Elisabeth

Sokszor elgondolkodtam m�r azon, hogy mi v�gre vagyunk a vil�gon. Mi�rt az �lland� k�zdelem az �letben marad�s�rt, mi�rt van mindenkiben v�gy a boldogs�gra? Mi�rt a sok harc, veres�g, szenved�s, �r�m, gy�zelem, buk�s?
Mi�rt �s hogyan? Vagy �ppen ellenkez�leg: hogyan �s mi�rt? �lmatlan �jszak�kon, mag�nyos s�t�im sor�n ez a k�t k�rd�s foglalkoztatott. Mi�rt �s hogyan �l�nk? Hogyan �s mi�rt �l�nk? K�t k�l�nb�z� k�rd�s �s mi v�laszlehet�s�gek ezrei k�z�l v�logathatunk. Ha felteszem magamnak a k�t k�rd�s b�rmelyik�t, megjelenik el�ttem nagymam�m mosolyg�s arca, m�lyen �l� k�k szemeinek �that� pillant�sa �s szinte f�lemben hallom v�lasz�t. „Ne a vil�gegyetemet f�rk�szd a v�lasz ut�n, hanem nyisd fel a Szent�r�st. Ott maga J�zus v�laszol neked: Maradjatok �nbennem, �s �n tibennetek. Mik�ppen a sz�l�vessz� nem teremhet gy�m�lcs�t mag�t�l, hanemha a sz�l�t�k�n marad; akk�ppen ti sem, hanemha �nbennem maradtok. Ha �nbennem maradtok �s az �n besz�deim bennetek maradnak, k�rjetek, amit csak akartok �s meglesz az n�ktek.”
Rengetegszer elgondolkodtam ezeken a szavakon, de csak most kezdem �ket meg�rteni. Ez�rt �gy d�nt�ttem, hogy m�jusban, miut�n befejeztem a k�z�piskol�t, Isten szolg�lat�ba �llok. Ap�ca leszek.

- K�pzelem, a v�leg�nye milyen k�pet v�gott, amikor ezt elolvasta! – nevette el mag�t Susan Carpenter, eld�lt a z�ld �gytakar�n �s a k�rm�t kezdte el n�zegetni. – Bocs, Hannah, de nincs kedvem tov�bb olvasni ezt a maszlagot.
Hannah Vane, aki szomor� tekintettel n�zte v�gig bar�tn�je reakci�j�t, fel�llt az �gyr�l �s elindult a s�rga f�gg�nnyel keretezett ablak fel�. K�zben �tlapozta a hatoldalas megfakult, k�k lev�lpap�rra �rt levelet. Az ablakhoz �rve kicsit elh�zta a puha f�gg�nyt �s az �vegnek simult. Tekintet�t a makul�tlan k�k �g fel� ford�totta, �s amikor megsz�lalt, a hangja term�szetfelettien sz�pen, m�gis b�san csengett:
- A v�leg�nye nagyon meg�rt� volt. Elisabeth azt �rja r�la, hogy lelki t�rs�ra tal�lt benne, �s f�j �t otthagynia, de Isten ezt k�v�nja t�le. Tudod, akkoriban a f�rfiak…
- Gyakran hoppon maradtak? – nevetett ism�t Susan. Egy pillant�st sem vetett Hannah fel�, m�g mindig a k�rm�t piszk�lgatta. – H�ny n� is vonult akkoriban monostorba?
- Nem volt m�g igazi, feln�tt n�, amikor ezt a levelet �rta. Alig volt 18 �ves.
Hannah hangj�b�l Susan egy leheletnyi megb�ntotts�got �rzett ki, de nem tulajdon�tott neki jelent�s�get.
- �pp, mint mi – jegyezte meg ink�bb. K�t m�sodpercnyi csend k�vetkezett, majd Susan felugrott. – Ugye nem az�rt olvassuk el annyiszor ezt a levelet, mert te is ap�ca akarsz lenni?
Hannah Susan fel� fordult �s elgondolkodva n�zett vigyorg� bar�tn�j�re.
- A h�zi dolgozatunk c�me: Az egyh�z �s a t�rsadalom viszonya a 19. �s 20. sz�zad fordul�j�n. Gondoltam, �rhatn�nk Elisabeth �let�r�l, �s azt hittem ez neked is megfelel. Egy�bk�nt eszem �g�ban sincs ap�c�nak �llni.
Susanb�l ism�t kit�rt a nevet�s. Hannah ezt m�t t�lz�snak v�lte.
- Hogy lehetsz ilyen… – Hannah lebiggyed� sz�jjal kereste a megfelel� sz�t.
-  Gyanakv�? – k�rdezte Susan, mik�zben egy pillanatra abbahagyta a nevet�st, hogy leveg�t vegyen.
- �rz�ketlent akartam mondani! – suttogta Hannah �s visszafordult a k�k �g fel�.
Susan elhallgatott. Lassan, lehorgasztott fejjel elindult Hannah fel�, aki k�zben besz�lni kezdett:
- Tudod, n�ha olyan vagy, mint egy… egy sz�k. Az egy�tt�rz�s szikr�j�t sem l�tni benned. �reztem, hogy ki fogod g�nyolni, de m�gis megmutattam neked Elisabeth leveleit. Mert megb�zom benned. �s ezt igaz�n �rt�kelhetn�d.
Susan Hannah mell� l�pett �s a v�ll�ra tette kez�t.
- M�g sz�p, hogy megb�zol bennem. A legjobb bar�tn�k vagyunk. �s Elisabeth sem �llhat k�z�nk! Ki is volt �? �knagymam�d s�gorn�j�nek a h�ga? Nem is v�r szerinti rokon, sz�val es�lye sincs.
Mindketten az ablakon kifel� b�multak hossz� ideig. Susan t�rte meg a csendet:
- Te n�ha t�l �rz�kenyen fogadod a dolgokat. – Hannah-ra n�zett, de az nem mozdult. – Ez persze t�k j�, mert egy sz�knek sz�ks�ge van egy �rz�keny bar�tra.
Hannah v�gre elmosolyodott �s Susan ezt nyugt�zva �jra kin�zett az ablakon. Megpillantott k�t, az udvaron labd�t passzolgat� fi�t. Az egyik Eddie volt, Hannah �ccse, a m�sik pedig... Susannak egy pillanatra elakadt a l�legzete.
- Benson itt van? – h�pogta.
- Itt bizony. – Hannah otthagyta �t �s �tszelte a szob�t. – Gyere, menj�nk ki mi is!
Susan elt�volodott az ablak�vegt�l, de m�g maga el�tt l�tta a sz�ke fi�t �s f�loldalas mosoly�t.
- Sz�lhatt�l volna, hogy itt van. Mikor �rkezett?
- Ma reggel. – Hannah keze m�r a kilincsen volt, mikor Susan �tsz�guldott a szob�n �s h�t�t nekivetette az ajt�nak. Hannah elcsod�lkozott. – Susan, mit csin�lsz?
- Nem megyek le!
- Te most viccelsz? – Hannah arc�n �jra mosoly jelent meg.
Susan meg�tk�zve n�zett r�.
- Nem.
- Itt maradhatsz, ha akarsz, de �n lemegyek. – Azzal Hannah eltolta Susant az ajt�t�l �s lenyomta a kilincset. Susan erre megragadta a karj�t �s megpr�b�lta visszah�zni. Hannah m�lyet s�hajtott. – Susan, Bensonnak te olyan vagy, mint f�radt v�ndornak a mad�rdal, mint sz�raz f�ldnek az es� – mondta csendesen, majd lefejtette k�ny�k�r�l Susan szor�t� kez�t. – �n lemegyek. � az unokatestv�rem �s vend�g n�lunk. Egy�bk�nt is szeretn�k neki valamit mutatni.
- Mit? – kapott a sz�n Susan �s gyorsan becsukta az ajt�t, miel�tt Hannah kil�phetett volna rajta.
- A dalomat. Az �jat. Megk�rem r�, hogy j�tssza el. – Hannah l�that�an nem vette �szre Susan a szob�ban marad�suk�rt ind�tott �jabb akci�j�t, ugyanis hagyta mag�t visszavezetni a szob�ba.
- Nekem m�g meg sem mutattad azt a dalt! – ingatta a fej�t Susan miut�n le�ltek.
- Igen, mert m�g nem t�k�letes, nincs teljesen k�sz, ez�rt is szeretn�k v�lem�nyt k�rni…
A szobaajt� hirtelen kit�rult �s megjelent egy k�cos, sz�ke haj� fi� alakja.
- Hell�, l�nyok! Nem vagytok �hesek?
Hannah �s Susan meglep�dtek �s k�sz�nni is elfelejtettek.
- �n az vagyok! – Hannah ocs�dott fel el�bb. – Susan is az.
- �n nem – jelentette ki az eml�tett. – Itt megv�rlak, Hannah.
- R�gen tal�lkoztunk Sue. – Benson Susanra szegezte elb�v�l�, f�rfias tekintet�t. – T�nyleg nem vagy �hes? �n egy eg�sz oroszl�nt fel tudn�k falni!
- J� �tv�gyat hozz�! – fancsalodott el Susan �s elkapta tekintet�t a fi�r�l.
Hannah felkelt Susan mell�l.
- Nemsok�ra eb�d, �n lementem!
- Hannah, ne! - De mire Susan ezt kimondta, Hannah m�r lefel� l�pdelt a l�pcs�n.
- Sue, b�ka vagyok? – k�rdezte Benson.
Susan arc�n mosoly futott �t.
- Ezt neked k�ne tudnod – mondta azt�n szobor-arccal.
- Akkor j�, mert tavasszal m�g hajland� volt�l megcs�kolni.
A fi� fej�t kiss� oldalra biccentve, csillog� szemekkel k�zeledett Susan fel�. A l�ny egyik �nje szerette volna megcs�kolni, mert m�g tiszt�n �lt benne a tavaszi sz�netben v�ltott cs�kjaik eml�ke. De volt egy m�sik �nje is, �s az kinevette �t, g�nyt �z�tt gyeng�d �rzelmeib�l. Susan legt�bbsz�r erre a bizonyos m�sik �nre hallgatott, de most, ebben a pillanatban k�ptelen volt r�. Benson szenved�lyes t�zben �g� tekintete nem engedte. Susan, okos l�ny l�v�n gyorsan v�gigm�rlegelte a dolgokat: ha most megcs�kolj�k egym�st, Benson az eg�sz ny�ri sz�netet itt fogja t�lteni, �s val�sz�n�leg � is. Haza ugyanis – k�t utc�val arr�bb – nem viheti a fi�t. Az �desapja kikelne mag�b�l. Viszont… ha eg�sz sz�netben Hannah-�kn�l l�g, apja gyan�t fog �s… Nem! Ebben a pillanatban ez nem sz�m�t! Felkelt az �gyr�l �s a fi� karjaiba simult.
- Hercegn�m – suttogta Benson a f�l�be, majd megcs�kolta �t. Szenved�lyesen, de m�gsem vadul, egyszerre �desen �s perzsel�en.
Perceken kereszt�l csak az�rt t�volodtak el egym�st�l ajkaik, hogy leveg�t vegyenek. Id�k�zben Susan m�r eld�lt az �gyon, �s egyre k�zelebb ker�ltek egym�shoz. Benson �tkarolta a derek�t.
- Gyertek eb�delni! – harsant egy ki�lt�s a f�ldszintr�l.
Hannah �s Eddie �desanyja, Betty volt a hang tulajdonosa. Ajkaik sz�tv�ltak. Susan egy szemvillan�s alatt felkelt az �gyr�l �s kiviharzott a szob�b�l.
- Vagy m�giscsak b�ka vagyok? – mosolygott el�gedetten Benson �s a l�ny ut�n eredt.
A l�pcs� k�zep�n �rte utol. Susan lend�letesen haladt lefel�, de � egy mozdulattal a karj�ba kapta �s elindult vele.
- Ha le mersz dobi… – sziszegte Susan.
- Ha rep�lni szeretn�l, csak egy szavadba ker�l – fojtotta bel� a sz�t a fi� �s r�ad�snak el�vette ellen�llhatatlan, f�loldalas mosoly�t.
Susan csak megvet�en horkantott. Mikor le�rtek a nappaliba, Benson letette �t �s Susan egyb�l el�resietett az eb�dl�be. Hannah �s Betty m�r az asztaln�l �ltek, el�tt�k g�z�lg� t�ny�r.
- Vegyetek, amennyi csak j�lesik – mondta vid�man Betty.
Bettyvel ellent�tben Hannah tov�bbra is �br�ndos, b�s tekintettel kanalazta leves�t.
- T�nyleg, hol van Eddie? – k�rdezte egy perccel k�s�bb Benson, k�t falat k�z�tt.
- A h�zi dolgozat�t �rja a szob�j�ban – cs�v�lta a fej�t Betty.
- De hiszen ny�ri sz�net van! – tette le a kanal�t Benson.
- Tudom.
- �s Eddie is tudja? – Benson fel�llt az asztalt�l. – Ezt nem hagyhatom annyiban.
- Mit akarsz csin�lni? – k�rdezte Betty, de addigra Benson elt�nt az emeletre vezet� l�pcs�soron.
P�r pillanat m�lva sik�t�s hangzott odafentr�l, ut�na szapora l�bdobog�s robaja sz�r�d�tt le �s k�zeledett, majd berontott az eb�dl�be Eddie.
- Eln�z�st, hogy k�stem – zih�lta, azt�n lev�g�dott a hely�re.
- Semmi baj – vidult fel Betty. – Ideadn� valaki a s�t?
Eddie m�r ny�jtotta is.
- K�sz�n�m, kedves vagy – paskolta meg aranyosan fia arc�t Betty.
- Feladat elv�gezve – s�t�lt be zsebre tett k�zzel Benson �s vissza�lt hely�re.
- Mestermunka, 007-es! – forgatta szemeit Susan.
- K�sz�n�m, M.! Igaz�n megtisztel – biccentett Benson.
- Hannah, nem tal�ltam meg a neten a monostort – sz�lalt meg v�konyka hangon, a t�ny�rj�b�l fel sem n�zve Eddie.
- �! – Hannah-n l�tszott, hogy csal�dott. – Akkor el kell menn�nk a k�nyvt�rba. B�r nem is tudom fejb�l, hogy…
- 1898-ban vonult monostorba �s 1906-ban tette le az �r�k fogadalmat – mondta Susan, s csak azt�n n�zett fel. – Mi az? Ne n�zzetek �gy r�m! Nem neh�z megjegyezni.
- Neked nem – somolygott Betty. K�zben megcs�rrent a telefon a nappaliban. – Felvenn� valaki?
- �n ink�bb nem – motyogta Eddie.
- Tal�n a nagyi az. Felveszem – kelt fel Hannah kom�tosan.
�t perc m�lva j�tt vissza, let�rten, szemmel l�that�an melankolikus hangulatban. S�hajtozva �lt vissza a hely�re.
- Mi a baj, Hannah? – pattant fel Eddie. – A nagyi j�l van?
- Persze, persze – legyintett Hannah.
- Akkor j� – Eddie kicsit megnyugodott. – De ne legyintgess erre csak �gy! A nagyi m�r �reg �s ki tudja…
- Eddie! – Betty csendre intette fi�t. – Nagyi kirobban� form�ban van!
- Igen. Kirobban� form�ban – ism�telte Hannah, �res t�ny�rj�t b�mulva. – K�rdeztem Elisabethr�l. Eleinte nem akar�dzott semmit mondani. Azt�n megeml�tettem a h�zi dolgozatunkat. – Itt Susanra n�zett. – Na, akkor mondott valamit.
Hannah elhallgatott �s Susan k�rd� �s s�rget� tekintet�re sem sz�lalt meg.
- Azt hiszem, kimegyek a f�szerbe – jelentette be Benson.
- Viszl�t! – v�gta r� Susan.
- Mi�rt? Mit csin�lsz ott? – k�rdezte Betty csod�lkozva.
- Hozom a fog�t – d�lt h�tra Benson.
Susan akaratlanul kacagni kezdett �s Hannah is elvigyorodott.
- Nem kell fog�val kih�zni bel�lem a v�laszt, nyugi! – Megd�rzs�lte a hal�nt�k�t. – Nos… nagyi… Nagyi azt mondta, Elisabeth sohasem volt ap�ca. Ezernyolcsz�z…
- 1898 – hadarta Susan.
- Igen, akkor… sz�val att�l az �vt�l kezdve eg�szen hal�la napj�ig elmegy�gyint�zetben �lt.
Hannah mondat�t d�bbent csend fogadta.
- Akkor mi�rt �rta mag�r�l azt, hogy ap�ca? – t�rta sz�t a karj�t Eddie.
- Az�rt, mert beteg volt – magyar�zta t�relmesen Hannah. – Elmebeteg.
- �! – Eddie a homlok�ra csapott. – Ez �gy nem j�! Akkor mi lesz a dolgozatotokkal? Egyest fogtok kapni! Anya, egyest fognak kapni!
- Ne agg�dj Eddie!  – nyugtatta Betty. – A l�nyok majd kital�lnak valamit. Csak n�zz r�juk: Hannah igazi m�v�sz, dalokat �s verseket �r, �s nagyon tal�l�kony, Susan pedig okos �s mindig remek elk�pzel�sei vannak. �s itt van nekik Benson is. Ne f�ltsd �ket.
- Ne f�lts, Eddie! – Hannah az asztallapra k�ny�k�lt. – Azt hiszem, ezt r�mekbe foglalom.
Felkelt �s otthagyta �ket.
- Remek. �jabb sz�tlanul elt�lt�tt d�lut�nnak n�z�nk el�be. Im�dom, amikor ezt csin�lja! – jegyezte meg Susan.
- �n m�g ink�bb – Benson cinkos mosolyt k�ld�tt fel�.
- Colgate-t haszn�lsz? Ragyognak a cs�l� fogaid. – Susannak elege lett Elisabeth-b�l �s a h�zi dolgozatb�l, meg egy kicsit Hannah-b�l is.
- Te meg vasrudat reggelizt�l? Csak mert �gy viselkedsz, mint akinek csikarja a pocij�t – v�gott vissza vigyorogva Benson.
Betty elnevette mag�t:
- Eddie, azt hiszem, kezd�dik!
K�zben odafent Hannah kibontott egy levelet, amit �ppen akkor dobtak be a lev�lr�sen kereszt�l az el�szob�ba, amikor � elhaladt el�tte. A monostorb�l �rkezett, ahov� n�h�ny hete �rt levelet. Agnes n�v�r v�lasza kedves volt �s szeretetteljes, �r�lt annak, hogy napjaink fiatal l�nyainak n�melyik�ben m�g �l az elhivatotts�g �s a hit. Azt �rta, sz�vesen fogadj�k �t k�z�ss�g�kben. Hannah miut�n elolvasta, apr� darabokra t�pte a levelet. Csal�dott Elisabeth-ben �s m�rges volt a n�re. M�rges volt saj�t mag�ra is. Hannah m�r nem is akart ap�ca lenni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s