"Egyetlen mű se lett jobb attól, ha dicsérték, sem rosszabb, ha szidták"
/Lukács György/
A Harangozók temploma
A nyári halvány fénysugár beragyogta a szobát. Squale az íróasztala fölé hajolt, majd a lomok közül elő vette azt a levelet,amit még korán reggel hozott neki az egyik szolgálója. Szemével újra átfutotta.
Squale!
Legyen éjfélre a Harangozó toronynál!
Üdvözlettel: C.G.
Egész délelőtt az járt az eszében,hogy ki lehet az a rejtélyes C.G. , míg végül arra az elhatározásra jutott, hogy utána keres.Az összes helyi fogadód átnézette a C.G. monogrammért. Hét embert talált,akikre meg egyezik a monogramm, de egyetlen egy személy volt, aki Thenaxusból érkezett. Colin Gibson. A fővárosból, Thenaxusból származó fejvadász. Vajon egy fejvadász miért akar vele találkozni? Miért rabolta el Narcissa kisasszonyt?
Felpillantott a hatalmas ódon órára. Elhúzta a száját. Tizenegy óra. Fel állt az asztaltól és a fogasról leakasztotta az utazó köppenyét.Hiába volt gazdag, nem szerette a feltűnést. A fogata is csak egy egyszerű két lovas volt. A köppenye csak egyszerű posztóból készült. Fekete színe miatt ezt kedvelte a legjobban. Még Narcissa kisasszony készítette neki.A nő nagyon kedves volt mindig vele. Most nem tehette meg,hogy cserben hagyja. Mélyen csak azt remélte, hogy a hölgynek nem esett semmi bántódása. Bár jómaga nem viszonozta a nő meleg érzéseit, és ezt Narcissa is jól tudta, de mégis nagyon jó barátság alakult ki köztük.Ugyan ő személy szerint nem nagyon ismerte a nő multját, de nem is nagyon foglalkoztatta. Narcissa sziporkázó humora és esze lenyűgözte őt. Narcissa nem csak gyönyörű volt, de kedves is. A férfiak állandóan körül dongták, de ő nem foglalkozott velük. Mintha észre sem venné,hogy hány férfinak dobogtatta meg a szívét és hányan epekednek érte.Lassan két éve lakott Blackorion-ban és sosem szentelt egy kis figyelmet senkinek a környezetében.
Squale felöltötte a fekete köppenyt és kilépett az ajtón. Még délután esett egy nagyobb nyári zápor, ami lehűtötte az időt.Még innen-onnan cseppekben bukott a földre az eső.Gyalog vágott neki az útnak. Nem akarta,hogy bárki tudomást szerezzen az ő kis kiruccanásáról.
Még öt perce volt éjfélig, mikor a Harangozó torony közelébe ért. A borostyán bokrokkal szegélyezett járdán elindult a torony felé.Elhaladt a park tója mellett, ahonnan béka kuruttyolás törte meg a csendet. Sehol nem látott egy lelket sem. Csak az éjszaka neszeit hallotta, de érezte, hogy valaki figyeli őt. Az építmény lábához ért. Felnézett a gótikus építményre, aminek a homlokzatán egy nagy kereszt díszelgett márvány domborulatban. Rég nagyon felkapott templom volt. Minden tehetősebb ember ide járt a környező városokból is. Gyakran jöttek megcsodálni az építményt szerte a világból. Annak az időnek már vége volt. Tíz éve,mikor megépült az új templom, ami arannyal és a legszebb drágakövekkel volt kidíszítve, az embereket magához vonzotta és többé nem jöttek ide. Kevesen látogatják meg ezt a volt kis templomot. Egyszerűséget és tisztaságot tükröz. Jóval felül múlja az összes társát. De az emberek kapzsik lettek és megbabonázta őket a csillogás és a fényűzés. Egy romlott világ, romlott erkölcsökkel és még annál is romlottabb emberekkel. Squalet mindez nem érdekelte. Talán azért,mert neki volt vagyona. Nem mintha fényűző életet élt volna. Nem költött felesleges butaságokra,mint a magafajta tehetős emberek. Akin tudott, segített a pénzével, de kerülte az emberek társaságát. Így a hálálkodásokat sem fogadta el.
