Minden karácsonyra négy történet

Karácsony este mindenki a szeretet jegyében tevékenykedik. Nem zajlik ez másképp a Nagy családnál. Az egész família összeül: jönnek kicsik, nagyok, idősek, fiatalok. Ez a bűvös nap sok hagyományt tartogat számukra. Karácsonyfa állítás, ajándékozás, halászlé- és bejgli evés, ám ezen összejövetelen nem az előbb felsoroltak voltak fontosak. Négy unokatestvér csak ezen a délután találkozik méghozzá abból a célból, hogy elmesélje mi történt vele az év során.

Emma az első, aki beszámolót tart.

-         Elég gyorsan telt ez az év is, mintha tegnap búcsúztunk volna el. A szilvesztert itthon töltöttem. L Februárig minden a megszokott ütemben ment. Akkor jelentkeztem az érettségire, nagyon féltem tőle, ezért attól a pillanattól kezdve kétszer annyit tanultam. Eljött az írásbeli érettségi, majd a szóbeli, annyira még soha sem voltam ideges…

-         Te most hányadikos is vagy? – szólt Albert

-         Negyedikes. – válaszolt higgadtam Emma, majd egy kunkorodó barna tincset a szeméből a füle mögé kényszerített.

-         Ja… el is felejtettem.

-         A nyáron sokat olvastam és bicikliztem…

-         Akkor miért – itt hatásszünet következett, Albert magán tudhatta unokatestvérei tekintetét. – most mi van?

-         Inkább hallgass ne beszélj, mert a csendet jobban szeretjük. – szólalt meg végül Alex.

-         Oké… akkor csöndben maradok.

Maga alá „gyűrte” a lábait, Emmát fürkészte.

-         Folytasd! – kérte Nadett.

-         Ősszel sok versenyre jelentkeztem, de nem szeretnék róluk beszélni.

-          Ezekről már tudunk, benne voltál az újságokban. – egészítette ki a történetet Nadett.

-         Akkor ennyi lett volna, remélem nem voltam hosszú. Ti jöttök!

-         Akkor folytatom én. – kezdte Nadett – Nem otthon szilvesztereztem, hanem a haverokkal egy téren, jó buli volt élőzene, tűzijáték, stb.… - itt abbahagyta és elmosolyodott - Tudjátok, minden jó, ha van elég vodka. Az újév „elején” semmi nem történt. Nyáron dolgoztam, majd leruccantunk a tengerhez a csajokkal. Két hetet töltöttünk ott, nagyon jó volt. Szeptemberben suli. – fanyalgott – és most itt ülök. Ennyi.

-         Te következel Albert, most mondhatod a magadét.

Először csend volt. A megszólított nem akart felszólalni. Mozgolódott a székben, de látszott rajta, hogy megbántódott. Végül mégis nekikezdett.

-         Én otthon töltöttem a szilvesztert. Egyedül. Az év nagy részében egyetemre jártam és koncertekre…

-         Tudjuk… egyedül. - Alex szakította félbe Albertet.

-         Nem, a barátaimmal.

-         Szóval tanultam, nyáron volt egy kiállításom. Most is lesz egy, ha el akartok jönni.

-         Igen, engem érdekelne. – szólalt meg Emma.

-         És te Alex? Mit csináltál ebben az évben? – érdeklődött Nadett.

-         Az év utolsó napján felléptünk a bandámmal. Nagy sikert arattunk mellesleg. Januárban munkát kerestem.

-         Találtál?

-         Igen egy pizzázóban dolgozom, én viszem házhoz a megrendelt ételt. Nyáron letettem a harmadik nyelvvizsgámat, majd a bandával Németországba mentünk szórakozni, meg tehetségkutató versenyre. Most is a pizzázóban dolgozom, ahol lesz egy díszbemutatóm, és arra gondoltam ti is eljöhetnétek.

Felkucorodott a székén úgy, mint Albert és heves gesztusokkal magyarázni kezdte, hogy ő tud pizzát is sütni és a legjobbakat bekeretezteti. Csak úgy áramlott belőle a szó. Abba sem akarta hagyni. Már későre járt, a szülők indulni készültek. Így Alex is befejezte, felugrottak mind a négyen és elköszöntek egymástól.

A következő évben viszont szakítottak a hagyománnyal. Alex külföldön koncertezett, Emma a vizsgáira tanult otthon, Nadett épp a barátjával karácsonyozott, Albertnek meg egyszerűen nem volt kedve eljönni. Ilyenkor lehet elgondolkodni, hogy vajon mi lehet állandó ezen a világon?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés