Sam és Dean nyaralása- Avagy Erdélyi kaland

Sötét, hűvös idő volt. Az óra éppen 10-et ütött és a hajóról már már látni lehetett a kördből előbújó kikötőt. –Milyen gyönyörű látvány. Nem igaz Sam? Mondta Dean a korlátnak támaszkodva. –Igen az. Már rég nem csodáltam az éjszaka szépségeit. Sokáig nem volt válasz. Mind a ketten belefeledkeztek gondolataikba. Ebben a pillanatban egyikük sem érzett haragot, félelmet még éhséget sem. –Azért azt nem értem ,hogy miért kellet hajóval jönnünk. Sam törte meg a csendet aztán háttal fordult az ezüst színű korlátnak és úgy támaszkodott tovább. –Csak nem képzeled ,hogy ott hagyom a kocsit. Bizony a Chevy ott volt a fedélzeten, útra készen. –Meg hát nehéz lett volna repülővel menni… Mielőtt még Dean befejezhette volna a mondatot Sam közbevágott. –Mert félsz a repüléstől. Ekkor Dean szúrós szemeket meresztett öccsére. –Igen! Bukott ki belőle elég indulatosan a válasz. –Meg tudod nehéz lenne útlevelet szerezni annak aki papíron halott. Dean örült ,hogy revansot vehetett Sammy velős megjegyzésén. –Még szerencse ,hogy a kapitány lefizethető. Sam az órájára nézett. –Mindjárt kikötünk Constantában, onnan meg csak pár ezer km Kolozsvár. Az jó és elárulod végre ,hogy miért épp Románia?! Dean Sam felé fordult kérdőn. –Pontosítok, Erdély. Egyébként meg azért ,mert az egyik barátnőmnek ott van egy kisebb háza. Dean felvetette azt a macsós nézését. –És milyen? –Nem tudom még nem voltam ott. Sam furcsán nézett Deanre, de sejtette ,hogy mi következik. –Én a csajra gondoltam. Az a bizonyos nézés eltűnt és vigyorgás vette át a helyét. –Hát szebb ,mint te! Sam elégedett volt magával majd újra az órájára nézett aztán elindult a kocsi felé. Ekkor egy harsány, rekedt hang hallatszott a hajó hátuljából.

 –VITORLÁKAT BEHÚZNI!!!!! KIKÖTÉSHEZ FELKÉSZÜLNI!! Ez a ordítósan parancsoló hang a kapitány volt. Sam csak mosolygott, aztán Deanhez szólt. –Idő van! Sam beszállt a kocsi anyósülésére. Dean követte ,de ő természetesen a kormánynál foglalt helyet.

 –Köszi öcskös… vettem észre. Pár perc múlva a hajó kikötött és mikor mindenki mindent rendben talált leengedték a rámpát így szabad utat engedve a kocsiknak. –Nah végre. Deant hatalmas elégedettség töltötte mikor dorombolni hallotta a Chevyt. –Már majdnem egy hónapja Sam. Úgy tett ,mint a szappanoperákban, a színészek, pityegni és szipogni kezdett, majd Samre nézett és röhögött. –Te hülye vagy Dean! Sam próbálta elfelejteni azt a rémképet amit előbb a bátyja szolgáltatott neki.  Dean nem reagált semmit, túl fáradt volt ahhoz, csak vállat vont és lehajtott a hajóról. Dean nézegette a táblákat és próbált eligazodni rajtuk. Amikor már harmadszor járt ugyanabban a körfogalomban, Sam felé fordult egy kis segítségért ,de az öccse már rég szundikált, persze megfordult a fejében ,hogy felkelti. Sam szerencséjére Dean meglátta a jó irányt. Kicsit bosszús is volt ,mert végig ott volt a szeme előtt, lelassított, hátranyúlt a termoszért amiben kávé volt. Nagyot kortyolt bele majd lezárta és hátradobta az üveget aztán tövig nyomta a gázt. Majdnem egy napi utazás után  késő este érkeztek meg a házhoz.

-Sam! Sam! SAMMMMMMMMMMMMM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Dean próbálgatta ébreszteni öccsét aki a neve hallatára felriadt. –Mivan?! Ott vagyunk már? –Igen ITT vagyunk. Dean kiszállt a kocsiból és becsapta az ajtót. Sam is gyorsan kipattant. –Átaludtam az egész utat? Nem értette a dolgot, hisz a hajón még nem érezte magát fáradtnak. –Bizony! De hála a képeknek és pár igen csini stoppos csajnak… Dean kajánul vigyorgott ,de Sam szúrós szeme láttán megkomolyodott. –Öhhmm…. Szóval ez az a ház. –Igen az! Mondta Sam kicsit meglepetten. –Legalább is a képek alapján amit Elena küldött. A ház szép volt. Két szintes, teraszos, sok ablakos, olyan igazi nyaraló hangulata volt. A két testvér összeszedte a holmiját a csomagtartóból és elindultak a ház felé. Mikor az ajtóhoz értek Sam előkapta a kulcsot és bementek. –Hűűűű Tört ki Deanből. –Ez aztán ház. A nappaliban találták magukat. Volt ott kandalló tele fényképekkel, drága kanapé fotelokkal, virágos csillár. –Igen jól néz ki. Elvileg az emeleten vannak a szobák. –Szobák? Kérdezte Dean. –Igen három van. –Hmmm… akkor et azt jelenti ,hogy két év után most először nem kell veled aludnom. Sam is és Dean is meg könnyebbült egy kicsit, most érezték először ,hogy végre tényleg nyaralnak. –Nah zuhanyozz le aztán menjünk. Dean elindult fölfelé a lépcsőn. –Hova, hova megyünk? Sam bár kicsattant az erőtől nem volt kedve semmihez. -Hova?! Hát mulatni. Láttam egy kocsmát a városban. Sam húzta a száját. –Jajj ne csináld ezt! Leisszuk magunkat, felszedünk pár csajt, jól érezzük magunkat. Sam még mindig nem rajongott az ötletért. –Hé! Hisz nyaralunk! Dean tovább felment az emeletre és már csak a hangját lehetett hallani. -10 perced van! Sam lassan baktatott a lépcsőn és magában dörmögött. –Nincs semmi kedvem hozzá! Látta ,hogy Dean a folyosó végi  szobába ment be így ő a legtávolabbit foglalta el. Nem akarta hallani azt az orgiát amit vélhetően a bátyja fog rendezni este.  

*

Másnap reggel…

Dean feje majd szétszakadt. Mikor végre ki tudta nyitni a szemét elégedetten nyugtázta ,hogy nem egyedül van az ágyában. Mellette egy gyönyörű szőke lány aludt egyik keze egy sállal az ágyhoz volt kötve. Dean csak mosolygott és próbálta felidézni többek között a lány nevét meg ,hogy pontosan mi történt az este. Mikor kicsit összeszedte magát, halkan kikászálódott az ágyból és a fürdőszoba felé vette az irányt. Ott megmosta az arcát és elment tusolni. A forró víz kicsit kitisztította a fejét. –Alison! Végre rájött a lány nevére. Miután végzett bedobta az alsógatyáját a szennyesbe majd magára csavart egy törölközőt és a szobája felé indult. A folyosón belefutott Sammybe, aki kicsit mérgesnek tűnt. –Áhh… most mi a bajod? –A bajom?! A bajom az ,hogy nem tudtam este aludni még ilyen messze a szobádtól se… Deant így reggel nem érdekelte Sam lelki állapota így egy legyintéssel elintézte a dolgot és tovább ment. –És Amber marad még? Dean megállt és a homlokára csapott. –Jah tényleg… Alison a barátnője volt. Dean bement a szobájába Sam pedig a konyhába ment. Csinált egy adag kávét kirakta a kukoricapelyhet és a tejet az asztalra és elkezdett reggelizni. Még be sem fejezett egy tál pelyhet, Dean és Amber jelent meg a bejárati ajtóban. Dean egy csókkal köszönt el a lánytól akit valószínű nem fog látni többet. Mikor elment becsukta az ajtót és csatlakozott Samhez. Kitöltött magának egy kis csokis cerbit meg tejet és elkezdett enni. –Kapcsold be a tv-t. Vakkantotta oda öccsének két falat között. –Te hülye Románul van… -Jah tényleg… Még jó ,hogy Amber itt tölti az egész szünetét. Dean elégedetten falatozta tovább reggelijét. Ekkor Sam egy szórólapot nyomott az orra elé. –Ide ma elmehetnénk… Dean kezébe vette a sárga szórólapot amin fekete betűkkel ez állt: „A híres… az utánozhatatlan…. a fantasztikus…. Egy szóval a HIHETETLEN Mágja cirkusz és vándorszínház megnyitja kapuit!! Gyere el és élj át olyat milyet még sosem éreztél!! Dean mikor végzett a szórólap elolvasásával rögtön odébb is hajította. –Te elmehetsz… de én már kinőttem a gyerekes szórakozásokból. Vihogott egyet aztán öntött még magának tejet. –Hát tudod utána néztem ennek a Mágja cirkusznak. Ez egy magyar társulat akik járják s környező országokat, és az az érdekességük ,hogy csak este lépnek fel. –Mondtam menj el Sammy… de nyolcra itthon légy. –Lesz vízi show is… Deant nem érdekelte a dolog. –Hableánynak öltözött lányokkal…

–Mutasd csak azt a szórólapot…. Még aznap este a két testvér este 22:00-kor elindult a Mágja cirkusz előadására. Egyikük sem öltözött ki, csak lazán. Farmer, póló, kabát jellemezte őket ,mint mindig. Leparkoltak a nagysátor mellett és onnan gyalogoltak a bejárathoz. A cirkuszhoz érve Dean megállította Sam-et. –Nah jó öcsi ,de most komolyan… mit csinálunk itt? Egy bárban kéne ülnünk nem pedig cirkuszosdit játszanunk. Sam komolyra fordította a szót. –Igazából… öhhmm… azért akartam eljönni ,mert Jessicával is azt terveztük ,hogy ide eljövünk egyszer nyaralni, és amikor hallottam a cirkuszról… Tudod ő is nagyon szerette a vándorcirkuszt. Itt Sam kis szünetet tartott. -És gondoltam érdekes lehet… szóval menjünk be! –Hurrá! De aztán szépek legyenek azok a sellők. Mindketten bementek vörös és narancs színben pompázó nagysátorba amit mutatványosok vettek körül. Voltak ott bűnre csábító hastáncosok, gyönyörű testtel és egzotikus kígyókkal, lila és sárga selyembe öltözött gumitestű tündérek és sok más hasonló varázslény, nem beszélve a tűz körül táncoló vörös hajú levelekbe öltözött táncosokról. Dean egy pillanatra megállt. Furcsán érzete magát. Átjárta valami megfoghatatlan lüktetés ami eleinte csak lassú hullámokban jött aztán egyre intenzívebb lett. Egy dalhoz hasonlítható… egy dalhoz ami tele van tűzzel, szenvedéllyel, vággyal, érzelmekkel. Dean nem tudta mit tegyen. Harcoljon? De mi ellen? Olyan jó volt minden amit érzett, minden illat, minden érintés. Érintés?! De hisz senki nem volt a közelében. Csak most vette észre ,hogy a szeme csukva, s ekkor kinyitotta. Rosszul tette, hirtelen minden eltűnt, még az a selymes női dúdolás is amit az elejétől halott. Kezdetben félénk ,mint egy újszülött , aztán hangosodik, a dúdolás énekké változik, de még nem kifinomúlt ének hang… még mindig sejtelmes és szűzies. Így folytatódik sokáig aztán a semmiből előtör az a tökéletes hang ami maga a cirkusz. De Dean nem érezhette ezt tovább ,mert véget vetett a varázsnak. Ekkor úgy érezte magát ,mint egy elhagyott kisgyerek az erdőben. Üresnek és elesettnek érezte magát. Azt hitte egyedül van egy hatalmas sziklán és az egyetlen menekülés az ha leugrik a mélybe. Így hát széttárta karjait és felkészült a zuhanásra…. a zuhanásra és a csattanásra. Egy mély levegőt vett és megkezdte az első lépést. –Dean! Váratlanul mindennek vége lett, de nem azt a békét érezte amit a csattanás után várt… ez a testvére hangja volt. –Ne bohóckodj! Gyere menjünk be! Sam belül kicsit sértett volt. Dean még most se tud viselkedni… gondolta és elfoglalta helyét a második sorban. Balról a 12. helyet. Den ott állt felébresztve és magára hagyva. Megrázta a fejét és megpróbálta összeszedni magát. –Biztos a sok Tequila… Dünnyögte magában aztán megnézte a jegyét és bement leülni Sam mellé, balról a 13 székre. –Jól vagy? Kicsit leizzadtál. Kérdezte Sam Deant ,de a válaszra nem igazán volt kíváncsi mivel elkezdődött a műsor. –I… Igen köszi! Csak a meleg… Dean próbálta felidézni azt a lelki állapotot amiben a sátor előtt volt. Újra látni akarta kígyókat, a vörös hajú táncosokat és azt a nőt aki énekelt. A nőt akit bár még nem látott, de úgy érezte ,hogy ismeri. –Jóóóóóóóóóóóóóestét hölgyeim és uraim!!!!!!! Ekkor egy magas, csont sovány férfi lépett a porondra. Sam és Dean is rá figyeltek. –Én László vagyok! Magyar származású ámbár cigány vérű mutatványos! Miközben beszélt ide-oda bolyongott a színpadon, hosszú fekete bajszát néha megpödörte. Azért beszélek ma mégis angolul ,hogy a mi díszvendégünk is értse a mondandóm. Ekkor Deanre mutatott és minden más ember eltűnt a cirkuszból. Egy árva lélek sem volt ott Deanen kívül… és akkor megint hallani kezdte azt a furcsa dúdolást. Megpróbált ellenállni ezért ,hogy kiderítse mi is történt Sammel és a többi emberrel felpattant a székéből és fenyegetően László felé indult. –Ki maga?! És mit csinált az öcsémmel?! Válaszoljon vagy esküszöm!!!!!! László gyorsan megpödörte a bajszát és egy pillanat alatt el is tűnt. –Mi a?! Dean megfordult és a cingár porondmester ott űlt a földön mögötte. –De miért ordítasz? Hisz itt nincs… a mondat végét Dean fülébe súgta…. Ricsaj!!!!!! Még mielőtt Dean bármit is tehetett volna László újra eltűnt így Dean a levegőnek mosott be. Ez a tény nem dühítette annyira ,mint az ,hogy a dúdolás egyre erősödött. –Ne ellenkezz! Inkább engedd el magad. László hangja mézédessé vált és ő maga is átalakult. Egy gyönyörű hosszú vörös hajú ifjú nővé változott. Dean megrészegedett a látványtól. László női mivolta ismét Dean mögé került ,de ezúttal nem súgott neki semmit, egyszerűen a kisújjával meglökte. Egy olyan álomba lökte Deant ,mint amilyet a nagysátor előtt látott. Csak ez más volt. Dean egyre csak zuhant, de úgy érezte minden rendben lesz. Nem gondolt semmire. Semmire és senkire. Csak élvezte ahogy a szél csiklandozza a testét és a zene úgy kúszik bele a fülébe ,mint valami csoda. Áhítattal zuhant. Mikor közeledett a földhöz lassulni kezdett, míg végül teljesen megérkezett. Felállt, körülnézett ,de látott senkit. Csak fákat, virágokat és madarakat. Ez felébresztette nyálas képzelgéseiből. –Mint valami Nirvána vagy Krisna plakát… Hé van itt valaki?! Semmi hang, senki nem felelt. –Van itt valaki?! Most sem történt semmi. –Ezt nem hiszem el. HÉ VAN ITT VALAKI? Ahogy kimondta harmadszor mindenhonnan gyönyörű nők tűntek fel. –Ohhh… sziasztok csajok! Minden lány kuncogva közelített Dean felé. Nem rajta nevetettek inkább olyanok voltak ,mint a kisgyerekek a cukorkaboltban. Nem tudtak betelni Dean látványával. –Elég ebből lányok! Dean megfordult és valaha látott legszebb nőt látta maga előtt, nem is bírta megállni szó nélkül. –Apám… hűha! –Köszönöm a bókot Dean! –Te tudod a nevem? A titokzatos nő talpig fehérben volt ,mint mindenki a kertben. Tóga szerű ruhájukon gyönyörűen esett a fény és a szél játszi könnyedséggel kapott bele ott ahol csak akart. A Dean felé közelítő nő viszont más volt, neki mellig érő szőke haja volt, kék szeme míg mindenkinek zöld. Olyan volt ,mint Dean álombarátnője. –Hát igazán nincs mit… de megmondanád, hogy hol… Nem tudta befejezni a mondatot, mert a nő megcsókolta. –Szóval? Mit is akartál kérdezni? Dean pontosan tudta ,de amikor a nő a, meseszép tengerkék szemeivel az ő szemébe nézett, már nem tűnt olyan fontosnak. –Akkor jó!

Mindeközben a valóságban….

-Milyen szép! Bár a dumából nem értek semmit azért egész jó! Neked ,hogy tetszik? Sam a mellette lévő szék felé pillantott mivel nem kapott választ. Dean ott feküdt a széken és aludt ,mint egy szent, kivéve azt a kaján vigyort az arcán. Sam azt hitte ,hogy csak hülyéskedik így hagyta a fenébe ,mert nem akart veszekedni. Néha Dean felöl egy két szós hallatszott úgy ,mint „hmm” vagy „oh”. Samet bár zavarta testvérének hülyülése továbbra sem érdekelte inkább nézte a késdobálást. Mikor vége lett az előadásnak Sam szolidan belerúgott Deanbe jelezve ,hogy vége és menniük kéne. De hiába, testvére a további rugdosás, szólongatás és pofozgatás után sem lett éber, még a szemét se nyitotta ki. Ekkor Sam pánikba esett, nem tudta ,hogy ez az állapot valami természetfölöttinek vagy betegségnek köszönhető. Felállította Deant és a vállát a vállára rakva vonszolta maga után ki a cirkuszból. Útközben három mutatványos lánnyal találkozott. –Helló! Köszöntek miközben végigmérték a két fiút. –A haverodnak mi a baja? Kérdezte a középső kuncogva. –ÖÖÖÖ… Hát megártott neki a sok pia, most jobb lesz ha hazaviszem. Sam elindult a kocsi felé, odaérve berakta Deant a hátsó ülésre aztán tövig nyomva a gázt ,hogy minél hamarabb a házukhoz érjen, ott bevonszolta a magatehetetlen bátyját és lefektette a nappaliban lévő kanapéra. Rögtön megkereste apjuk naplóját ,hogy válaszokat találjon a helyzetre, de semmi… a könyvben még hasonlóról sem volt szó. Sam nagyon dühös lett, eldobta a könyvet a sarokba és a mobiljáért nyúlt. Keresgélt a telefonkönyvben majd ráakadt Missouri Moseley nevére. –Talán ő. Tárcsázza és kis csörgés után fel is veszi. –Sam szia! Rég nem beszéltünk. Hogy vagy? Kérdezte a hang a telefonban kedves hangon. –Szia! Köszi jól vagyok. Igazából a segítséges kérném! Sam gyorsan és remegő hangon beszélt. –Persze, mondjad! –Szóval Deanről van szó. Most itt vagyunk Romániában… tudod nyaralunk meg minden ,de nem ez a lényeg. Nem tudom felkelteni Deant. –Mi? Hogyhogy nem tudod felkelteni? –Egyszerűen nem! Mindent megpróbáltam. Rugdostam ütöttem, de semmi. Sam még mindig gyorsan beszélt, de Missouri próbálta nyugtatgatni. –Sam, Sam! Nyugodj meg! Mond el ,hogy mióta tart ez. –Hát, hát… azt hiszem azóta ,hogy eljöttünk a cirkuszból… vagy talán már ott is ilyen volt. –Milyen církuszban voltatok? –Hát egy magyar vándorcirkuszban ami fura volt ,mert mindenki nő volt, kivéve a porondmestert. –Lászlónak hívták? –IGEN! De ezt honnan tudod? Missouri nagyot sóhajtott. –Akkor a bátyád nagyobb bajban van ,mint ahogy hiszed. –Mi? Miért? Sam egyre jobban aggódott. –Most csak figyelj… elmondom. Az a cirkusz egy Szirénekből álló társulat. László is nő csak épp férfi alakban volt amikor láttad. –Hogy mik? Kik azok a szirének. Vágott közbe Sam. –A szirének olyan gonosz lények akik férfiakra vadásznak. A mendemondák ellenére nem csak hajókon kísértenek. Dean egy olyan álomban, vagy inkább látomásban van most amiből igen nehéz kikerülni. A szirének vezetője Deant választotta ki arra ,hogy a hitvese legyen. –Jó, jó ,de ,hogy hozzam ki ebből az álomból?! Sam hangja ijedtből idegessé változott. –Te sehogy! Ebből egyedül Dean tud kiszabadulni, saját erejéből. –Az nem gond! Akkor mindjárt felébred nem? –Jajj Sam… Most egy csapat gyönyörű nővel van akik mind őt akarják. Szerinted a bátyád ellenáll. –oltári bajban vagyunk! Mondta Dean miután belegondolt a helyzetbe. –És ,hogy szabadulhat meg? –Hát az eléggé egyszerű. Nemet kell mondania a szirének vezetőjének mikor az csókot akar tőle. Akkor minden eltűnik örökre és Dean kiszabadul és felébred. –ŐŐŐ jól van, de nem tudok valahogy kapcsolatba lépni vele? –Hát van egy mód… Missouri elmondta Samnek ,hogy van csatorna amin elérheti testvérét. Dean hasára kell lefelé rajzolni az összes betűt aztán elmondani egy varázslatot és így kis időre hallja majd amit mondanak neki. –Értetted? –Igen és le is írtam. –Jó ,de fontos ,hogy ne maradj sokáig, ha a szirének észreveszik ,hogy beszélsz előbb fogják megölik őt aztán téged is. –Értem! És köszönöm. Sam ahogy letette a telefont lefektette Deant a földre, levette pólóját és egy filctollal elkezdett betűket rajzolni a hasára.

Egy szép álomban…

Dean épp egyedül feküdt egy nagy fehér ágyban és a létén merengett. Újdonsült 

 Barátnői a vacsoráját készítették. Nem gondolt a Samre vagy a valóságra. Miért is gondolt volna… hisz jó volt neki ott, ekkor valami égetőt érzett a hasán. –ÁÚ! Mi ez? Ledobta magáról a fehér takarót és látta ,hogy betűk jelennek meg a hasán ,kisebb nagyobb szünetekkel, amik szavakat formálnak. –D E A N    S A M V A G Y O K      B A J B A N    V A G Y   A   S Z I R É N E K    F O G J A    V A G Y   M E G    F O G N A K Ö L N I   M O N D J   N E M E T  A   V E Z É R N E K   A   C S Ó K R A… Dean el tudta olvasni az üzenetet majd a hegek eltűntek. –Ez meg… Ekkor beugrott neki. Minden eszébe jutott, a testvére, a vadászatok, az apja. –Jajj ,de hülye vagyok! Maga köré tekert egy lepedőt és így indult a nők felé. –Hé! Lányok hol vagytok? –Itt vagyok édes! A szirének vezetője jelent meg Ádámkosztümben. –Húúh… Helló! A nő elindult felé és már csókra nyílt a szája, Dean megragadta megszorította a kezét. –Csak nem csókot kapok? –Dehogynem édes! –Hát tudod… inkább… NEM! Dean ekkor magához tért a nappaliban, mellette testvére ült a hasán mindenféle betű. –Dean! Sam odacsúszott hozzá. –Jól vagy? Dean felült és gonoszan öccsére nézett. –Hát tudod… nem tudom… szerintem ott jó volt nekem!! –Igen?! Hát ha tudni akarod még egy napod volt hátra aztán megölnek… ohh ,de nem csak. Hanem megnyúztak és kicsontoztak volna. –Öhhmm… ebben az esetben kösz! Hé? Elmondjam mi volt ott? –Inkább ne! El tudom képzelni! –Nem!! Nem tudod! Dean fölállt és a fürdőszoba felé indult, ekkor valaki berontott valaki az ajtót. Egy szirén volt. –Azt hittétek megúsztátok?! Nagyon tévedtek! Kezével Samre mutatott és az a falhoz vágódott, majd Deannel is ugyan azt tette. –Hogy volt merszed megölni az egész családomat?! Mondjuk mi voltunk ostobák, hogy nem jöttünk rá ,hogy vadász vagy. De olyan könnyű prédának tűntél…  Amber is azt mondta ,hogy te csak egy nőfaló vagy! Dean próbált kiszabadulni ,de mikor ezt a szirén észrevette megszorította a nyakát. –Nah…. Pedig szép utolsó két napod lett volna! El sem tudod képzelni mi mindent hagytál még ki! Ehelyett olyan kegyetlen leszek veled ,mint még senkivel! Remélem neked is olyan jó lesz ,mint nekem! A szirén kezébe varázsolt egy kést és megkarcolta Dean arcát, de még mielőtt mélyebben megvághatta volna egy felé repülő szék leterítette. Sam volt az ,akiről időközben magához tért. Dean is meg tudott mozdulni amint a szirén elájult. –A hülye szuka!!!! Morgolódott Dean. –Jól vagy? Kérdezte Sam és testvére felé indult.  –Igen jól… Dean közelebb ment a lányhoz. –Szerinted ő ,hogy élte túl? Hiszen azt mondtad ,hogy mindenki meghal ha nemet mondom… megjegyzem oltári nehéz volt! –Hát… Missouri később felhívott és mondta ,hogy csak azok halnak meg akik az álomban vannak, aki épp nincs benne az megmenekül. –Ohhh remek! Csodálatos! –Várj még… aki megmenekült azt úgy ölhetjük meg ,hogy levágjuk a haját és elégetjük. –Ennyi? Miért csak ennyi? Nem kéne valami rituálét elvégezni? Dean ki volt akadva. Ennyire könnyű nem lehet.

-Meg kell látnia magát a tükörben, mert a szirének nagyon hiúak és a hajukat tartják a legszebbnek magukon. Dean elgondolkodott és gyors léptekkel kicaplatott a konyhába majd a legnagyobb konyhakéssel jött vissza. –Hmmm… ez jó lesz! Sam felemelte a lány fejét míg Dean levágta a haját és a sarokba dobta. –Sam hozz egy… -Hozom! Dean lefogta a már ébredező lányt ,de az egyre hevesebb volt így rá kellett térdelnie a vállára. –Jajj Dean baby ne csináld ezt! ENGEDJ EL!! –SAMMMMM KELL AZ A TÜKÖR!!!!!!!!!!!! Sam berohant egy nagy fehér antik tükörrel és Deannek dobta, aki elkapta és a lány felé mutatta. A szirén meglátta a kopasz fejét olyan csúfnak látta magát ,hogy rögtön megráncosodott és porrá lett. Dean leugrott róla és úgy nézte végig az oszlását. Mikor vége lett a két fiú egymásra nézett és tudták mi lesz. –Hozom a seprűt! Mondta Sam és elindult a konyhába. –Én meg csomagolok. Miután kitakarítottak és összepakolták dolgaikat a kocsinál találkoztak. –Sam… minek jöttünk nyaralni? –Hogy megszökjünk a világ elöl… de úgy néz ez még itt sem sikerül. Én azt hittem ,hogyha találunk itt valamit azok vámpírok lesznek… de semmiképp nem sziréneket! Beszálltak a kocsiba ,de egyikük sem volt annyira csalódott, legalább megpróbálták jól érezni magukat ,de miközben a kikötő felé mentek rájöttek ,hogy nem kell ahhoz több ezer mérföldet utazni ,hogy kikapcsolódjanak. –Megyünk Allenhez? Kérdezte Dean amikor a hajóra értek.

–Bizony! Megyünk! De áruld már el… mi történt a szirénekkel? Dean arcára elégedett vigyor ült ki, megnyalta szája szélét majd Sam felé fordult. –Te öcsi… Azt nem tudnád elképzelni. Ezek után Dean beült a kocsiba méghozzá a hátsó ülésre ,hogy kipihenje a fáradalmakat.

Írta: Emily

(Kardos Dorottya)

(Szirének, háromszor kell hívni –megjelenik, Akkor megy el ha nemet mondanak neki)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés