Sziv�rv�ny, a kobold

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kobold. T�rsai elnevezt�k Sziv�rv�nynak, mert mindig tiri tark�n �lt�z�tt. Nadr�gja z�ld, inge piros, kab�tk�ja k�k. Na de a kalapja. A kalapja pedig narancssz�n�, ak�r az �bred� napsug�r. Az �reg koboldok rosszall�an ingatt�k a fej�ket, ah�nyszor megl�tt�k. A koboldoknak rejt�zve kell �lni�k, hisz apr� n�p �k! Minden kobold csupa z�ld, hogy az erd�kben �s mez�k�n rejtve maradhassanak. Sziv�rv�ny csak nevetett a n�pe morgol�d�s�n. �m sok�ig � sem hagyhatta figyelmen k�v�l az �lland� b�r�latokat, ez�rt egy napon �tnak indult, hogy �j otthont keressen. Kor�hoz k�pest kor�n elhagyta a csal�di f�szket, mert m�g �ppen hogy bet�lt�tte a hetvenkett�t. Az apr�n�pek k�z�tt pedig sz�z �vn�l kezd�dik a feln�tt kor. K�t napig k�borolt csup�n, mire megfelel� helyet tal�lt mag�nak. �tk�zben rengeteg bar�tra lelt, akiket nem zavart az �lt�zete. Egy napon el�rt Miksa gazda h�z�hoz. �gy megtetszett neki az �reg paraszth�z, hogy r�gt�n bek�lt�z�tt annak a padl�s�ra.

Nagyot ny�jt�zott, mikor fel�bredt. A hajnali napf�ny els� sugarai bevil�g�tottak a tet�ablakon �s kedvesen megcir�gatt�k Sziv�rv�ny mosolyg�s arcocsk�j�t. F�rg�n felpattant a lomok k�z�l, amelyek fekhely��l szolg�ltak. A f�ldm�ves csal�d r�gi ruh�i hevertek egy szakadt f�l� kos�rban. Lom volt ez Miksa gazd��knak, baldachinos �gy a koboldnak. Sziv�rv�ny mindig sz�peket �lmodott a sok ruha k�z�tt. R�gt�n felm�szott az ablakba, hogy k�sz�ntse az �j napot. A M�gia Fonala, mely �tsz�tte az eg�sz vil�got, t�nd�ri csillog�ssal var�zsolt�k el a t�jat. Az emberek nem l�thatt�k ezt, csak az apr�n�pek, akik ebb�l mer�tik az erej�ket. A hajnali harmat m�g t�nd�kl�en csillogott az udvar m�g�tt elter�l� mez�n. Azon t�l egy hatalmas n�dasokkal �vezett t� v�z�n ezersz�nt vetettek az �bred� napsugarak. Nyugati ir�nyban a napraforg�k m�g �lmosan tekintettek fel.

- J� reggelt! J� reggelt! J� reggelt! - Ki�ltott oda nekik a kis kobold. Sziv�rv�ny keveset besz�lt, de amit mondott, azt mindig h�romszor ism�telte meg.

Meg sem v�rta a napraforg�k �dv�zl�s�t, m�r le is ugrott az ablakp�rk�nyr�l, hogy siessen reggelizni. Vigy�znia kellett azonban, mert az �reg h�z t�bb reped�sb�l �llt, mint gerend�b�l. Mikor Sziv�rv�ny bek�lt�z�tt, sorba j�rta a r�seket, hogy kalandv�gyt�l t�lf�t�tten felfedezhessen mindent. Apr� test�vel mindenhova bem�szott. Addig nem nyugodott, m�g be nem pr�selte mag�t egy-egy reped�sen. Igen �m, de hamar kider�lt, hogy a legt�bb r�s csak zs�kutca, vagy �ppen lak�ja van, mint p�ld�ul a f�l�s eg�rcsal�d. Ez�rt ink�bb a fal�pcs�n osont le. Lent m�r v�rta a h�l�szoba k�sz�b�n egy poh�r tej �s kist�ny�ron egy szelet s�tem�ny.

- Fincsi! Fincsi! Fincsi! - �rvendezett. Nagyszer� lakoma ez!

�m a gazda m�rges kuty�ja mindig a h�zban, az �gy l�b�n�l aludt. J� h�z�rz�, de nem sz�vlelte a kis koboldot. Minden reggel megmorogta, megugatta.

- Rossz kutya! Rossz kutya! Rossz kutya! - Sziv�rv�ny j�t ivott �s evett. Bosszantotta M�rges viselked�se (mert �gy nevezte el mag�ban a gazda kuty�j�t), ez�rt a marad�k tejet r�fr�csk�lte csahol� pof�j�ra. Lett r�gt�n olyan l�rma, hogy a gazda azon nyomban kipattant az �gy�b�l.

- H�t mi t�rt�nik itt! Asszony! Ezt a kuty�t kiz�rjuk a h�zb�l, mert teljesen meg van zavarodva! Nem fogok �n minden reggel erre �bredni!

Sziv�rv�ny m�r a ruh�sszekr�ny tetej�n �lt �s j�l mulatott a gazda zs�rt�l�d�s�n. A f�rfi nem l�thatta a kis koboldot, mert a vil�got �tsz�v� m�gikus fonalak l�thatatlann� tett�k az emberek szeme el�tt.

A gazda morogva �lt�z�tt fel, majd kiment az udvarra, hogy felpakolja a szek�rre a napi munk�hoz sz�ks�ges szersz�mokat. Sziv�rv�ny, m�r futott is ut�na. Felpattant a szek�rre �s t�relmetlen�l ugr�ndozott.

- Menj�nk m�r! Menj�nk m�r! Menj�nk m�r! –t�relmetlenkedett.

M�rges d�h�sen csaholt a kis koboldot, mire Sziv�rv�ny leugrott a f�ldre �s a gazda l�bai k�z�tt ugr�ndozott. A j� h�z�rz� ut�na iramodott, de elkapni nem tudta a kis k�p� koboldot. Miksa gazda hangos puffan�ssal ter�lt el a f�ld�n. D�h�sen, hangoson k�romkodva �llt l�bra, mik�zben a ruh�j�t porolta le.

- Na ebb�l elegem van! – morogta �s egy k�telet akasztott le a szek�r bakj�r�l. Egy gyors mozdulattal elkapta a csahol� kuty�t, �s a p�r�zt a szek�r v�g�hez k�t�zte. K�zben az ember asszony egy sz�vettel letakart kos�rk�val j�tt ki a h�zb�l. A kend� al�l �nycsiklandoz� illatok sz�ktek el�. A gazda �s a feles�ge elhelyezkedtek a bakon, majd �tnak ind�tott�k a szekeret. Az �t kifordult a h�z oldal�n�l, v�gig a r�t �s a napraforg� f�ld k�z�tt. Azt�n a t�parton folytat�dott, hogy megker�lje azt �s beszaladjon a f�k h�s�be, a Nagy Rengetegbe. Hossz� �t volt ez a f�ldekig, ahova a szek�r gurult. �m m�g hosszabb Sziv�rv�nynak, akit a t�relmetlens�g szinte felrobbantott. Tegnap m�g a tavon utazott. Bar�tja, b�ka �rfi sz�vesen �t�szott vele, amikor csak k�rte. Egy napon viszont a kis kobold elfeledkezett a v�zt�l, val� f�lelm�t�l �s �nfeledten �lvezte az utaz�st. F�ty�r�szett, kurjongatott �s sarkanty�s l�bait a b�ka �rfi oldal�ba v�gta. Sz�p bar�ts�guk ekkor �rt v�get. Az�ta senki nem akar �t�szni a csintalan kobolddal a tavon.

A szek�r lassan haladt. Sziv�rv�ny m�r v�gigugr�lta a kocsi minden r�dj�t. Felb�sz�tette a kuty�t, �tkutatta az elem�zsi�s kosarat, �s lel�kte a gazda kalapj�t. Ez ut�bbi tett�t r�gt�n meg is b�nta, mert addig vesztegeltek, m�g Miksa gazda a kalapj�t kergette. Azt�n a b�tor kis kobold r�m�lten b�jt el a kos�r �rny�k�ban. Az erd� �sv�ny�n emberek dolgoztak. Hatalmas �p�letet k�sz�tettek emelni. Feh�r k�penyes alakok adtak nekik utas�t�sokat. Nyakukban keresztet viseltek, fej�k tetej�t kopaszra borotv�lt�k. Sziv�rv�ny szinte megdermedt a f�lelemt�l. L�tta, hogy ezeknek, az embereknek az aur�ja el�geti a M�gia Fonal�t. Hallotta �m � is B�tor, a Ny�rfa kobold t�rt�net�t, aki nem ijedt meg a keresztet visel� emberekt�l. Szeg�ny csak egyszer ment a k�zel�kbe �s r�gt�n meg�sz�lt, dereka meghajlott �s hetekig l�zban �gett. M�g a t�nd�k gy�gyf�vei sem tudt�k meggy�gy�tani. Sziv�rv�nynak r�gt�n esz�be jutott az erd� m�ly�n lev� �reg torony. Nagyon r�gi, m�g a t�nd�rek sem tudj�k, hogy kik �p�tett�k. Falait borosty�n takarja, ajtaja nincs. Igaz, hogy boszork�nyok lakj�k, de ott a leger�sebb a M�gia fonala. Rem�lte, hogy oda soha nem fog eljutni az ember.

A h�tral�v� �ton szinte meg sem mozdult. Csak amikor egy tiszt�shoz �rtek, akkor b�jt el�. Leugrott a szek�rr�l �s beszaladt a mezei kat�ngok k�z�. A nagy t�lgyfa gy�kerein�l meg�llt �s sz�les mosoly ter�lt el apr� arc�n. Hallotta a s�p gy�ny�r� dallam�t. Csendben ker�lte meg a nagy f�t. Egy kis gombaliget b�jt meg az �rny�k�ban. Az egyik gomb�n pedig egy gy�ny�r� k�k t�ndel�ny �lt. Egy apr�cska s�pon csod�latos dalt j�tszott. Mikor �szrevette a koboldot, arc�t vid�m mosoly ragyogta be. Nyomban leugrott a gomb�r�l �s odaszaladt hozz�.

- Szia! Hol volt�l eddig?

- Szia! Szia! Szia! Siettem! Siettem! Siettem! – v�laszolta, majd pirulva tette hozz�.

- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!

- �n is szeretlek! – pirult Fangrid, a t�ndel�ny.

Ezut�n �sszehajoltak �s megcs�kolt�k egym�st, majd nevetve fogt�k meg egym�s kez�t �s sz�kellve ugr�ltak be az erd� m�lye fel�, hogy egy�tt t�lthess�k a napot…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s