Véleményed

4. „Már az enyém vagy, bogaram!”

 

A lány előtt kicsapódott az ajtó és kiment a club elé. Balázs utána akart szaladni, de a beáramló tömeg akadályozta a haladásban. Több percbe is beletelhetett amíg kijutott a disco-ból és a lány keresésére indult. Félt, hogy nem találja meg, amikor magányos parázsfoltot vett észre a levegőben, hozzá fehér füst gomolyaggal. Amikor egy kocsi ment el az úton látta, hogy a barna lány az, egy padon ülve, cigarettával a kezében. Balázs odasettenkedett a közelébe, hogy nehogy idő előtt észrevegye(az elronthatta volna a meglepetés hatását), aztán a jól berögződött „laza vagyok” léptekkel folytatta. Utolsó lépései kopogtak a betonon és a lány ijedten hátrafordult. Amikor felismerte a fiút csak camagott és így szólt:
- Megmondtam, hogy meg kell keresnem a barátnőmet és egyébként se...
- Látom, most is éppen keresed – vágott közbe Balázs. Finomabban – mondta magának- nehogy elijeszd! A lány ránézett. Balázs a sötétben nem láthatta a szemét, de arra számított, hogy a lány ismét elküldi. De az csak sóhajtott egyet és újra beleszívott a cigarettájába. - Felőlem mondhatod azt, hogy megvoltam neked. Engem nem zavar. - A lány ezt teljesen természetes hangon mondta. Balázs teljesen letaglózott. Az eddigi csajokat akiket ismert(és az nem kevés) mind fordítva működtek. Örömmel elfogadta volna ezt a lehetőséget, de elég szánalmasnak érezte, hogy olyat terjesszen ami nem igaz. Nem, én nem érem be ennyivel – gondolta.
- Hmmm...Ez nagyon kecsegtető ajánlat, de sajnos nem, nem fogadhatom el. - mondta.
- És aztán miért nem? - kérdezte a lány megvetően.
- Az nem az én stílusom. - válaszolt Balázs szelíd hangon és megkockáztatott egy halvány mosolyt a lány felé. Ami megint nem bizonyult jó ötletnek. - Még hogy nem a te stílusod! Azt hiszed minden körülötted forog és, hogy mindenki rád kíváncsi. Nem sok ilyen önző állattal találkoztam eddig. - a lány egyre gyakrabban szívott a cigijébe.
- Most meg mi bajod? Hiszen nem is ismersz?
- Még hogy nem ismerlek? De, pontosan ismerem a fajtádat.- Balázs erre nem tudott mit válaszolni. Csak állt a lány előtt és földbe gyökerezett lábbal várta a következő megvető mondatot. - Nyugodtan elmehetsz. - vette fel a lány az előző nyugodt, természetes hangját. Balázs ezen – bér nem igazán értette miért – felmérgesedett.
- Nem, nem megyek sehová. Én csak beszélgetni akartam, te meg így viselkedsz. De nem nyavalyogni jöttem, szóval – utoljára kérdezem - eljössz velem abba a hülye bárba inni egyet vagy sem? - Nem, nem fogok elmenni veled. Viszont...nem ülsz le kicsit? - Balázs a válaszon annyira meglepődött, hogy szinte már indult is volna, hogy otthagyja a lányt. Óvatosan leült mellé(tisztes távolságban)
- Elég fura csaj vagy. Ha kedvesen szólok az nem jó, de ha kiabálok az tetszik? - értetlenkedett. - Először is: Jobban bírom a merész, akaratos embereket. Másodszor: Inkább ne mennyünk bele abba a vitába, hogy ki a fura. Harmadszor pedig: Nem tűnsz olyan szerencsétlennek mint ahogy először elképzeltelek. Szeretem a kellemes csalódást.
- Ahogy először elképzeltél? - értetlenkedett Balázs
- Hébe – hóba én is meghallok pár pletykát és rólad elég sokat beszélnek...Balázs – Szerette ha beszélnek róla, de most más volt...most nem volt rá büszke. A lány újra beleszívott a cigarettájába, Balázs elgondolkozva figyelte és rájött, hogy még a nevét se tudja. - Te már tudod, hogy ki vagyok, de benned kit tisztelhetek? - lány kicsit elgondolkozott, már-már úgy tűnt nem válaszol.
- Rékának hívnak. - és a kezét nyújtotta a fiú felé, az egy pillanatig habozott. Már az enyém vagy, bogaram! - gondolta diadal ittasan és mosolyogva megrázta a kezét.

 Előző             Következő