Viccadict

B�ty�m hagyat�ka

A temet�sen l�ttam meg �t el�sz�r. Cs�ndes szertart�s volt. Az a p�r ember sem s�rt, aki megjelent. Szinte elvesztem az �lt�ny�s alakok t�meg�ben. K�nnyek peregtek le az arcomon, de nem adtam ki hangot. A n� nem csak szeg�nyes �lt�zet�vel, hanem fojtott zokog�s�val is kit�nt a gy�szol�k k�z�l. Ott �lldog�lt, v�llai groteszk m�don el�reg�rnyedtek. Nem �lltak j�l neki a k�nnyek. Egyszer� von�sait eltorz�totta a f�jdalom. H�pp�g�se fagyaszt� sikolt�sk�nt hatott a csendes d�lut�nban. Miut�n a kopors�t a s�rg�d�rbe ejtett�k, az emberek sz�lling�zni kezdtek hazafel�. M�r nem maradt m�s, csak � meg �n. Tal�n csak mi sirattuk meg a halottat.
– Maga az, igaz? – k�rdeztem, miut�n n�mas�gunk kezdett k�noss� v�lni. – Hallottam, hogy megn�s�lt. Maga az, igaz? – Sz� n�lk�l b�lintott.
A gyerekek jelenl�te fel sem t�nt azid�ig. Apr� arcukat a n� szokny�j�ba temett�k, mozdulatlanul �lltak anyjuk mellett, mintha k�v� dermedtek volna.
– Maga pedig Adele? – �n is n�ma b�lint�ssal v�laszoltam.
Mereven b�multam a s�r fel�, tekintetem a k�v�n �ll� n�vre szegez�d�tt. � l�tsz�lag k�ptelen volt odan�zni. Egyre csak s�rt �s s�rt. Miel�tt meggondolhattam volna, mit teszek, ujjaimat �rdes tenyer�be cs�sztattam. H�l�s pillant�s k�s�ret�ben szor�tott r� hideg k�zfejemre.
– K�sz�n�m, hogy kifizette a temet�st – bukott ki bel�le.
– Ez volt a legkevesebb. – Hangom idegenk�nt csengett f�leimnek. – R�g nem l�ttam Seant. – �jra biccent�ssel felelt.
Sok�ig �lltunk �gy, sz�tlanul, egym�s kez�t fogva. A szavak haszontalann�, a tettek k�ptelens�gg� v�ltak. A n�ma gy�szba burkol�ztunk, nem t�r�dve a k�lvil�g apr� zajaival sem. Mit mondhatott volna k�t egym�snak teljesen idegen n�, akikben a k�z�s csak annyi, hogy ugyanann�l a s�rn�l zokognak?

Egy h�ttel k�s�bb l�ttam meg �jra. �pp �gyes-bajos dolgaimat int�zve siettem v�gig a v�roson. Egy kisfi� rohant neki a t�rdemnek. Ruh�i foszlottak voltak, teste sov�nyabb, mint amit a kora megk�vetelt volna. Egy n�i hang csend�lt fel, majd a gyermekhez l�pett. M�rgesen ny�lt fi��rt, fej�t fel�m ford�totta, hogy eln�z�st k�rhessen. Arcunkat egyszerre fagyasztotta meg a felismer�s. Egy pillanatra mozdulatlanul meredt�nk egym�sra, azut�n maga ut�n h�zva gyermek�t a fal mell� ter�tett rongyos leped�re telepedett. V�delmez�n karolta �t porontyait, nagyra ny�lt szemekkel �llta pillant�somat, majd b�ntudatosan kezdte vizslatni pokr�c�t.
Egy l�p�ssel el�tt�k termettem.
– Maguk itt... �lnek? – k�rdeztem ijedten, k�nosan pr�b�ltam elrejteni a hangomban rejt�z� undort. Igent intett. – De... hogyan? – cs�szott ki a sz�mon.
– Mikor Sean meghalt, kitettek benn�nket az alb�rletb�l – rebegte. Ajka megremegett, piszkos kez�t reszketve arc�hoz emelte. – Nem volt hova menn�nk.
– N�zze...
– Felicia – vetette oda kim�rten. – A nevem Felicia.
– Felicia. – Sz�netet tartottam. – Nem tarthatja �gy a gyerekeket – jelentettem ki. M�lt�s�gteljesen kih�zta mag�t, de mozdulatai kor�nt sem t�ntek hitelesnek az �cska paplanr�l �ld�g�lve.
– Nincs joga el�t�lni engem. S�t, mi t�bb, �gy gondolom, ideje t�voznia. Semmi k�ze az �letemhez.
M�rgemben dobbantottam egyet a l�bammal, Felicia f�l� magasodtam. – Csakhogy ez nem csak a maga �lete – sz�rtem a fogaim k�z�tt a gyerekek fel� b�kve. – A nagyn�nj�k vagyok.
Szem�ld�ke megemelkedett, von�sai megkem�nyedtek. – Nem �gy volt az ut�bbi �vekben.
Szemreh�ny�sa pofonk�nt �rt. Izmaim megfesz�ltek, lehunytam a szememet, pr�b�ltam lek�zdeni a f�jdalmat, amit szavai keltettek. A p�nzt�rc�mb�l el�h�ztam p�r bankjegyet �s az �l�be ejtettem, an�lk�l, hogy ellen�riztem volna, mennyit is adok a n�nek. – Holnap visszaj�v�k – mondtam hidegen, majd tov�bb haladtam. Eg�szen addig a h�tamon �reztem Felicia tekintet�t, m�g be nem fordultam a keresztez�d�sn�l.

S�hajtva ejtettem a telet�m�tt nejlonzacsk�t a konyhapultra. Richard szem�veg�n kereszt�l n�zett fel az �js�gb�l. Szem�ld�ke megemelkedett, ahogy v�gigpillantott az �lelmiszerek sor�n. Egy r�pke  pillanatra n�m�n n�zett fel�m, mintha arra v�rna, �n sz�laljak meg el�sz�r. V�g�l � t�rte meg a csendet.
– Kell nek�nk ennyi kaja? – Hangja k�z�mb�sen csengett, mintha val�j�ban nem is �rdekeln� a v�lasz.
– Nem – feleltem egyszer�en. – Bev�s�roltam n�mi elem�zsi�t Felici��knak. Valamelyik est�re megh�vom �ket vacsor�ra. Egyenek v�gre valami t�pl�l�bbat is a keny�rn�l.
Fesz�lt s�hajt hallatott, az asztalra engedte az �js�got. Leemelte orr�r�l az olvas�szem�veg�t, lassan emelkedett fel a sz�k�b�l.
– Mi ez az �jonnan szerzett Felicia-m�nia? – k�rdezte inger�lten. Megr�k�ny�dve n�ztem r�.
– A b�ty�m csal�dja! – ki�ltottam fel. – Hajl�ktalanok! Nem �rtem, mi ezen egy�ltal�n a besz�lnival�.
– Nem a te gondod – emelte fel a hangj�t a f�rfi. – Sajn�lod �ket? Adj nekik egy zs�ml�re val�t! De  minek �ln�nk vel�k egy asztalhoz?
M�reggel telt d�bbenetemben nem tal�ltam szavakat. Ajkaim elny�ltak, sz�tlanul b�multam r�. Idegesen sz�rtem a leveg�t fogaim k�z�tt, indulatosan kezdtem az im�nt v�s�rolt �rukat a szekr�nyekbe pakolni.
– M�gis hogyan mondhatsz ilyet? �k a csal�dom r�szei! Nem tehetnek arr�l, hogy utc�ra ker�ltek! K�teless�gem seg�teni!
– Nem! Nem az! – kiab�lta. – Nem n�zem j� szemmel, hogy koszlott cs�vesekre k�lt�d a megtakar�t�sainkat. Nem a te hib�db�l ker�ltek oda, ahol vannak, az isten�rt!
– De igen, az eny�mb�l! – �v�lt�ttem vissza, k�nnybe borult arccal. Megbotr�nkozva b�mult vissza r�m. Az �vek �ta visszafojtott zokog�s el�szakadt a mellkasomb�l, a pultra borultam. F�rjem nem sz�lalt meg, nem �rt hozz�m. Mikor valamelyest �sszeszedtem magam, �jra r�emeltem pillant�somat. V�rakoz�an n�zett fel�m.
A sz�kre roskadtam. Arcomat kezembe temettem �s elsuttogtam a gyerekkorom f�ltve �rz�tt titk�t, ami m�r olyan r�g�ta felem�sztett. K�nnyek v�ge�rhetelen �radata g�rd�lt v�gig arcomon, el-elcsuklott a hangom a t�rt�net mes�l�se k�zben. Mikor a rettent� r�szleteken is t�l voltam, remegve emeltem fel a fejem.
Richard arc�t egy addig t�le ismeretlen kifejez�s uralta, de azonnal tudtam, olyan k�s�rtetiesen hasonl�tott ap�m eml�km�s�ra. Undorodott t�lem.
– Richard, �n... – rebegtem. Tudtam, hogy t�l messzire mentem, hogy sz�nt vallottam neki. Kezemet kiny�jtottam az ir�ny�ba, de h�tr�lt egy l�p�st.
– Adele, te... te beteg vagy! – k�pte, majd m�g egy l�p�st t�volodott. �jabb k�nnycsepp szelte �t az arcomat. Fel�lltam, pr�b�ltam a k�zel�be �rni, de megfordult, a h�l�ba viharzott.
S�rva k�vettem. Egy sportt�sk�t r�ntott ki a szekr�nyb�l, gyors mozdulatokkal gy�m�sz�lte bele a ruh�it a szekr�nyb�l.
– Richard, ne! – s�rtam az �gyra rogyva. – K�rlek! Ne menj el!
– Sajn�lom, de – egy pillanatra meg�llt a csomagol�ssal, h�tran�zett a v�lla felett –, te nem az a n� vagy, akinek hittelek.
– Ugyanaz vagyok, aki voltam! – �g� f�jdalom t�lt�tte meg a mellkasomat. �tkaroltam magamat, mintha ezzel megakad�lyozhattam volna, hogy darabjaimra hulljak. – Ez a m�lt! Ez... nem jelent semmit!
Fulldokoltam a s�r�st�l, meg�ll�thatatlanul besz�ltem hozz�, gy�zk�dtem, hogy a t�rt�ntek nem sz�m�tanak, de � csak pakolt �s pakolt, egy pillanatra sem �llt m�r meg. Mikor a polcok �ress� v�ltak, a t�ska sz�les p�ntj�t a v�ll�ra g�ngy�l�tette �s kiviharzott a szob�b�l. Er�tlen�l k�vettem.
– K�rlek! – kiab�ltam hiszt�rikusan. – Bocs�ss meg! K�rlek, ne hagyj el!
A bej�rati ajt�ban meg�llt, keze a kilincsre simult. – M�g visszaj�v�k n�h�ny cuccom�rt.
Kit�rta az ajt�t, a f�ldre zuhantam. R�zk�dtam a zokog�st�l, er�tlen�l b�multam ut�na.
– Richard! – b�gtem. – Richard, k�ny�rg�m!
Az ajt� csap�d�sa �loms�lyk�nt nehezedett a lelkiismeretemre. A parkett�ra borultam, hangos sikollyal s�rtam �lomba magam.

Napok teltek el, hetek, tal�n h�napok is. A h�z s�t�ts�gbe borult, az �rz�kszerveim eltompultak. Csak a pokr�c �rint�se l�tezett �s a n�ma hom�ly. K�nnyeim elapadtak, a f�jdalom megfakult, csak egy �res h�j maradt bel�lem. Nem �rkeztek l�togat�k sem. Richard t�nyleg beugrott a holmij��rt, ahogy �g�rte, de nem sz�laltunk meg. �res tekintettel b�multam magam el�, a tudatalattim legbels�bb zug�ba �ztem jelenl�t�t. Rezzen�stelen maradtam, am�g v�gleg becsapta a h�zass�gunk ajtaj�t.
Sean szepl�p�tty�zte arca lebegett el�ttem. M�zsz�ke haja, ami laz�n l�gott a homlok�ba. A nevet�s�nek hangja �s a t�ny, hogy soha nem l�thatom t�bbet. Soha nem fejezhetem be m�lt�an hozz� a t�rt�net�nket. Eml�kek sz�za robbant elm�mbe, hideg k�nnyek �ztatt�k arcom, ahogy �jra lej�tszottam magamban a lopott pillanatokat, a boldogs�g ill�zi�j�t �s a v�gs� b�cs�t, ami pecs�tet nyomott mindannyiunk sors�ra.
Mikor a l�tfenntart�shoz elegend� �lelem is elfogyott a h�zb�l, k�nytelenn� v�ltam kimozdulni. Nem voltam tudat�ban, hogy �jb�l azon az �ton megyek. A keserves h�pp�g�s zaja z�kkentett ki a teljes megsemmis�l�sb�l. F�ldbe gy�kerezett a l�bam, nem ir�ny�tottam a testem. Fejem oldalra fordult �s megpillantottam Felici�t.
Ugyanazon a foszlott pokr�con �lt, amin legut�bb hagytam. Betegen sov�ny test�vel kisl�nya test�re borult. R�zk�dott a zokog�st�l, hangja er�tlen volt �s rekedt. Szavak n�lk�l l�ptem mell�j�k, akaratlanul a koszos leped�re t�rdeltem, s�gorn�mmel szemben. Lassan emelte fel a fej�t, szem�ben meglepetts�g csillogott, mikor megl�tott. L�tsz�lag k�rdezni akart volna, de l�tva, hogy k�nnyes szemekkel a fejemet ingatom, n�ma maradt. Ujjaimmal a kisl�ny haj�t kezdtem simogatni, balommal pedig megszor�tottam a n� k�zfej�t.
– Hol van a fi�? – k�rdeztem halkan, pedig tudtam a v�laszt. F�jdalmasan felzokogott.
– Kih�lt – vallotta be. G�piesen �leltem �t az asszonyt. K�nnyei el�hozt�k az eny�meket is, n�m�n s�rtam az anyuk�val.
– Megfoghatom? – k�rdeztem rekedten a kisl�ny fel� mutatva. Bizonytalanul b�lintott, mire �vatosan �tvettem a gyermeket. T�l apr� volt. T�l k�nny�. T�l sov�ny. De ahogy a f�radt arcra n�ztem, a testv�remre ismertem von�saiban. Egy k�nnycsepp pottyant apr� homlok�ra. Boldogtalan mosollyal az arcomon t�r�ltem le r�la k�nnyeimet. – Biztons�gban lesztek – mondtam a bab�nak. – Mostant�l nem hagyom, hogy bajotok essen.
Azut�n visszaadtam a porontyot az �desanyj�nak �s fedelet adtam a k�t hajl�ktalan l�nynak.

Hi�ba �lt�nk imm�r h�rman a h�zunkban, megsz�nt otthonnak lenni, csak �lettelen kong� �ress�g uralta �letem sz�nter�t. Nem sok sz� hagyta el a sz�nkat, mindenki n�mas�gba burkol�zva pr�b�lta feldolgozni a maga vesztes�geit. Felicia arca fak� volt �s rezzen�stelen, l�tsz�lag k�ptelen volt tov�bbl�pni a kudarc�n. Est�nk�nt, miut�n a gyermek elaludt, rendszerint egym�s mellett �lve meredt�nk magunk el�.
Egy ilyen est�n fordult m�g egy hatalmasat a vil�gunk. S�gorn�m s�r�st�l p�ffedt arc�t fel�m ford�totta, rekedt hangj�val feltette a k�rd�st, amit a legkev�sb� akartam megv�laszolni.
– K�rlek, �ruld el nekem, mi�rt t�rt�nt mindez! Seant kitagadt�tok. Soha nem �rulta el, mi�rt.
Lehunytam a szemem, �jra k�nnyekkel k�zd�ttem. – Az �n hib�m – suttogtam a leveg�be. A szavak keser� sz�j�zt hagytak maguk ut�n, ahogy kibukott a sz�mon az igazs�g, egyre halottabbnak �reztem magam. – A mi hib�nk. – Lenyeltem a f�jdalmat, pr�b�ltam elnyomni az �rz�seket, ahogy felid�ztem az �jszak�t, ami megv�ltoztatta a csal�dom �let�t.

Az �gyam sz�l�n �ltem, ajkamat harapd�lva merengtem az �letemen. Az ajt� nyikordul�sa z�kkentett ki gondolataim fogs�g�b�l. Sean apr� mosollyal az arc�n ereszkedett mell�m. K�zfej�vel morzsolta el az arcomon leperg� k�nnycseppet. Fejemet v�ll�ra hajtottam, k�ts�geim tenger�be s�ppedve engedtem a f�jdalomnak. B�ty�m tenyere a combomra simult, �n pedig pr�b�ltam figyelmen k�v�l hagyni, hogy a sz�vver�sem rendszertelenn� v�lt �rint�s�re. R�m�lten t�volodtam el t�le, nem tudtam elszakadni m�lybarna tekintet�t�l.
Minden olyan gyorsan t�rt�nt. Egyik pillanatban m�g csak ajkainak puha �rint�se l�tezett, a m�sikban m�r �szt�n�sen simultam �lel�s�be. Elragadott a pillanat �s elvesztettem az �t�l�k�pess�gemet. M�r nem voltunk r� k�pesek, hogy le�lljunk. Megsz�nt a vil�g, ki�r�lt bel�le minden, eltompult a nesz, ahogy any�m a szob�mba l�pett. Sokkos sikolya szaggatta darabokra a pillanat ill�zi�j�t.
Mindk�t sz�l�m a szob�m ajtaj�ban �llt. Szem�kben tagad�ssal vegyes undor perzsel� l�ngja �gett. Any�m keservesen zokogott, ap�m �v�lt�se r�zta a szob�t. A f�rfi felemelte a karj�t, a pofon f�jdalmasan csattant Sean arc�n. Akkor bizonyosodtam meg r�la, m�r semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt. K�ny�r�gtem, hogy ne menjen el. S�rtam, �gy �reztem, m�r nem �ramlik leveg� a t�d�mbe. Kiszaladt az er� testemb�l, hiszt�rikusan zokogva rim�nkodtam sz�leimnek, hogy ne k�ldj�k el a testv�remet. De mintha csak n�ma lettem volna, szavaimra nem �rkezett v�lasz. Sean pedig aznap este elment �s soha nem j�tt vissza.

Felicia arca s�b�lv�nny� fagyva meredt r�m. Sz�ja r�snyire ny�lt, de sok�ig nem tal�lta meg a hangj�t. Azut�n von�sai keser� grimaszba torzultak.
– Te lefek�dt�l a saj�t b�ty�ddal?! – sz�rny�lk�d�tt. Ajkam apr� vonall� pr�sel�d�tt, de nem b�rtam megsz�lalni. – Ez...
Felpattant a kanap�r�l, az ajt� fel� h�tr�lt.
– Nem mehetsz el – jelentettem be nyugodtan. – Nem mehetsz! – K�vettem a n�t, ujjaimat a csukl�ja k�r� fontam. M�r fel sem t�nt, ahogy �j k�nnycseppek csorognak v�gig az arcomon. M�r megszokott� v�lt a s�r�s. Felicia ijedt tekintettel n�zett r�m, szem�ben k�nnyek csillogtak. Pr�b�lt szabadulni szor�t�somb�l.  – K�rlek! – suttogtam. – Mi lesz a kisl�nyoddal? Szerzek neked munk�t!
– Mi? – rebegte illet�d�tten.
– Beaj�nlottalak a munkahelyemen. De ha most elm�sz, vissza kell menned az utc�ra! Hagyn�d, hogy ugyanaz t�rt�njen vele is, mint a m�sikkal? – Arc�ra ki�lt a k�ts�gbees�s. A f�ldre rogyott �s ez�ttal rajta volt a sor, hogy kit�rjenek bel�le a k�nnyek.

K�t h�nap telt el. Felicia remekelt az �jdons�lt munkahely�n. A gyermek sz�p lassan kezdett kivirulni. De � is �rezte, hogy valami nincs rendben. S�gorn�m hozz�m sem sz�lt, m�g csak r�m sem n�zett, ha tehette.
Egy keddi nap volt. A bev�s�rl�sb�l �rtem haza. A szoba k�zep�n �llt. Egy sportt�ska fek�dt a l�bain�l, karj�ban ott mozgol�dott a kisl�ny. Megdermedtem az ajt�ban, f�jdalmas felismer�s fagyott az arcomra.
– K�sz�n�m, hogy befogadt�l minket. De nem zavarunk tov�bb.
Felemelte a sportt�sk�t �s az ajt�t vette c�lba. Kiker�lt, az utols� l�p�st tervezte megtenni. R�m�lt sikoly k�s�ret�ben ragadtam meg a karj�t. A torkom kisz�radt, szemeim �gtek, l�baimb�l kezdett kifutni az er�.
– Ne! – k�ny�r�gtem. – Ne menjetek el! K�rlek, ne! – Kifejez�stelen arccal ingatta a fej�t. – Csak ti maradtatok nekem! – sikoltottam.
K�nny�szerrel kiszabad�totta mag�t er�tlen fog�somb�l, v�gigsim�tott a v�llamon, majd sarkon fordulva kil�pett az �letemb�l. �jb�l a padl�ra rogytam, pont ugyan�gy, mikor a f�rjem hagyott el. Zokogva b�multam a bej�rati ajt�ra. �s ez volt az utols� alkalom, hogy valaha l�ttam �t.

A zs�ri �rt�kel�se

HeatherK

R�gt�n benne voltam a t�rt�netben, ahogy elkezdtem olvasni a zen�vel egy�tt. Az eg�sz sztori �rasztja mag�b�l a mag�nyt. Egyre jobban kezdett �rdekelni mi t�rt�nt, mi a titok ami mindent megv�ltoztatott �s kicsit sokkol� volt a dolog. Keser� �s sz�vszor�t�, ami t�rt�nik a kis csal�ddal, amin �t kell menni�k. Teljes m�rt�kben �tj�n az az �rz�s ami k�r�llengi a szerepl�ket.

K�pileg jobban mutatott volna egy sorkiz�rtra vett forma, de ezen k�v�l nem igaz�n tal�ltam benne hib�t, vagy kivetnival�t. Tetszett. 

Audrey

A t�rt�neted nagyon j�l fokozza az izgalmakat, a v�g�ig el sem tudtam k�pzelni, mi lehet az a s�t�t titok, amit a f�szerepl� �riz. Azt hiszem teljesen lehets�ges az is, hogy erre a titokra �gy reag�ljanak az emberek. Azonban ett�l m�g nem a f�szerepl� hib�ja, hogy a b�tyja meghalt, ha j�l sejtem, �s az sem, hogy a csal�d az utc�ra ker�lt. B�r azt mindenk�pp meg�rtem, hogy mi�rt �rezte �gy, hogy seg�tenie kell a csal�dnak, �n itt ink�bb valahogy arra a k�t n� k�zti k�tel�kre helyeztem volna a hangs�lyt a b�ntudat helyett. Sz�momra az jobban elk�pzelhet�, hogy a f�szerepl� v�gyik a t�mogat�sra, v�gyik arra, hogy a b�tyja k�zel�ben legyen, �s ez a csal�d a legk�zelebbi kapcsol�d�si pont… Mindenesetre a t�rt�net �gy is nagyon tetszett.

A fogalmaz�sm�dod nagyon j�, kicsit m�g lehet finom�tani itt-ott, de abszol�t el�gedett lehetsz vele. Tetszett a szerkezet�ben, hogy az els� r�sz az els� tal�lkoz�s, a m�sodik r�sz a k�vetkez�, �s a v�g�n az utols� tal�lkoz�s. A k�phez, zen�hez j�l illeszkedett a t�rt�net. Emellett azonban van valami, aminek �r�ln�k: sorkiz�rt, tabul�torok, kicsit jobb szerkeszt�s.

Holly

Mit mondjak, el�gg� sokkos �llapotot hagyt�l az olvas�ban a novella ut�n. Az inform�ci�kat nagyon sz�pen csepegtetted, folyamatosan fenntartotta az �rdekl�d�semet. El�sz�r kicsit f�ltem, hogy az a nagy titok nem is olyan nagy �s t�reag�lj�k a szerepl�k, de azt hiszem ez a t�ma ebben a t�rsadalmukban t�nyleg ilyenfajta ellenkez�st v�ltana ki. �szint�n, nekem is leesett az �llam, mikor olvastam.

A karakterek nagyon sz�pen voltak �br�zolva. B�r nem �rtad k�r�l �ket, m�gis a p�rbesz�dek �s tettek �ltal olyan volt, mintha h�s-v�r emberek m�szk�ln�nak a szemem el�tt. A mag�ny k�pe �s �rz�se pedig nagyon sz�pen k�rbe�lelte az eg�szet.

A k�phez �s a zen�hez nagyon sz�pen illet a t�rt�net, b�r fogalmam sincs, hogy juthatott ilyen az eszedbe Dorothea Lange fot�j�r�l. Nagyon kreat�v volt.

A fogalmaz�ssal n�hol m�g vannak probl�m�k, tal�ltam egy vagy k�t helyen sz�ism�tl�st, �s furcsa, oda nem ill� sz�t, de �sszess�g�ben tetszett a t�rt�net. Gratul�lok hozz�.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� 1 hozz�sz�l�s

1

2014.12.08. 16:30 Viccadict H�, h�t k�sz�n�m sz�pen! Nem hittem volna, hogy ilyen pozit�v kritik�t kapok, sajnos nem volt annyi id�m a t�rt�netre, mint szerettem volna, de az�rt igyekeztem, nagyon �r�l�k, hogy meg�rte! :) A kisebb hib�k, sz�ism�tl�sek is val�sz�n�leg ebb�l ad�dnak, magamon ritk�bban veszem �szre a hib�kat, annyiszor pedig nem volt id�m �tolvasni, hogy egyt�l egyig felt�njenek. A szerkeszt�sbeli probl�m�k f�k�nt id�hi�ny �s lustas�g eredm�nyei, de ez�ttal jobban figyelek. Nagyon sz�pen k�sz�n�m a dics�reteket! Audrey, annyit szeretn�k hozz�f�zni, hogy �rtad, hogy nem a f�szerepl� hib�ja, hogy a csal�d utc�ra ker�lt. �n sem gondolom �gy, csup�n egy alapvet� emberi tulajdons�g, hogy �nmagunkat hib�ztatjuk az esem�nyek�rt, amiket nem mi ir�ny�tunk. A f�h�s jellem�hez tartozik, a szem�lye nem engedi, hogy elengedje ezt a ball�p�st, ha a hely�ben lenn�k, �n magam is valamelyest felel�snek �rezn�m magam, hi�ba tudn�m �sszel, hogy nem �gy van. Ez az �lland� b�ntudat az � b�nh�d�se a hib�j��rt, ami fontos r�sze volt a t�rt�netnek. Amennyiben a narr�tor nem �rezne �gy, k�szikl�nak titu�lhatn� az olvas�. Am�gy vicces, mikor a t�rt�neten gondolkodtam, el�sz�r �n is nagyobb hangs�lyt terveztem tenni a k�t n� k�zti k�tel�kre, de �gy j�tt �ssze. :D Sz�val m�g egyszer nagyon k�sz�n�m! :)