- Hunyd le a szemed! Mit látsz?
- Semmit. A sötét, nagy semmit.
- Akkor nyisd ki a belső szemedet!
- Hogy a mimet?
- A belső szemedet.
- Még mindig nem értem.
- Akkor hagyd, hadd magyarázzam el. És ki ne nyisd a szemedet!
- Rendben.
- Ne vágj közbe! A belső szem nem más, mint a fantáziád. Eddig világos?
- Mint a nap!
- Ha azt szeretnéd, hogy ne a kinti, csúf világot lásd, ami tele van szörnyűségekkel, egyszerűen csak csukd be a szemedet, és képzeld magad valami kellemesebb helyre, ahol nincs fájdalom, szenvedés és könnyek. Ha valaki megbántott és szomorú vagy, ide menekülhetsz a valóság szívfájdító igazától, s itt megnyugvásra lelhetsz, ha te is úgy akarod. Csak merj képzelni!
Ez vigaszt nyújthat a bánat végtelen óceánján, hajó a közepén, ahol biztonságban vagy, és ahol összeszedheted magad, hogy újabb csatába indulhass a valóság ellen és megpróbáld szebbé tenni gondolataiddal, cselekedeteiddel. Ha nem sikerült, visszatérhetsz képzeleted hajójára, s hallgathatod az óceán hullámainak moraját, a tengeri szél susogását, ahogy a hajadba kap – gondolataid hangját, amíg újra elég erősnek nem érzed magad ahhoz, hogy szembenézz a világ csúfságaival és szépségeivel. A képzelőerő arra jó, hogy a szürke hétköznapokat színesebbé varázsolják, megédesítsék keserű pillanataidat, csak hunyd le a szemedet, aztán várj addig, amíg úgy nem érzed, hogy minden jobbra fordult. Elültek a viharok és újra előbújtak a felhők mögül a nap fényes, sőt, ragyogó sugarai, hogy megmelengessék arcodat és felszárítsák róla a könnyeidet, melyekből óceánod is áll, s hajód boldogságod parányi szigete, kikötő, ahová mindig visszatérhetsz. Most már érted?
- Azt hiszem, igen.
- Akkor még ne nyisd ki a szemedet! Most mondd el, mit látsz?
- Az óceánt.
|
Kedves Noémi!
Az első, ami eszünkbe jutott, amikor ránéztünk a történetedre, hogy hiányzik a cím. Ez nagyon fontos, hisz így nem tudjuk, mit is olvasunk. Második az, hogy tetszik a formája, hogy párbeszédes. Nincs leírás, ami nem is hiányzott egy ilyen egypercesnél.
A téma érdekes volt. Nem volt rossz, de nem is olyan jó. A képzelet igen fontos, és ez a belső szem is. Kicsit túl filozofikussá tetted az egészet. Túlragoztad a képzeletet, amit kicsit egyszerűbben is le lehetett volna írni. Az egyszerűség fontos, hisz ha túl cifrán ír le az író valamit, akkor a közemberek nem fogják érteni, és kötelező olvasmánnyá teszik, így az újabb generáció ki nem állhatja majd a művedet.
Összességében remek egyperces volt, de sajnos nem értél el vele helyezést. Csupán egy ponttal maradtál le a dobogóról, így érdemes minél többet gyakorolnod, hogy legközelebb ne hiányozzon az a pont.
Gratulálunk, és további sok sikert kívánunk!