Belépett a kissé korhadt, óriási fa ajtón. Egy lélek sem volt bent. Reccsenést hallott a padlásról, így elindult a jobb szárnyon lévő kissé ütött-kopott , lecsorbult kő lépcsőkön. Nem csapott zajt. A padlás ajtaját csendben és óvatosan nyitotta ki és lassan belépett rajta. Félhomály volt a padláson.Egy szál gyertya égett egy szék mellett, amin egy vékony alak ült megkötözve.
- Narcissa - Suttogta a férfi, majd a nőhöz lépett és leoldotta a szájáról a kendőt, és a kezéről a kötelet.
- Vigyázz! - Sikította a nő.
Squale még időben fordult meg. A támadója egy tőrrel támadt az életére. Squale mellkason rúgta a támadót, mire az beesett a harangozó fülkébe. Squale rácsukta az ajtót és rátámasztott egy nagy cölöpöt.
- Jöjjön Narcissa! Nem sokáig marad bent a mi emberünk.-Lahajolt és levágta a kötélen lévő csomót.
Már a lépcső felénél jártak,mikor a gyilkost meghallották lefelé szaladni. Az ablakon beszűrődő fény csintalan táncot járt a kő lépcső aljánál. Squale és Narcissa nem voltak benne biztosak, hogy a gyilkos milyen gyorsan közeledik feléjük. Nem néztek hátra,nem vesztegették az időt. Menekültek.Mikor az ódon templom csarnokába kerültek, Squale felkapott egy álló gyertyatartót. A két méter, kovácsoltvas tartón kívül nem volt semmi, amit harcra lehetett volna használni. Narcissa a padsorok előtt állt meg. Látta,ahogy a gyilkos közeledik feléjük. Kaján vigyor volt szétterülve a férfi arcán. Az arca torz volt. A jobb oldalt egy heg éktelenkedett. A szája felső ívének egy részénél kezdődött a mély barázda. A szemöldökéig volt a vágás.Csodával határos módon a szemét nem érintette a vágás, így látni lehetett a két sötétzöld szempárt, ami gyilkos tűzben égett.Barna haján megcsillant a holdfény. A férfi látta,hogy Narcissa nézi őt, mire megnyalta az alsó ajkát. A nő megborzongott a félelemtől és hátrébb lépett. Cipője süllyedni kezdett a sárban. Észre sem vette,hogy a néhai virágágyásba sétált, amit most mezei katáng,pipacs,szarkaláb és gólyahír tarkított. Ahogy süllyedni kezdett, ijedtében felnyögött és kiugrott a kertből.
A bérgyilkos Squalera támadt.Időközben egy másik tőr is előkerült a fehér selyem ing laza ujjából.Squale ugyan magas és erős termetű volt, de Gibson izmai és harci tapasztalatai,fegyverei sokkal eredményesebbnek bizonyultak. Squale csak védekezett és hátrált. Több sérülést is beszerzett.Gibson előre ugrott és végig vágta Squale jobb kezét.Mire a férfi a gyertyatartó talapzatával oldalba vágta ellenfelét.Squale ugyan nem figyelte, de akaratlanul is egy zsákutcába került. Beszorult a mécsestartók tömkelege és az oltár közé.
- Hé! Te!
Gibson a hang felé nézett, de már későn. Egy női cipő csapódott a fejéhez.A sarok végig szántotta a férfi arcát, mire az felmordult és kezével a sérüléshez kapott.Squale a gyertyatartót hozzá vágta a férfihez és átvetődött az oltár tetején. Gibson is utána vetődött, ugyan nem érte el, de az egyik tőrrel elkapta a köppenye szegélyét.Squale gondolkozás nélkül azzal a mozdulattal,ahogy érezte hogy elkapják,kibújt a köppenyből. A két férfi Narcissa felé tartott. A nő az ajtó felé kezdett szaladni. Látott valamit elrepülni maga mellett.
Gibson egyik tőre volt az,ami bele állt az ajtótól nem messze lógó csillár kötelébe, ami hamar engedett.A már évek óta félig szétfoszlott kötél reccsenéssel nyugtázta az ellene elkövetett bántalmat és a csillár hatalmas csattanással érkezett Narcissa elé a padlóra. A nő ijedten perdült meg a lábán. Squale érkezett oda hozzá először és rögtön védelmébe vette a nőt. Narcissat szinte hozzá préselte az egyik magas háttámlás padnak. Squale és Gibson farkasszemet néztek. Gibson előre vetődött és a tőrével hadonászott Squale felé. Squale birokra kelt a támadóval.Elkapta Gibson karját és nyomni kezdte tiszta erejéből.Gibson vicsorgott a férfire. Szemfogait ajkához préselte,mire abból vér buggyant elő. Őrült fény csillogott a szemében. Squale felkarját megvágta,de a férfi újra elkapta a csuklóját. Közben a mezei katángokhoz irányította titkon a bérgyilkost. Látta,mikor Narcissa elsüllyedt benne nemrég. Ez talán segítségükre lehet. Ha csak egy kicsit meg tudja lepni a férfit, a tőrt el tudja venni. Gibson ebből nem vett észre semmit. Dühöngött. Az áldozat vérét akarta. Gibson hátrált.Squale egy gyors mozdulattal gáncsot vetett,közben nagyot lökött ellenfelén,mire az átfordulva a hasára esett. Vér borította be az apró virágokat.Squale lehajolt és hátára fordította a férfit. A tör ott volt beágyazódva a bérgyilkos szívébe. Squale undorodva mérte végig. Érezte a vér friss szagát. Mint a rozsda, olyan volt, marta a torkát és undora egyre csak nőtt. Narcissa közelebb lépett,de amint meglátta mi történt, hátat fordított a földön fekvő embernek.
Squale közelebb lépett a nőhöz és átkarolta a vállát.
- Jól van? - Kérdezte és magához húzta Narcissat.
- Azt hiszem,igen. - Narcissa suttogott, bár maga sem tudta,miért teszi. Nem sírt.
Squale Narcissa arcát fürkészte. Magában azon törte a fejét, a nő sokkot kapott e a látottaktól. Vagy ilyen erős lenne?
- Thenaxusból küldték,hogy megölje magát, Squale.Mit akarnak öntől? Talán a vagyonát akarja valaki?
- Nem tudom, Narcissa. Fogalmam sincs. Ezen ráérünk később gondolkozni. Most jobb lesz,ha megyünk,kisasszonyom. Fáradtnak tűnik.
- Ahogyan maga is, Squale.Ahogy maga is... - Suttogta a nő, de Squale jól értette a szavait.
Magához húzta Narcissat, átölelte a vállát, mire a nő neki dőlt az oldalának és átkarolta a derekát.
Squale tudta,hogy a nő valószínűleg rosszabb lelki állapotban van,mint mutatja.Csak most vette észre,hogy a nő karján is több vágás éktelenkedik és vértől maszatos ruhája átengedi a friss vért. Lenézett a nő apró termetére,karcsú alakjára. Narcissa nem panaszkodott. Nem is igazán érezte a sérüléseket a fáradtságtól. Megnyugtatta az a tudat, hogy biztonságban van.
Az apró kertecskében fekvő férfi vére áztatta a földet.Minden csendes volt. Nyugodt. A halál nyugalma lengte be az épületet. Squale és Narcissa lassan,támogatva egymást elhagyták a Harangozók templomát.
A templom neve is a halálról szólt. A lelkek üdvéért harangoztak itt régen, hogy minden bűnös lélek is megbocsáltást leljen és békét leljen a túlvilágon.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó