Noah láthatóan megijedt és vissza huppant a helyére. Úgy ült, mint aki karót nyelt.
- Szia, Dulcia! Itthon van Dorián?
- Öm..- igen, itthon van. Menj csak be hozzá. - Felelte a nő, majd arrébb állt az ajtóból, beengedve Rint. Rin eltűnt az ajtó mögött.
Dulcia egyik lábáról a másikra támaszkodott, tördelte a kezét, majd nagy levegőt vett és a kocsihoz lépett.
- Sziasztok! Miért vagytok itt?
- Semmi különös, csak erre jártunk és letettük Rint. - Felelte Noah rezzenéstelen arccal.
- Oh ..Értem.
- Ne hazudj, Noah! Min a ketten téged akartunk látni, Dulcia!- Közölte a férfi, és közben féloldalasan a nőre mosolygott.
Sasin kiszállt a kocsiból, mire Noah is kinyitotta az ajtót és kilépett az autóból.
Dulcia akkor vette észre a kötést Noah vállán.
- Mi történt, Noah?
A férfi mellé állt Sasin és rá vert a hátára .
- Nyugodtan mond el, hogy beléd állítottam egy kést!
- Hogy mi? - Meredt rá Dulcia a férfire.
- Tényleg megtette. - Felelte a szemét forgatva Noah.
- Megőrültél, Sasin? Miért tetted?
- Miattad. Rajtad vesztünk össze. Sajnos mind a ketten rád vágyunk.
- Mi? - Hűlt el a lány, és látszott, hogy a sírás határán van.
- Jaj, nehogy sírj, Dulcia! Semmi baja nem lett, nem bántottam annyira!
- Tényleg nem az ő hibája, Dulcia! Nem mintha védeni szeretném, egyáltalán nem érdekel senki érzelme. Dulakodtunk, nálam volt a kés és mivel amúgy is rossz a tartója, kiesett és kinyílt. Ő meg csak felvette és utána a dolgok csak folytak. Nem tetszett neki az, ahogyan viselkedtem veled.
Dulcia szemei könnyeztek.
- Dulcia, választanod kell kettőnk közül! Ez így nem folytatódhat! - Állította választás elé Noah a lányt. - Szóval, hogy szeretnéd?
- Én... én nem tudom. - Felelte a lány, majd hangosan kitört belőle a zokogás a két férfi megfogta egy- egy vállát, és nyugtatgatni próbálták.- Adnátok pár napot a gondolkozásra?
- Természetesen , igen. Bízhatsz bennünk Dulcia, többé nem esünk egymásnak.
- Igen. - Helyeselt Sasin.
- Most viszont mennem kell Dulcia, mert kész lett még határidő előtt a park újítási tervrajza, amit készítettem és még át kell futnom, holnap adom át.
- Értem, természetesen menjetek csak! Jó éjt! - Mondta a nő, majd megvárta , míg a fiúk elköszönnek tőle, beszállnak az autóba és elhajtanak, majd bement a házba.
- Bocsánat, hogy ilyenkor zavarlak és felkeltettelek! Figyelj Dorián, gyorsan elmondom, amit akarok és el is tűnök innen! Én nagyon sajnálom a mait. Vagyis már a tegnapit, hiszen elmúlt hajnali egy. Én nagyon szeretlek és nem akarom, hogy haragudj rám!
- Te most bocsánatot kérsz, Rin? Miért is?
- Azért, mert úgy letorkoltalak ma, pedig jót akartál nekem, de olyan rosszul esett, hogy szerinted senki sem lehet belém szerelmes és nem közeledhet hátsó szándék nélkül.
- Milyen buta vagy, Rin! Nem erről van szó, hogy nem lehet beléd valaki szerelmes, sőt! Pont ez a probléma, és szerintem természetes, hogy féltelek is.
- Féltesz engem?
- Igen, féltelek. Még mindig nem jöttél rá, Rin?
- Mi.. - kezdte a lány, de Dorián belé fojtotta a szót a csókjával.
Dorián átölelte a lányt, magához húzta és egyre hevesebben kezdte el csókolni. Majd a lány nyakát hintette be forró csókokkal.
- Nem értelek, Dorián. Miért szórakozol még most is?
- Hát nem vetted észre, hogy amióta ismerlek, imádlak? Legszívesebben soha sem engednélek el! Csak az enyém lennél örökre! - Mondta Dorián és átölelte Rint. - Legyél az enyém, Rin! Kérlek legyél a barátnőm!
A lány szóhoz sem tudott jutni, megszeppenten pislogott a fiúra, majd hozzá bújt és a fülébe suttogta.
- A tiéd vagyok!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó