt az ajtó, és egy fekete bakancs pár jött be.
- Látod? Semmi bajom, szóval… - kezdte volna Derek
- Mi az a kötés? –kérdezte egy tekintélyt parancsoló hang.
Kisebb dulakodás vette kezdetét.
- Mi ez?
- Semmi –válaszolta ingerülten a fiú.
Csend borult a szobára. A lány lélegzetet sem mert venni, és attól tartott, hogy meghallják őrült tempóban verő szívét.
- Figyelj rám, öcsi! Ez most nagyon komoly dolog! Az a boszorka erősebb, mint mi összevetve, és valahol itt bujkál a házban. Meg kell találnunk, és el kell pusztítanunk. Csatlakozz a többiekhez, és segíts nekik!
- Jó.
A bakancsot viselő férfi kiment, a fiú pedig szinte azonnal visszazárta az ajtót.
- Kotord elő magad, és húzzunk!
Emma lélegzete elakadt, ahogy próbálta meglátni, ki is van rajtuk kívül a szobában, de csak ketten voltak, és ha a fiú nem szokott magában beszélni…
Hirtelen egy éjkék szempár szegeződött rá. A lány szeme nagyra nyílt, és automatikusan megpróbált elhúzódni, de a srác megragadta, és minden lovagiasságot mellőzve kihúzta. Derek végignézett rajta, és mérgesen felmordult.
- Csak hátráltatsz! Ezt vedd fel!
A kezébe nyomott pár férfi holmit, és türelmetlenül figyelte, ahogy Emma ügyetlenül markolta a ruhákat.

- Na? –kérdezte kissé barátságosabban.

Emma épp azon törte a fejét, vajon melyikük az agyalágyult, de nem jutott semmire, így óvatosan megkérdezte.
- Mi a franc van?
A fiú teljesen ledöbbent, majd vigyorba szaladt a szája.
- Ezt megbeszéltük –mondta. – Azt magyarázom neked már egy ideje, hogy ezeket itt fel kéne venned, mert ebben –mutatott rá a népszerű kacsás pizsamára –elég feltűnő lennél.
Emma színe vörösre váltott, ezt igyekezett pökhendiséggel eltakarni.
- Nem fogok pont ELŐTTED levetkőzni. Menj ki!

Derek ásított egyet.
- Oké, én ráérek. Nem hiszem, hogy belőlem akarnának fasírtot csinálni.
A lány még vörösebb lett.
- Legalább fordulj el!
Ennek a kérésnek legalább eleget tett. Emma gyorsan magára ráncigálta a hat számmal nagyobb ruhadarabokat. A nadrágot legalább ötször fel kellett hajtani, a derekánál pedig alaposan meghúzta az övet. Szerencsére az ing aránylag passzolt hozzá. Derek eközben lázasan pakolt.
- Miért csinálod ezt? –kérdezte tőle.
- Közöd? –jött a válasz.
- Tudtál róla, hogy bunkó vagy?
- A hisztikre később sort kerítünk, de most jobb lenne, ha kimásznál az ablakon.
Az említett dolog az emeletre nyílt, és a filmekkel ellentétben nem volt mire kimászni, ha a szűk ablakpárkányt annak nem tekintjük. Automatikusan hátrálni kezdett, mígnem beleütközött a fiúba. Zavaros tekintete elárulta Dereknek, hogy ő halálbiztos nem fog kimászni azon az ablakon. A fiú látható nemtörődömséggel otthagyta, és eltűnt a függöny mögött. Emma leült a földre, és már ott tartott, hogy elkezd törni-zúzni, mikor berepült egy papucs, és íves röptével fejbe vágta. Dühösen kihajolt a nyíláson, és visszaküldte a lábbelit veszettül integető tulajdonosának. Sajnos mellément.
- Utolsó esély –suttogta fel a fiú.
A lány idegesen rágni kezdte a száját, mire a fiú gonoszul elvigyorodott. Ledobta a cókmókját, és hívogatóan felemelte a kezét.
- Ugorj, elkaplak!
Hülye lett volna hinni neki. Emma kimászott, de hiába próbálta magát rászánni az ugrásra. Egyszerűen túl magas! Hirtelen kikapcsolt az elméje, és elernyedt a teste. Érezte a zuhanást, és a szilárd karokat melyek elkapták. Azonnal felébredt. Kiszakított magát az ölelésből, és haragosan a srácra kiáltott.
- Mi volt ez? Mit csináltál velem?
Derek ártatlan arckifejezéssel válaszolt.
- Mi a bajod? Komolyan mondom olyan vagy, mint egy…
Nem mondhatta végig, mivel a lány ellökte maga mellől, és futásnak eredt.
Kevés csodálkoznivaló volt azon, hogy Derek körülbelül két másodperc alatt utolérte, és a lány karját fájdalmas satuba zárta. Emma épp panaszkodni kezdett volna, mikor a srác tenyere a szájára tapadt, és mindkettejüket egy bozótba rántotta. Láthatóan mérges volt, és enyhén ijedt is, amitől vonásai még jobban kihangsúlyozódtak. A lány eddig észre sem vette, hogy a srác milyen jóképű is valójában. Persze a legtöbben nem ezt mondanák, mert az ideál a kétméteres, kigyúrt, szexi mosolyú férfiúk. Inkább tetszik neki a makacs áll, szinte világítóan kék szempár, kócosan szétterülő sötétbarna haj, a maga száznyolcvan centijével. Csak kár, hogy ezek a tulajdonságok egy nagyon bunkó sráchoz tartoznak. Ha néma lenne, már tuti lefoglalta volna. Ám így, száján a kezével inkább átkozta, mintsem romantikus gondolatokat fűzzön hozzá. Zajt hallott, és mérgesen tapasztalta, hogy a fiú valójában megmentette az életüket, mivel az udvaron két férfi bukkant elő. Az egyikük megtermett agg volt. Szemeivel idegesen pásztázta az udvart, de fegyver nem volt nála, pedig közel harcban nem sok esélye lenne. A másik szöges ellentéte volt az öregembernek. Körülbelül tizenhat éves lehetett, és lázadt. Élénkpiros haját feltupírozta, szemöldökénél, orrában, fülén csupa ékszer díszelgett. Laza színes felsőt viselt, sötétszínű farmerja szinte a bokájáig le volt tolva. Hát, igen… a divat. A punk gyorsan mozgott, túl gyorsan ahhoz, hogy meglógjon előle. Beleharapott Derek tenyerébe, jelezve, már elveheti onnan, de ő makacs módon még jobban hozzányomta, s ez kibillentette egyensúlyából, és szó szerint pofára esett. A hajába fűcsomók ragadtak, és enyhe földes ízt érzett. Reménytelenül próbált nyugodt lenni, a helyzet kiborította. S ekkor érezte ismét, hogy újra bekeríti a természetellenes erő, és süllyedni kezdett. Derekre pislogott, viszont a srác kivételesen koncentrált, méghozzá az egyre közeledő lábakra. Szemében düh csillogott, mikor Emmára nézett. A lány most jobban örült volna, ha a cellában lenne, és nem eme megsemmisítő tekintet kereszttüzében. Megpróbált észrevétlenül arrébb mászni, de a fejében lévő nyomás egyre elviselhetetlenebb lett. Figyelme középpontjába a fájdalom került, és hiába nézett akárhová, nyúlt akármerre, nem szűnt meg. Körmeit a földbe vájta, mire az kettéhasadt.
A föld nem hasadhat ketté! Nem értem.
Valaki fájdalmasan felszisszent, és a kezét elhúzták a földtől. Ekkor jött rá, hogy nem is a talajba mélyesztette bele karmait, hanem egy fekete melegítőnadrágba. Értetlenül nézte, hogy hirtelen egy lakásba került, és Derek szinte magához ölelve tartja. Prüszkölve rúgta le magát, és az ágy legtávolabbi részébe bújt. Egész testében reszketett. Derek mogorvasággal figyelte a lány félelmét, de túlzott érdeklősét nem mutatott iránta. Szemében az egykedvűség ült, és a lány látta rajta, hogy nem fog magyarázattal szolgálni a történtekkel kapcsolatban. Túl sok volt ez, és a feje tiltakozóan lüktetni kezdett, mikor az ajtóhoz rohant, és rángatni kezdte a kilincset. Meglepetten látta, hogy nincs bezárva, és a fiú sem fut utána, nem akarja elkapni. Ósdi szállodában találta magát. Rossz érzés kezdett terjengeni benne, mikor egy lélekkel sem találkozott egészen a recepcióig. Ott egy unott képű negyvenes férfi ült. A számítógépen játszott valamilyen robbantós játékot. Láthatólag idegesítette, hogy el kell szakadnia tőle, ha csak pár percre is. A lány ékes magyar szavakkal megkérdezte, hol is van, mire a férfi ingerülten hadarni kezdett valamilyen ismeretlen nyelven, ami leginkább az oroszra hasonlított. Emma fáradtan megrázta a fejét, és a kérdést megismételte angolul. A pasas hunyorított rá, majd elkezdett nevetni. Egyre jobban belejött, végén már a hasát fogta jókedvében. Emma megkövülten bámulta az idegbeteg recepcióst, majd sietős léptekkel elhagyta az épületet. Csakhogy akadt egy aprócska bökkenő. Hideg volt! Meztelen talpa egyre mélyebbre süllyedt a hóban, mikorra sikerült meggyőznie magát, hogy mínusz negyven fokban, éjjel, a hóvihar kellős közepén nem célszerű útnak indulnia. Kelletlenül visszaballagott a hotelbe, ahol kedvenc pasija épp egy új rekordot készült megdönteni. Annyira beleélte magát, hogy Emma egyszerűen nem mert odamenni hozzá. Pedig egy csomó kérdése volt. Rendszerezte magában:

1.     Miért havazik?
2.     Hogy kerültem ide?
3.     Hogy hívhatnám fel a rendőrséget?
4.     Maga még az anyjával lakik?
5.     Miért érzem magam úgy, mint akin átment egy úthenger?
6.     Miért van rajtam egy pongyolaszerű ruha?
7.     Hol vagyok?

A küzdelem még javában folyt, úgyhogy besietett a mosdó kinézetű ajtón. Majdnem felsikoltott, mikor találkozott tekintete tükörképéjével. Arcán több helyen horzsolásnyomok díszítették. Zöld szeme most véreres volt, mintha már több napja virrasztana. Vörös haja csimbókokban állt a feje tetején.
Ökölbe szorult a keze. Valami, vagy valaki felébresztette benne a mélyen megbúvó vadállatot. Mikor kilépett az ajtón teljesen rendezett volt. Belülről azonban forrongott. Egyenesen a pulthoz lépett, és kezével rácsapott a miniatűr csengőre. A férfi észre sem vette. Újabb, és újabb embereket robbantott fel. Emma ismét rácsapott a csengőre.  A pacák szeme alatt megrándult egy izom, de továbbra sem volt hajlandó észrevenni őt. Harmadszorra is megismételte, mire amaz dühödten félrenyomta a gombot, s ennyi elég volt ahhoz, hogy hőse beleessen egy szakadékba, ezáltal elveszítve utolsó életét. A lány elhűlten figyelte az evolúciót, ahogy az emberből ismét állat lett. A férfi, mint egy fújtató bika, úgy meredt rá, szinte még lihegett is. Emma meglegyezte magát a pulton talált újságpapírral, és nekiállt feltenni a kérdéseit angolul. Ám hiába hangsúlyozta külön-külön a szavakat, azok értelmetlenek maradtak a férfi számára, és ettől csak még idegesebb lett. Mint ahogy a lány is. Farkasszemet néztek, majd a pasi vicsorogni kezdett. Emma azon kapta magát, hogy visszamorog. Szüksége lesz koffeinre, mert már teljesen kifordult önmagából.
Lehiggadva pillantott az elkockult alkalmazottra. Még egyszer megkérdezte angolul, hogy hol van, de mivel csak a csend volt a válasz, hevesen megragadta a pasi ingének gallérját.
- Police…rendőrség…hekus…nyomozó…911…policeman…
A férfi szemei kidülledtek meglepetésében, de Emma nem akarta megvárni, hogy magához térjen, ezért a hatás kedvéért kissé meg is rázta.
- Adjon egy telefont! –utasította szuggeráló hangon.
A pasi tisztára megbénult, valószínűleg lerombolódott benne a hit, hogy ő valójában egy szuperhős. Kábán meredt a lányra, így Emmának be kellett látnia, hogy nem fog dűlőre jutni Mr. Szellemi Adonisszal. A számítógép azonban felkeltette a figyelmét. A recepcióst hátrahagyva beült a gép elé. Lázason kereste a Skype, vagy Msn nyomát, de hírét se hamvát nem találta. Behunyta a szemét és mély levegőt vett. Itt ragadt valahol a semmi közepén, egy zombi recepcióssal, és egy veszélyes sráccal. És a legjobb benne az, hogy fogalma sincs, mi is történt igazából.


Jacob intett Cindynek, és Eszternek, hogy kövessék őt. A panziót teljesen körbevették az emberei, de még így is kevesen voltak. Geoffreynak, és Leslienek kénytelen volt szabadságot adni. Hihetetlen, hogy a saját testvére bánt el velük! Még most is rátört az émelygés, ha belegondolt, hogy Dereket a boszorka hatalma alá vonta. Meg kellett volna ölnie még Budapesten az átkozottat! Ha történik valami az öccsével, az csakis az ő hibája lesz. Eszter a vállára tette a kezét. Észrevették rajta a zavartságot, és ez megengedhetetlen! Komoran bólintott, majd előrevetette magát.

Emma a kezét tördelve haladt visszafele. Az önbecslésének annyi, de kénytelen volt visszamenni a szobába, ha nem akart a földön aludni. A recepciós már nem merte tovább hergelni, így is idegbetegnek tűnt. Megállt a tizenkettes számú ajtó előtt, majd nagyot sóhajtva lenyomta a kilincset. Azt hitte, Derek majd valamilyen módon számon kéri, vagy kigúnyolja, ehelyett szétterülve feküdt az ágyon. Olyan mélyen aludt, hogy azt sem vette észre, mikor a lány megpiszkálta a talpát, majd hangosan énekelni kezdett. Emma irigykedve nézte a fiút. Az alvás a kívánságlistája legtetején állt. Ám Derek méretei miatt az egész ágyat beterítette. Magas a gyerek…
Túl sok mindenért kellett mérgelődnie, szóval az még bőven benne volt a limitbe, hogy Derek kezét és lábát oldalra pakolja, s őt magát is kissé eltolja, majd kényelemesen befészkelte magát az ágy bal oldalára. Mosolyogva aludt el.

Jacob dühödten száguldott ki az épületből. Egy újabb sikertelen rajtaütés! A boszorka mindig előttük jár egy lépéssel. Legalább annyit megtudtak a tulajtól, hogy itt jártak, bár homályos emlékei voltak arról, hogy meddig is tartózkodtak itt, és elmondása szerint a fiatal fiú mellett egy kába lány volt, aki úgy nézett ki, mintha be lenne drogozva. A férfi ezt az információt először nem értette, persze azután rájött. A boszorkának valószínűleg sok energiájába tellett, hogy Dereket az irányítása alatt tartsa. Mert egy ilyen művelet mindig visszaüt. Előbb utóbb hibát fog elkövetni, és akkor ő elkapja. Most csapatával Krakkóban voltak. Vajon amazok merre mehettek tovább?

A lány elégedetten ébredt. Szépeket álmodott. Ám a tény, hogy egy kéz fogta át hátulról megzavarta. S, már a testet is érezte, mely körbevette. Tarkóján érezte a meleg leheletet. Valaki a nyakába szuszogott? Várjunk csak! Mi ez a fehérség? Az ő falának barack színe van…
Lassan megfordult. Egy srác fonta körül, de valószínűleg észre sem vette.
Ó, nem! Mégsem álmodtam…
Emma elszámolt magában ötig mielőtt akármit is csinálhatott volna. Nem akart semmit megbánni később, de ahogy Derek átölelte álmában ellágyította. Váratlanul a fiú szája szétnyílt, és motyogni kezdett.

- Célia… - suttogta, és még jobban Emmához simult.
A lány fortyogva lelökte magáról a kezeket, és arrébb lökte a testet, mire az leszánkázott az ágyról. Emma ijedten visszabújt, és magára rántotta a takarót. Szitkozódást hallott, és örült, hogy angoltudása minimális volt. Félt Derektől, habár még nem akart őt bántani, mégis azokkal volt, akik elrabolták. Mellesleg jellegzetes kék szeméből, könnyű volt következtetni, hogy rokonságban áll a maffiózó férfival. Ráadásul sose mondta, mik a szándékai vele. Lehet, jóképű, viszont az nem mentség arra, hogy fogságban tartja. Emma elkezdte rágcsálni a szája szélét, mert ha belegondolt, nincs is fogságban, csak éppen nem elmenni erről a helyről. Derek sosem mondta, hogy nem mehet el, bár valószínűleg teljesen hidegen hagyja. Kikukucskált, a fiú meg pont vetkőzött. A lánynak elállt a lélegzete. Derek hátát számtalan sebhely tarkította. Egy nagyobb húzódott keresztül lapockájától egészen a derekáig. Úgy nézett ki, mintha megjárt volna pár háborút, pedig nem lehetett több tizenkilencnél. Az orrát megcsiklandozta egy kiálló tollpihe, és nem tudta megállni, hogy ne tüsszentse el magát. Derek úgy nézett rá, mint aki képes lenne a tekintetével ölni. Aztán fáradtan megrázta a fejét, és magára rántotta hamuszürke ingjét. Emma felpattant, mert muszáj volt tudnia, mi is történt igazándiból.
- Hol vagyok? –kezdte a kérdéseit, de természetesen válasz nélkül maradt. – Hallasz te egyáltalán? Azt kérdeztem, hol vagyok…
Megfogta a fiú felkarját, mire az megmerevedett.
- Ne érj hozzám! –szűrte a fogai között.
Furcsa volt ilyennek látni a fiút… ilyen sebezhetőnek. A lány hátrébb lépett.
- Légy szíves válaszolj a kérdéseimre! Miért hoztál ide?
Derek lemondóan sóhajtott.
- Hogy életben maradj. De semmi szívesség, vagy ilyesmi. Eljutatlak egy biztonságos helyre, és azután viszlát nyávogás.
- Elegem van belőled –pufogott elpirulva Emma. – És miért akarna engem akárki is megölni?
- Majd ott megtudod.
Végre a fiú a szemébe nézett. Fél siker.
- Szóval te nekem most segítesz…
- Most az egyszer.
- Te utálsz engem.
Kérdés akart lenni, de utána rájött, hogy sajnos ez a dolog túl egyértelmű ahhoz.
- Nem.
Emma zavartan felvonta a szemöldökét, mire Derek nevetni kezdett. Mielőtt azonban rákérdezhetett volna, a srác elhagyta a szobát. Végignézett magán. Ugyanaz a hosszú szürke ruha volt rajta, mint amit korábban viselt. Bekukucskált a szekrényekbe, de pár férfi alsón kívül nem talált semmi mást, ami jó lett volna neki. Tekintete megakadt az ágy alá betuszkolt hátizsákon. Azonnal rávetette magát. Talált benne pénzt, pár hamis okmányt. Egyiken sem Derek valós neve szerepelt. Végignézte mindegyiket.  A Johnny Marley-t nagyon eredetinek találta. Johnny Cash, és Bob Marley a kedvencei közé tartozott. Minden bűntudat nélkül zsebre vágta az iratokat, jobban mondva betuszkolta melltartójának pántjába. Itt Derek úgysem fog körülnézni. Gyorsan tovább kutatott, de semmi érdemeset nem talált. Mérgesen a padlóhoz vágta, mire az hangosan koppant. Hisz átkutatta az összes zsebet! Kitapogatta a keménységet a táska oldalán.
Vajon mit rejtettünk a bélésbe Mr. Mogorvaság?
Megtalálta a rejtett zipzárt is, amit direkt fordítva varrtak fel. Teljesen elhűlt, mikor a nyílásból két tárgy a földre esett. Az egyik egy jó állapotban levő mobil, a másik egy pisztoly volt. Fényes markolata csábított, hogy az ember a kezébe fogja. Emma ehelyett undorodva nézett rájuk. Szüleivel egykoron egy ilyen végzett. Legszívesebben kivágta volna az udvaron. Inkább a mobilra kezdett koncentrálni. Tapsolni támadt kedve, mikor meglátta a kijelzőt, hogy nincs jelszóval levédve. Ám ez a kedv ugyanilyen gyorsan el is szállt, mikor megpillantotta a kijelzőn díszelgő szavakat, melyek a hálózatot jelölték. Kijev.
Most akkor Ukrajnában vagyok? Ez lehetetlen!
Ekkor kinyílt az ajtó, és Derek lépett be rajta.
Emma rémülten kapott a fegyver után. Habár gyűlölte, mégis maga elé fogta, de a csövet egyenlőre a padlóra irányította. Derek szeme dühösen izzott, miközben felmérte kibelezett táskájának állapotát. A lánynak még nem sikerült mindent visszapakolnia, ezért a fiú személyes cuccai szanaszét hevertek. Dereket azonban a lány kezében levő telefon aggasztotta a legjobban. Nagy léptekkel elindult felé, mire a lány ijedten hátraugrott. Kezével ijesztő módon hadonászott.
- Ne gyere közelebb! –kiáltott a fiúra.

Derek védekezőn maga elé emelte a kezeit.
- Semmi baj, Emma. Tedd azt szépen le. –mondta nyugtató hangon, mintha Emma valamilyen hisztiző liba lenne. Várjunk csak…
- Azt mondtad, hogy Emma? Honnan…
- Megvolt a lakcímed, fél perc múlva már a neved is.
Derek kék szemében most az egyszer komolyság tükröződött. Szóval csak pisztolyt kell fogni rá, és normális lesz.
Én meg eddig azt hittem, a pasik szívéhez a hasukon át vezet az út.

- Maradj ott, ahol vagy! –kiáltott rá a lány, mikor ismét elindult.
- Oké.
Itt álltak egymással szemben, és egyikük sem akarta megtörni a kínos csendet. Emma belefáradt abba, hogy hiábavaló kísérleteket tegyen arra, hogy végre megtudja mi is történt vele igazából. Viszont ez az ő élete volt. És Derek, legyen akármilyen jóképű is, nem veheti el tőle. A lány tehát vissza akart térni budapesti kuckójába, felhúzni a kacsás pizsamáját, és kakaót majszolgatni ütött-kopott kanapéján.
- Haza fogok menni –jelentette ki Emma.
A fiú megvonta a vállát.
- Akkor meghalsz.
- Nem. A rendőrség majd megvéd tőletek. Ez az egész helyzet annyira… elmebeteg!

- Különleges vagy Emma. Sokan fognak vadászni rád! A zárdában kéne maradnod.
- Hol? –a lány szemöldöke enyhén rángatózni kezdett. Hirtelen nevetni kezdett.
Derek oldalra hajtott fejjel figyelte a lány reakcióját, a szűnni nem akaró nevetőgörcsöt. Óvatosan kiszedte a fegyvert a fulladozó kezéből, és a farmerja hátuljába tűrte. Azután állt, nem tudván mit kell ilyenkor csinálni. Emma nevetése hirtelen zokogássá vált. Ezzel már könnyebben megbirkózott. Leültette Emmát az ágyra, és pár rongyos zsebkendőt nyomott a kezébe. Két perc múlva a lány lecsendesedett Derek pedig épp hálát készült adni érte, mikor egy kemény tárgy csapódott a fejéhez. Hirtelen minden sötétségbe borult.
Emma reszketve húzta le Dereket a talajra, és stabil oldalfekvésbe helyezte, mert megölni azért nem akarta. Felmarkolta a pénzt, és a telefont, majd lerohant a recepcióra. Szerencsére a kocka pasi helyett egy ötvenes nő ült. Talán ez egy családi vállalkozás lehet. A hisztérikus arc már megvolt, egy kis ráncigálás, és sikoltozás után, már követte is a megrendült nőszemély. Elődjével ellentétesen tökéletesen megértette az ájult Derek láttán a helyzetet. Elrohant tárcsázni, majd a gondjaiba vette az aléltat. Emma egy percig tűnődve töprengett, hogy vajon életben marad-e Derek, ha itt hagyja, de azután győzött a rosszabbik énje, és kimenekült az épületből, hogy aztán ismét szembesülhessen a tegnapi problémájával. Mínusz húsz, hóvihar, cipőhiány, végeláthatatlan hómező. Derek tökéletes helyet választott. Hotel a semmi közepén. Már a lámpa részesült több részvétben a srác feje helyett. Egy ideig téblábolt, majd kénytelen volt belátni ismét, hogy innen nem fog tudni megszökni. Talán így nem, de például egy mentő kocsival nagyon egyszerűen. Visszasietett a hotelba, mert a végén még tényleg komoly baja lesz. A lába már így is fagyásnak indult. Kellett valami hiteles sztori. Először is a legfontosabbra kerített sort, elment a mosdóba. A bent töltött idő alatt kieszelte a tervét. Gyors felment pár lépcsőfokot, majd odafeküdt. És most jön a java! Legurította magát, hogy természetellenes szögben helyezkedjen el a padlón, így az alibije is rendben volt. Annyira megrázta Derek váratlan rosszulléte, hogy kutyafuttában rohant, és elcsúszott a lépcsőn. A többi meg már a helyén van. Csukott szemmel várta a mentősöket, ám azok csak nem akartak megérkezni. Már negyed órája feküdhetett, mikor hangokra lett figyelmes. Valami dübörgött a feje fölött. Fojtott szitkozódások hallatszódtak. Egy ajtó becsapódott. Női vinnyogás. Az ajtó ismét kicsapódott, és a léptek zaját egyre közelebbről hallotta. Kizárt, hogy Derek már magához tért! Emma még inkább hullapózban maradt, levegőt sem mert venni, mikor valaki  befordult a sarkon, és egyenes rálátása nyílt „eszméletlen” testére. Biztos volt benne, hogy Derek az. Ha nő lett volna, legalább sikítana, vagy rázogatná. Ám a fiú semmit sem csinált. Mozdulatlannak kellett maradnia, pont ezért mindenhol viszketni kezdett. Mintha ezernyi Moszkitó szállt volna rá. Váratlanul jobbra fordították a fejét.

Derek a füle mögé igazított a lány kusza vörös tincseit. Tudta, hogy csak megjátssza az eszméletlenséget. Kezével kör körös mozdulatokkal simogatta Emma arcát, mire az teljesen kipirult. Haragudnia kéne a lányra, hisz alaposan fejbe verte, kicsit túlságosan is, sőt annál nagyobb megrázkódtatás nem érte még, mint mikor felébredt meztelenül a szobában, és a bibircsókos asszony épp fölé hajolt, mondván épp most akarja megvizsgálni a sérüléseit. Mégsem tudta volna bántani őt. Karjába vette törékeny testét, és már indult is volna vissza a szobájába, mikor szirénahang vijjogott fel. De nem csak a mentőé…
Emma halotta, hogy a fiú kedvenc szitkozódásait ismételgeti, de nem értette miért. Ahelyett, hogy megbüntette volna, ujjaival elkezdett játszani az arcán. Ettől, a szinte már szeretetteljes mozdulattól a lány kissé elkábult, és fel sem tűnt neki a kettős sziréna. Mikor azonban a fiú besietett vele a női mosdóba, kezdett gyanússá válni a helyzet. A kétféle sziréna azt jelentheti, hogy a mentősökkel együtt kijöttek a rendőrök is. Emma felnézett, pont jókor, mert felállították, és a hideg csempéhez nyomták.

Következő