Miért?

Miért? Ez az a szó, ami mindent összetör. Szétzúzza az illúziót. Elveszve a sötétségbe. Ezt kérdezed minden alkalommal, mikor végre újra láthatlak. Te még azt a csodás pillanatot és tönkre teszed, az értetlenségeddel, kíváncsiságoddal. Oh, ha tudnád mennyire, hiányzol. Nap, nap után csak rád gondolok, terád, aki színt vitt az életembe. Azok az évek...
Hiányzik minden. A hangod, az illatod, a szemeid csillogása, minden, ami te vagy. Nem érdekel, hogy fiú vagy, az sem, hogy más, vagy mint a többiek. Érzem, hogy te vagy a lelki társam, és tudom, hogy egy másik életben, együtt leszünk. Egy másikban...
Mikor éjszaka lehunyom szemei, az ajkaidat látom, a vöröslő ajkaidat és a csodás azúrkék szemeidet. Inkább nem csukom le többet a szemem, nem akarlak látni, nem mert fáj. A legmélyebb seb sem okoz akkora kint, mint a tudat, hogy nem lehetek veled. A tudat, hogy otthon körülvesznek a gyönyörű nők, akik, mind élnek halnak, a méz szőke tincseidért, tengerkék szemeidért. Egy napon te leszel a legjobb, legnagyobb. Egy ország fog tisztelni, megérdemled a tiszteletet, te, aki a világ leghűségesebbje vagy.
Vagy mégsem? Sokszor gondoltál már rá, hogy elhagyd a falut, értem. Hogy inkább velem maradsz, mintsem a faludat véd, ami elszakított tőlem. Ne nézz ilyen értelmetlenül. Ott voltam a nyomodban, és halottam minden szavad. És bánom, hogy nem vágtam rá, hogy gyere, légy velem, örökre.
De ezt már elszúrtuk, te is én is. Jó lehet, hogy csak én, de nem lehet minden az én hibám. Meg kell értened. Te mindig megértettél, most miért nem megy?
És most én kérdeztem, miért. Ugye, milyen irritáló szó, ahogy a belsődbe hatol a szúró fájdalom, az érzés, hogy kiszakítanak belőled valamit. A megbántott tekintett, egy elhalt szó.
Miért? Nem tudom jó. Nem tudom, el sem tudom, képzelni, milyen ötlet vezérelt abban, hogy, elhagyjalak. Nem tudom, miért akartalak megölni, már nem tudok semmit. Szart se, az egyetlen, amiben biztos vagyok, kellesz nekem. Téged akarlak csodálni egésznap, te kellesz nekem. És akkor még egy miért elhangzik, de az én számból. Miért szereted annyira azt a rózsaszínt.
Mindig is oda voltál érte, nem kéne meglepnie. Sose jelentettél neki semmit. Mindig, amikor fel akartad magadra hívni a figyelmét,., Csak velem foglalkozott, és míg ő az én figyelmemet próbálta felhívni, én csak rád gondoltam. Én is fel akartam hívni a te figyelmed. Villogtam és kérkedtem, hogy ilyen meg olyan jó vagyok. És tudod miért? Mert azt hittem akkor velem leszel, mert azt érzed, hogy szükséged van rám. De neked nem az uchiha névre van szükséged, hanem egy társra, egy szeretőre.  De ehhez túl hiú voltam, túl hiú.
Miért? Miért szúrtam el az életünket? Nem tudom, mert egy senki vagyok, és valaki akartam lenni, de már rájöttem, hogy nélküled nem tudok az lenni. Az elmúlt öt év maga volt a pokol, a kínszenvedés. Éreztem, ahogy a hiányérzet darabokra szaggat. Csak még egyszer had érezzem a ramen illatod, had túrhassak bele az aranyszőke tincseidbe. Hogy sápadt ajkaimat a te ragyogó vörös ajkaidra nyomjam. Erről jut eszembe az első csókunk.
Nem tudom, hogy a lányok mit gondoltak, de az fantasztikus volt. Gyorsan kellett reagálnom, akkor még nem volt köztünk olyan erős kötelék. Igen, igen, tudom, hogy mindig a kötelékekkel jövők, de meg kell értened, nem akarok senkit sem szeretni, mert nem akarom, még egyszer átérezni csalódást. Szörnyű volt, ahogy láttam, hogy örökre eltűnnek. Hiányoznak, de te ezerszer jobban hiányzol, és ha meghalnál, bennem is meghalna valami...
A szeretet... Örökre kiveszne belőlem. Örökre... Csak rád tudnék gondolni. Éjjel nappal, holdfényben, sötétben. Mert te vagy az egyetlen, akit szeretek.
Hogy miért? Én sem tudom, csak azt tudom, hogy a szívem a torkomban dobog, a gyomromban 3 alien fogócskát játszik, és érzem, hogy lassan ki fognak jönni belőlem... Nem lenne szép látvány, de hát ilyen a szerelem. Régen nem hittem a szerelemben, de felnyitottad a szemem, hogy van igazi szeretet, vonzódás, vágy. Eddig csak hiányt, megvetést és szánalmat éreztem, eddig csak a bosszúmnak éltem, pedig neked kellet volna. Meg tudsz nekem bocsátani Naruto?
Miért? Hát, mert szeretlek, bocsáss meg nekem...
Semmi válasz, csak a síri csend, persze gondolhattam volna, egyedül vagyok. Kitől vártam választ?
- Miért? Sasuke, miért?  Oh nem mondod, hogy most kezdhetek mindent előröl. Oh Naruto nagyon utállak, de ez csak a felület, mélyen legbelül imádlak, mindennél jobban.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.