Véleményed

Akkor
Este 10 óra, Japán, Hokkaido, Harnet Villa 
8 év telt el azóta de még mindig tisztán emlékszem...
Lövések zaja töri meg a csöndet, és egy élettelen test hanyatlik le a hatalmas kastélyszerű ház tetejéről. Lent a földszinten továbbra is zavartalanul folyik a csodás, színes báli forgatag. Csak egy szőke kislány figyel fel az ablak előtt zuhanó árnyalakra. Könnyű törékeny test reccsenése hallatszik, és az egésznek egy pillanat alatt vége szakad...Mintha minden megállt volna. A következő hang: Gyerek sírás.
Egy köpcös, alacsony öltönyös alak próbálja elterelni a vendégeket a rózsabokroktól, persze a lányra senki nem figyel. Fájt, sőt égetett ott bellül, de akor rájöttem hogy evvel egyedül kell megbirkoznom, és innentől
nem lesz ott anyám, hogy bátorítson, és hogy segítsen mindenben. Pár nap mulva volt a temetés. Az idiota nővéreim Tania és Ashley, no meg az apám el sem jöttek. Én voltam ott, Stella a nevelőnőm, illetve Rino a dobbermann kölyökkutyám akit még édesanyámtól kaptam ajándékba, mondván: "Ő majd vigyáz rád ha én nem leszek itt.." Talán tudhatott valami olyasmit, amiről nekem akkoriban még fogalmam sem volt. 9 éves votam ekkor, és ők lettek az én uj családom.
Most
Este 10 óra Japán, Hokkaido, Harnet Villa
És most a jelenben.. az idő mintha megállt volna. Kivéve a szőke céltudatos jókislányt, akiből mostanára egy tüzes démoni nő lett.. Persze nem szó szerint. Vagy mégis..?
Az ablakban ültem és azt a bizonyos rózsabokrot néztem, ami bordós virágait bontogatta, pont ugyanúgy mint akkor. Úgy két éve lehetett amikor én is leestem ide. Persze nem a ház tetejéről, hanem csak a másodikról. Szerencsére megusztam, igaz egy két bordám törött és a karom is kificamodott. De ez már régen volt.
-Bál...-mormogtam magam elé egy flancos ruhában, pezsgős poharat szorongatva a markomban. Apám utálatos, reszelős hangja zökkentett ki a csendes hisztiből.
-Mina!! Gyere már! Itt van Mr Alfeo és Mrs Benedatt!
-Oh ha nem tévedek Mina Harnethez van szerencsém ugye? -csókolt kezet nekem az Alfeonak nevezett nagykutya- Micsoda elragadó egyén!
-Megtenné hogy körbevezeti a fiunkat, Fabiant?
Vízcsepp "Fabiant??" Oh istenem micsoda név..Fekete lenyalt haj, kék szemek...És az a hű de komoly vagyok nézés..
-Persze... -veszem elő legeslegszebb mosolyomat, amivel sikerül levennem a lábáról a családfőt na meg az apámatt is. Naná hogy sikerül...Egy gyönyörű dúsgazdag örököslánynak, aki ezüsttlácán kínálja magát ki tudna ellenállni? Belekaroltam a fiuba és együtt indutunk felfedező utra a házban...Szívesen cserétem volna bárkivel is.. amíg én csontszárazra beszéltem a torkomat, addig az a fajankó meg sem szólalt. Az egész dögunalom volt!
-Minaaa!! ~Jesszusom mi van már megint??~ -nézek hátra és meglátom az én drága unokahugomat, Zetát felém futni. Magamban halványan elvigyorodom.. fogadok hogy már megint Stella elől futkos. Szerencséten mindig csinál valamit amit nem kellene. Kicsit magamra emlékeztet.
-Menj csak előre..-mosolygok mint valami cukrosnéni hallgatag sétatársamra az oldalamon, amikor valaki hatalmas robbanással becsapódik a hátamba- Ekkora a gondd? -nyögöm elhalóan.
-Stella meg fog ölni!! -visít a fülembe és közbe majd megfojt- Most végem van! Komolyan! 
-Ugyan.. ha nem a szivargyűjteményét piszkáltad akkor akár túl is élheted...-Bár Stellánál sosem lehet tudni.. amikor krétaport öntöttem a kávéjába porcukor helyett egy hónapig be kellett járnom a zongoraórára...szörnyű volt... a tanárom nem volt annyira rossz.. igaz akkor még 11 éves se voltam, nem tudhattam semmit AZOKRÓL a bizonyos dolgokról.
-Nem Mina ne hüyéskedj! Ezért megöl...
-Hol van az a kis semmirekellő! Mina! Ne merd elengedni!! -kapaszkodik fel lihegve, cuppogva, csöpögve a mi jó öreg Stellánk a lépcsön. Vajon minek van zöld színe, amivel leönthették?
-Tünés Zeta..-nyekkenek fel, ám ekkor nem várt megmentő, illetve megmentők érkeznek... a nevelőnőm már gurul is lefelé a lécsőn.. nem mindennapi látvány mondhatom...és kik voltak akik fellökték? Természetesen Lucas és Nero. Hát... szó mi szó, nagy a család...Ők a kedvenceim. Az egyik régi ismerősömre, egy profi tolvajra emlékeztetnek, és nem csak a szemükbelógó szőke tincsekre gondolok. -Jó volt fiuk, csak így tovább..-nevetek és pacsiért tartom a kezemet, amikor kétoldalról megragadnak és elhurcolnak.. komolyan mondom ilyen pasi kéne nekem..persze.. 15 évesnél egy kicsit idősebb, és magasabb kiadásban.
-Hogyhogy te még mindig itt vagy? -szól rám az egyik lihegve, amikor már tisztes távolságban ülünk a bálteremtől
- Nekem kell jópofiznom avval az Olasz marhával..-vágok fintort, mire felnevetünk
-Ha ez a helyzet csinálunk egy kis bulit.. mit szolsz? -jelenik meg mindkét arcon, egy egyformán ördögi vigyor.
-Én már intézkedtem fiuk... -állok fel az ablakpárkányról egy nemmindennapi vigyorral-Pontban este 11 kor a medencénél... -sétálok a szobám felé- Oh, ja igen.. ha tudnátok egy kis piros festéket önteni a tóba azt megköszönném.. -csukódik be az ajtom. A két fiu nevetve egymást lökdösve rohan el. Gondolom az udvarba a fészerbe mennek...
Különböző, nem publikus készülődéssel telik a következő egy óra. Természetesen mivel a hallon keresztül nem közlekedhettem, maradtak az erkélyek és az ablakok. Milyen jó hogy apa a kertbe is mindent nagyszabásúra épített. A nagy és drága dolgokból sokmindent ki lehet hozni, és ugyanúgy többmindent lehet bennük tönkretenni. Mindegy.. szóval az óra hamarosan 11-et üt, amikor a család kimegy a kertbe megcsodálni apa csodálatos, új halastavát. Úgy beszél róla mintha egy Ferrarit vett volna komolyan...
Eljött az én időm...Mindenki szép lassan szállingózik ki a tóhoz. Természetesen már várom őket.. vagyis azt a kiáltást ami majd ezt az egészet beindit...-VÉR!! -ezaz.. a buli kezdődik...
-Mi? Hol? -Kinek a vére? -Meghalt valaki? -Mi történt?! -Valakit megöltek? -Nemtudom...- Mina mit keres itt..?
-Mina!! Mina mi történt? -siet közeleb az apám.
Én a parton ülök és egy öltönyös fickót ölelek megamhoz.. A hold fénye lágyan csillogtatja a piros foltokat a fekete estélyimen. Természetesen midnenki halálra van rémülve. Az egésznek olyan hátborzongató hatása van... bentről szól a lágy, halk báli zene, kint az éjszakai állatok neszei, és a szellő fujta ágak és levelek susogása. A tóban az apróbb halak mozzanatai, és a víz loccsanása. Aztán egy halk, mégis midnenki számára jól hallható lány nyöszörgése és szipogása. Szívszaggató jelenet.. Az éjszaka a hangocskák ellenére némán várakozik. Mindenki feszülten figyel. Mindigis rivaldafényre vágytam!
- Miért? -bújok bele a holttestbe- Miért halt meg? 
- Ez Fabian nem? -halatszik egy hangocska a tömegből
-A fiam?! Nem lehet.. ő...ő lenne az..? -jönne oda hozzám az anjya, de szerencsére az én drága apám még időben megállítja
-Mi történt Mina..? - bámul rám távolról a minizsarnok.. már megbocsáss, de még a vállamig is alig ér fel! És így akar világuralmat? Talán az egereknél...
-Itt sétáltunk.. és.. és.. megcsuszott.. és beleesett..-zokogom, mire a fiu anyja is csatlakozik hozzám.. a tömegen susmorgás fut végig.. páran halkan beszélgetni kezdenek
- Milyan kár érte..- Mit gondolsz? Most mi lesz a Rico családdal? Örökös nélkül marad? -Nem.. úgy tudom van nekik egy Rosabell nevű lányuk is. -Jó dehát..egy lány?
Jellemző.. szánalmas egy bagázs... valaki meghal és ők mindjárt az örökösődésről kezdenek pusmogni... ideje felrázni egy kicsit őket..
-Ez nem lehet valóság.. nem akarom hogy elmenjen... ne hagyj itt.. kérlek...-kezdenek folyni a könnyeim. Az ilyesmit könnyen ki lehet tanulni.. egy kis gyarkolás sem árt... és persze pár olyan este, amikor valahogy ki kellett bujnom a bál alól hogy elmehessek egy- egy szórakozóhelyre...
-Mina.. menj onnan..-jön oda hozzám lesütött szemmel az apám, és a karomnál fogva felállít
-Nee..-csattanok fel fájdalmas, a sírástól elfúló hangon- Vele akarok maradni...-jön oda hozzám Lucas és Nero, akik megpróbálnak elvezetni.. láthatóan nagyon maradni akarok.. egyszercsak egy éles, rekedtes hang töri meg drámai pillanatot.
-Khm... ki halt meg? -áll a lépcső tetején Fabian... 
-Lebuktam...-nyekkenek fel még utoljára, amikor vagy ezer vörösen égő szempár szegeződik rám...

Következő