A versenyben adott egy dobókocka száma, egy karakter, egy helyszín és egy szituáció. Vajon milyen történeteket tudtok belőle kihozni? A szerencsére most szükségetek lesz. Leadási határidő: 2016. március 20.
Nem túl bonyolult kommentverseny. A lényege, hogy minél több műnél írj pár sort, véleményt a szerzőnek. Három havonta nullázódik a szám, a részletek a linkre kattintva, elérhetőek. Következő nullázódás: 2016. május 1.
Egy olyan kezdeményezés tagja lehetsz, mely segít a látássérülteknek elolvasni, meghallgatni egy könyvet. Bárki jelentkezhet önkéntes alapon. Részleteket a linkre kattintva olvashatjátok.
Szerkesztőségi tagokat keresek a Novus aktualitásának és frisseségének megőrzése érdekében. Több pozíció is üres, úgyhogy szabad a pálya a jelentkezésben. Részletek a linkre kattintva, vagy pedig a novus@hotmail.hu címen.
---------------------------------------
SZERZŐI JOGOK
A Novuson található történetek az oldal szerzőinek munkái. Kizárólag az ő hozzájárulásukkal publikálhatóak máshol. Ha itt nem éred el őket, vedd fel velem a kapcsolatot (novus@hotmail.hu) és segítek.
Holly
Kezdjük az elején… vagy a végén?
Hogyan állunk neki megírni egy történetet, és hogyan jutunk el a "kész" fázisig? Hogyan kezdek neki? Lineárisan, az elejétől a végéig sorban haladva vagy pedig felbontva, éppen, amihez kedvem tartja? Nem egyszerű elkezdeni sem egy novellát, sem egy regényt. Sok buktató van, és ha szeretnénk jól megcsinálni, akkor bizony figyelnünk kell ezek kikerülésére.
A bölcs (és egyben mégis utált) matematika tanárom mindig azt mondta: „Az okos a végén kezdi”. Ez esetben sajnos neki van igaza (részlet kérdése, hogy ő a szöveges feladatok megoldására gondolt).
Biztosan veletek is előfordult már az, hogy elkezdtetek írni egy történetet, csak mert volt egy hangulatotok, vagy láttatok egy jó jelenetet a fejetekben. Fogtátok és leírtátok, élveztétek, és egész pozitív visszajelzéseket is kaptatok. Viszont egy idő után valahogy ellaposodott a történet, a kezdeti lendület és izgatottság elveszett, nehezen vetted rá magad, hogy folytasd, az olvasók is észreveszik ezt, mégis várják a következő fejezetet. Ilyenkor nem más történik, mint az eddig szépen vezetett fonál elveszett, a vége szétfoszlott, és mindenhonnan apró kis szálak össze-vissza állnak a szélrózsa minden irányába. Nem tudod, mit kellene tenned, melyikkel kellene foglalkoznod és melyiket hagynod.
Ez azért van, mert nincs kitalálva a történet vége. Nem tudod, hova fognak vezetni a szálak, hova kell elérniük a főszereplőknek. Biztosan láttál te is olyan sorozatot, ami a későbbi évadai során csak húzták-vonták a történéseket. Nem haladtunk sehova, csak megtörténtek a dolgok. Pedig mindennek van oka.
Akkor mit kell tenned? Először ki kell találni egy alap történetet, amit később még kicsit átalakíthatunk. Ez alatt azt a világot is értem, amiben játszódik a történet, legyen szó novelláról vagy regényről. A karaktereket egy olyan környezetbe helyezheted, amiben eddig még nem voltak, vagy egy fantasy vagy sci-fi esetén egy olyan világba, ami a személyiségüket alakítja/alakította. Például a világvégén járunk, nincs áram, nincs rendes kommunikáció az emberek között, így ők eldurvulnak, mogorvák lesznek, nem törődnek másokkal, de minden újdonságra kíváncsiak (egészen addig, amíg nem szól bele az ő nyugodt életükbe). A történet pedig lehet egy egyszerű, egy-két mondatban összefoglalható valami is. Például Sámuel egy titkosügynök az arab világban, ahol beépült, de elfogták és el kell valahogyan szöknie, hogyha túl szeretné élni.
Ha már sikerült ezt kitalálni és megfogalmazni, ki kell találni, hova vezet a történet, mi lesz a vége. Sikerül megszöknie a titkosügynöknek és soha többet nem megy vissza? Vagy elszökik és folytatja a munkáját? Vagy megölik, de az információt sikerül még eljuttatni a kormányának? Minden egyes lehetőség más és más szálat tesz előnybe. Olyan ez, mint egy párhuzamos univerzum, ahol csak egy-egy apró dolog tér el, mégis teljesen más lesz tőle a történet. Ez miért fontos? Azért, mert a cselekménynek valahova haladnia kell. Senki nem szereti az olyan történetet, aminek se eleje se vége, és az egész csak úgy lóg a levegőben.
Tehát már meg van, mi a fő cselekmény és már meg van a vége is. Most a karaktereket kell kialakítanod. Minden karakternek, tartozzon az a jó vagy a rossz oldalra, megvan a sötét és a napos oldala is. Mindenkinek vannak okai, hogy mit miért tesz. Lehet, hogy a rosszfiú nem is olyan rossz, csak a nézetei másak, vagy egy régi seb nem akar beforrni. Itt is fontos, hogy a világ, amiben játszódik, már meg kell hogy legyen, hisz a környezet is sokat ad hozzá egy-egy ember személyiségéhez. Az mindenképpen segít, ha megírod az életrajzaikat. Így tudod, mi vezérli őket, mi hajtja előre. De erről nem írok hosszan, hisz nem ezt a témát boncolgatom.
Ha már meg vannak a karakterek is, csak ezután kezdünk neki az írásnak. Ne ijedj meg, de történetírás közben is sokat fog még alakulni a világ, a történet, a karaktered. Ez nem baj, sőt, ha jól csinálod, könnyebben át tudod érezni a helyzetét, könyebben mondhatotd magadénak a főszereplődet. Az itt leírtak csak egy vázat, egy keretet adnak a munkához, hogy könnyebb legyen.
Ha határozott elképzeléseid vannak, hogy hogyan kell történnie a dolgoknak és nem akarsz e mellől eltérni, ajánlom, hogy készíts egy listát. Tegyük fel ebben meg ebben a fejezetben ez meg ez történik. Csak úgy nagyvonalakban.
Akkor, lássatok neki! Fogjatok papírt, ceruzát és irány gondolkodni.
Köszi mindkettőtöknek. :) Örülök, hogy segített. :)