A csillag

      A k�z�ns�g tombolt. A vil�got jelent� deszk�kon �llva r�m t�rt az �rz�s, amit m�r minden el�ad� megtapasztalhatott. Mint minden alkalommal, most is �reztem az ereimben l�ktet� adrenalint, a gerincemen v�gigfut� borzong�st. A reflektorok, melyek eddig elvak�tottak, v�ratlanul lekapcsol�dtak s�t�ts�gbe vonva a teret. Ez nem volt a tervben!
N�h�ny napja m�r sejteni lehetett, hogy valami k�sz�l�ben van Berlin utc�in. Valami olyan, ami kegyetlen lesz, valami olyan, ami majd milli�k �let�t fogja k�vetelni. De arra senki nem sz�m�tott, hogy �pen ma, 1938. november 9-�n k�s� este kezd�dik el az, amit�l mindenki tartott.
     Fogalmam sem volt, hogy merre induljak el. Az az �tven ember, aki a b�rban �lt, mind sik�tott. Nem tehettem m�st, �n is �v�lt�ttem. De az �n ki�lt�som csak egy volt a sok k�z�tt. Nem tagadom, a sz�vem a torkomban dobogott, �s csak arra v�rtam, hogy mikor �rzem a hideg pisztolyv�get a hal�nt�komon. Ehelyett azonban valami teljesen m�s t�rt�nt. Egy meleg, er�s k�z ragadta meg a karomat. �sszerezzentem, �s kap�l�zni kezdtem.
- Nyugodjon meg, Kisasszony! �n seg�tek. –hallottam egy hangot a h�tam m�g�l.
Isten tudja, hogy mi�rt, de �gy tettem. Megnyugodtam. A sz�vem dobog�sa visszanyerte eredeti ritmus�t, �s m�r nem remegtem. Amikor ez a kiegyens�lyozott hang megsz�lalt a f�lelemmel �s retteg�ssel �titatott h�rg�sek k�z�tt, nem tehettem m�st. �gyis mindegy volt m�r nekem. Engem akkor hal�lra �t�ltek, amikor zsid�nak sz�lettem.

- M�v�szn�, k�rem, k�vessen! B�zzon bennem! Kiviszem innen. �g�rem.
Megfogtam az er�s f�rfikezet, �s lement�nk a sz�npadr�l. Az utcal�mp�kr�l csak egy kev�s f�ny sz�r�d�tt be a sz�k folyos�kra. A f�rfi szor�totta a kezemet, m�r alig volt v�r benne, �s futottunk ki a leveg�re. Fogalmam sem volt, hova tartunk. Egyben biztos voltam. � nem zsid�. Megn�ztem a kab�tj�t, �s nem volt rajta s�rga csillag…
Csak nagyon lassan, egyik sarokt�l a m�sikig haladtunk, h�romszor is k�rbe n�zve, nehogy megl�ssanak minket. A j�rd�n mindenhol �vegcserepek, szil�nkok hevertek. T�bb kirakat bet�rve, �s sz�trombolva. Elment�nk egy zsinag�ga el�tt. Annak az ajtaja is felfesz�tve. M�g ide is bet�rtek. M�g ez sem maradt szent.
- Erre. –sz�lt hozz�m a f�rfi, �s ber�ntott egy panelh�zba. Nem kapcsoltunk villanyt, nehogy felt�n�st kelts�nk. H�rom emeletet szaladtunk fel, m�g meg�lltunk egy feh�rre meszelt ajt� el�tt. R�pillantottam a n�vt�bl�ra: Familie M�ller �llt rajta. Most m�r tudom. A M�ller csal�d az, aki a seg�ts�gemre sietett. A f�rfi h�rmat kopogott, majd bel�lr�l kattant a z�r, �s r�snyire ny�lt az ajt�.
- �, h�la Istennek! –remegte egy fiatal n� a bej�ratn�l, �s beengedett minket. M�g mindig nem tudtam, hogy hol vagyok.
A f�rfi levette a kab�tj�t. Ekkor jutott eszembe, hogy a menek�l�s k�zepette �n azt is a b�rban hagytam. �rdekes m�d m�gsem f�ztam.
- Eln�z�st, Friedmann kisasszony, hogy csak �gy r�t�rtem Kegyedre.
- Sajn�lom, de nem �rtek semmit. Mi t�rt�nt? – k�rdeztem vissza
- Ma este egy k�zpontilag megszervezett �s ir�ny�tott orsz�gos zsid�ellenes hull�m t�rt ki eg�sz N�metorsz�gban. A zavarg�sok sor�n a h�rek szerint t�bb tucat zsid�t hurcoltak el �s �ltek meg. A zsid� �zleteket kirabolt�k, a zsinag�g�kat bet�rt�k.
- Istenem… - k�nnyek gy�ltek a szemembe. Mi alatt �n a sz�npadon �lltam, �s �lveztem a sikert, ki tudja h�ny �s h�ny testv�remet �ltek meg. – �s a rend�rs�g? – k�rdeztem k�ts�gbeesetten.
- A rend�rs�g nem avatkozott bele. Sajn�lom.
- �s m�gis mi�rt? Mit v�tett�nk a dics� N�metorsz�g ellen?
- Nem tudom, H�lgyem.
- Elsa. Sz�l�tson, k�rem, Els�nak.

A feles�g, egy cs�sze forr� te�val j�tt ki a konyh�b�l. Odany�jtotta fel�m, �n pedig boldogan vettem el t�le.
- K�sz�n�m.
- Eg�szs�g�re.
- Mi�rt seg�tettek nekem? �n�k nem zsid�k.
- Nem, mi nem vagyunk. Azonban feladatomnak �rzem min�l t�bb ember �let�nek megment�s�t.
- Hogyan h�l�lhatn�m meg mindezt? –k�rdeztem k�nnyekt�l csillog� szemekkel.
- Ha v�ge a h�bor�nak, �nekeljen a mi tisztelet�nkre egy dalt. – mosolygott a n�.

Az egyik szob�b�l gyermeks�r�s hallatszott, �s az asszony azonnal fel is ugrott, hogy megn�zze, mi baj lehet?!
- Elsa. Meg kell �rtenie, hogy nem maradhat n�lunk sok�ig. Azonban van egy lak�sunk t�vol a zsid�negyedt�l. Annak a kulcsait �n felaj�nlom Kegyednek, oda bek�lt�zhet. V�z �s �lelem van el�g, h�rom h�napra elegend�. De mi febru�rban megl�togatjuk �nt, �s ha valami kell, azt mi p�toljuk sz�vesen.
- Ezt nem fogadhatom el. – szorult el a torkom.
- K�rem, lek�telezne, ha egy ilyen nagyszer� n�t seg�thetn�k, mint �n, Elsa.
- K�sz�n�m. – a k�nnyeimnek m�r nem tudtam meg�lljt parancsolni, �s �tj�ra engedtem �ket.
- Arra viszont figyelnie kell, hogy csendben legyen. Nem tudhatja meg senki, hogy ott van, mert akkor v�ge mindennek. �nnek Elsa, �s nek�nk is.
- Meg�rtettem.
A feles�g karj�n egy kisfi�val j�tt ki a szob�b�l.
- Ki az a n�ni, Anya? �s mi�rt van itt? –k�rdezte �s�tozva
-� egy r�gi bar�tunk, dr�g�m. �th�vtuk �t te�ra.
Milyen igaz. Ez a k�t ember val�ban �gy viselkedett velem, mintha r�gi bar�tok lenn�nk, �s �pen csak egy kis te�t fogyasztan�nk besz�lget�s k�zben. A sz�vemben m�rhetetlen h�l�t �reztem. Olyat, amit val�sz�n� soha sem fogok tudni viszonozni.
- Most pedig menj�nk aludni. – �llt fel a f�rfi. – Holnap nagyon kor�n el kell jutnunk a lak�sba, nehogy megl�sson valaki. Sajnos csak ezzel a kanap�val szolg�lhatunk �jszak�ra. Nincs t�bb szob�nk.
- Ez j� lesz. – n�ztem a sarokba �ll�tott kanap�ra. – A koncentr�ci�s t�bor hideg f�ldj�hez k�pest maga a mennyorsz�g. –jegyeztem meg.
- J� �jszak�t. – ment volna be seg�t�m a saj�t szob�j�ba.
- Egy pillanatra m�g. – �ll�tottam meg a h�zasp�rt. – Egy oll�ra lenne sz�ks�gem.
- Azonnal adom. –adta �t kisfi�t f�rje kez�be a n�, �s kutatni kezdett egy kis szekr�nyben. Am�g keresett, �n kibontottam a hajamat, �s kezemmel v�gigsim�tottam. Belet�rtam, �s megszagoltam. M�lyen magamba sz�vtam az illat�t. A h�lgy r�gt�n tudta, mi a tervem.
- A f�rd�szob�t ott tal�lja. –mutatott szembe.
- K�sz�n�m.
Bel�ptem a kis helys�gbe, �s a t�k�rbe n�ztem. El�sz�r is lemostam a sminkemet, majd megt�r�ltem az arcomat. N�h�nyat nyisszantottam a leveg�be, megn�zve, j�-e az oll�. Azut�n kezembe vettem egy j�kora tincset, �s t�ben elv�gtam. Hossz�, v�r�s hajamb�l eg�szen r�vid id� alatt n�h�ny centis lett. Arcom eg�szen m�ss� v�lt �gy. �sszeszedtem a lev�gott hajat, �s egy �js�g pap�rjai k�z� csomagoltam, amit a polcon tal�ltam. Lekapcsoltam a l�mp�t, �s visszamentem a szob�ba. M�r oda volt k�sz�tve egy p�rna �s egy takar�. Lefek�dtem, de nem hiszem, hogy nagy titkot �rulok el azzal, hogy �lom eg�sz �jjel nem j�tt a szememre.

     Herr M�llerrel a h�z fel� siett�nk, gyalog, �gy hajnali n�gy �ra fel�. V�gign�ztem magamon, �s meg�llap�tottam, hogy sz�nalmasan n�zek ki. Kaptam egy nadr�got, egy p�r cip�t �s egy pul�vert a seg�t� n�t�l. Hajam r�vid, �m �n m�g mindig �gy �reztem, hogy k�nnyen felismerhet� vagyok, ez�rt meg�ll�tottam egy pillanatra k�s�r�met. A tegnapi �jszaka maradv�nyai, az �vegek, m�g sehol sem voltak feltakar�tva. Lehajoltam, �s a kezembe vettem egyet.
- Mire k�sz�l, Elsa?
Nem v�laszoltam, helyette arcomhoz emeltem a penge�les cserepet, �s a f�lemt�l a sz�mig v�gig h�ztam az arcomon. Nagyon f�jt. �reztem, ahogy a v�r kibuggyan a sebb�l, �s v�gig folyik a b�r�m�n, majd l�ttam, mik�nt cseppen le a j�rd�ra. De ink�bb ez, mint a g�zkamra. J�kora sebet ejtettem az arcomon. Nem val�sz�n�, hogy ezek ut�n m�g felismernek.
- Eddig tudom csak k�s�rni, Friedmann kisasszony. Rem�lem, megbocs�jtja, ha nem megyek tov�bb. Itt r�gt�n a sarkon forduljon be. Azut�n pedig a k�v�z�n�l balra menjen. L�t egy nagy emeletes h�zat majd. Menjen fel a l�pcs�n, eg�szen a padl�st�rig! Ne csapjon zajt. –mondta, �s a kezembe nyomta a kulcsokat.
- K�sz�n�m m�g egyszer. – fogtam meg a f�rfi kez�t.
- Febru�rban tal�lkozunk. Addig is, kellemes kar�csonyt, �s boldog �j �vet! – mosolygott, majd elment. Figyeltem �t, de n�h�ny m�ter ut�n elt�nt a k�dben.
Nagy leveg�t vettem, �s befordultam a sarkon. Lassan, �s nyugodtan mentem v�gig az �ton. Pr�b�ltam nem felt�n�st kelteni, b�r jobban f�ltem, mint eddig valaha.
- A nev�t! – hallottam egy rend�r er�s felsz�l�t�s�t j�val el�ttem.
A fiatal fi� meg�llt, �s f�lve v�laszolt.
- Karl Frank.

A rend�r r�n�zett a pap�rjaira.
- A Frank zsid� vezet�kn�v. – mondta, �s lel�tte.

A fiatal, sov�ny test �lettelen�l fek�dt az �ton. Tudtam, ha most elfutok, mindennek v�ge, r�j�n, hogy menek�l�k. Ez�rt rezzen�stelen arccal haladtam tov�bb, el�re.
- A nev�t! – sz�lt ut�nam is. Visszaeml�keztem az el�z� esetre. Hazudnom kellett. – A nev�t! Tal�n elfelejtette?
- Nem, uram. Anna Fritz vagyok. –mondtam hat�rozottan. Valamif�le k�rd�jelet v�ltem felfedezni a tekintet�ben, �s m�r sz�moltam a m�sodperceket, hogy mikor veszi el� a fegyver�t, �s mondja: Hazudik. Maga zsid�. Azt�n, bumm! De nem �gy lett. Egy l�ny sz�lalt meg m�g�ttem.

- Anna Fritz! T�nyleg te vagy az, Anna? – k�rdezte
- Igen, �n vagyok. – fordultam h�tra, �s meg�leltem a l�nyt. – Megmentette az �letemet. K�sz�n�m. –s�gtam a f�l�be alig hallhat�an, � pedig v�laszk�nt er�sebben �lelt. Ezzel, hogy Anna Fritz-k�nt sz�l�tott meg, val�ban seg�tett. H�la neki, a rend�rben fel sem mer�lt innent�l a k�rd�s: T�nyleg Anna Fritz vagyok-e?

- Menjenek! –mondta az egyenruh�s, �s szabad utat engedett nek�nk. Amikor m�r hall� �s l�t� t�vols�gon k�v�lre est�nk, �gy sz�lt a n�met l�ny: - Te Elsa Friedmann vagy, ugye? Az �nekesn�.
- Igen. – v�laszoltam.
- Felismertelek. – mosolygott. – Minden fell�p�seden ott vagyok. Csod�latos hangod van.
- K�sz�n�m. – v�laszoltam – �s k�sz�n�m, hogy megmentett�l. De… szerinted felismert � is? –biccentettem a f�rfi ir�ny�ba.
- Viccelsz? Az ilyenek nem j�rnak m�vel�dni. –nevetett. – Menj! �s vigy�zz magadra! –mondta, �s elfutott.
- M�g egyszer k�sz�n�m. –suttogtam, �s felszaladtam a h�zba.

Kinyitottam az ajt�t. Meglepet�semre a h�z t�nyleg eg�szen felszerelt volt. Ha csak be nem csap egy j�kora bomba ide, akkor nagy es�lyem van r�, hogy �tv�szelem a h�bor�t. Rengeteg konzerv volt k�szenl�tben, a konyh�ban.

M�r idej�t sem tudom, mi�ta lehetek itt. Csak azt, hogy meg sem sz�laltam az�ta. F�lek, besz�lni is elfelejtettem, �s ha egy hangot is kiadn�k, nagy f�jdalmaim lenn�nek. Kezdek meg�r�lni. Senki nincs itt, �n pedig nem kereshetek t�rsas�got. Egy napom abb�l �ll, hogy eszek egy keveset, azt�n j�rk�lok fel s al�. �r�kat �l�k az ablakban, de soha nem h�zom el a f�gg�nyt. A legapr�bb neszre is odafigyelek. F�lek. M�r a h� is leesett, gondolom nem sok�ra kar�csony. Vagy az is lehet, hogy m�r r�g elm�lt, �s 1939-et �runk. Fogalmam sincs. Egy biztos, febru�rban j�n Herr M�ller.

�vekig bujdostam azon a helyen. Minden reggel a tankok z�g�s�ra keltem. Reggeli k�zben bomb�k f�ls�ket�t� zaj�t hallgattam. Eb�did�ben pusk�k d�rrentek el az ablak alatt. Vacsora t�jt hal�lh�rg�sek, f�jdalmas ny�g�sek, s�r�s, �s jajvesz�kel�s t�rte �t a csendet. Este egy �r�ra lecsendesedtek, majd �jra kezd�d�tt minden el�lr�l. N�ha kicsomagoltam a M�ller�kn�l lev�gott hajamat. Magammal hoztam, ki tudja, nem lett volna-e bajuk bel�le, ha a szem�tben k�t ki. �gy lehet, m�g azt is �tkutatj�k az SS katon�k. Febru�rban meg�rkeztek M�ller�k. Azut�n m�r csak m�jusban j�ttek, �s hoztak v�lt�sruh�t, mert az�ta abban voltam, amit �k adtak. Augusztusban k�nyveket kaptam, hogy legal�bb ne unatkozzam annyira. Novemberben �tel, majd febru�rban megint j�ttek, �s �gy ment ez hat teljes �vig. Az�ta �jra megn�tt a hajam, �s a sebem is begy�gyult, j�kora heget hagyva maga ut�n. Ez mindig eml�keztetni fog a m�sodik vil�gh�bor�ra, �s a M�ller csal�dra.
     Egyik nap, azzal a h�rrel j�tt Herr M�ller, hogy v�ge. Ez eg�szen pontosan 1945-ben volt. Alig hittem a szav�nak. Hihetetlen, hogy zsid�k�nt, egy n�met negyedben meg�sztam a munkat�bort, a kremat�riumot �s a hal�lt. �lek. Ett�l nagyobb aj�nd�kot nem is kaphattam volna. Hamar rendbe szedtem magamat, �s �jra gyakorolni kezdtem az �nekl�st. Hat �vig egy hang sem hagyta el a sz�mat.

A k�z�ns�g tombolt. �jra a sz�npadon �lltam, �s megint r�m t�rt az �rz�s, amir�l m�g csak �lmodni sem mertem. Ereimben l�ktetett az adrenalin, gerincemen pedig v�gigfutott a borzong�s. A reflektorok �jra csak engem vil�g�tottak meg.

- A k�vetkez� dal, a M�ller csal�dnak sz�l. Akik n�lk�l most nem �llhatn�k itt. – v�gig sim�tottam az arcomon h�z�d� sebhelyet. Nagyot dobbant a sz�vem. – Nem tudok m�st mondani, minthogy K�SZ�N�M.

Megsz�lalt a zongora, �n pedig elkezdtem az �neket. A refr�nn�l m�r mindenki velem egy�tt �nekelt:

Annak sz�l e dal, ki akkor �lt.
Arr�l, aki szenvedett a nev��rt.
�ld�ztek, �s megvetettek,

Nem volt m�r semmi rem�nyetek.

De tudj�tok meg, hogy van m�g �j,

Mi a Nap alatt felgy�l.

Tudj�tok meg, hogy van bar�t,

Aki ha kell od’adja saj�t h�z�t.

�gy nem vagy m�r �ld�z�tt, sem megvetett,

Hanem a  zsid�, ki kapott kegyelmet. 

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.