Holly

Párbeszédek helyesírása 

A párbeszédek egy regény vagy novella fontos elemei. Ezekkel ismerhetjük meg a karaktert és sokszor szintesítik, feldobják az egész cselekményt. Sőt, sok esetben egy egész fejezet csak és kizárólag párbeszédekből állhat. Ezért is olyan lényeges, hogy helyesen írjuk le dialógusokat.  

Kezdjük az alapoknál 

A magyar helyesírásban a párbeszédeket gondolatjel választja el az egyszerű leírástól. Evidensnek tűnhet annak az embernek, aki rendszeresen olvas, mégis egyre többször ütközöm bele olyan novellákba, ahol az angol-amerikai írásmódot használják, vagyis az idézőjelet. Fontos szabály azonban, hogy annak a nyelvnek a helyesírási szabályait alkalmazzuk, amin írunk. Tehát nem megfelelő ez a forma:  

"Megérkeztünk." John leállította az autót, és várt. 
"Köszönöm." Nem tudtam mást mondani, pedig tisztában voltam vele, miért nem mozdul sofőröm. 

Ha magyarul írunk, akkor a helyes mód ez esetben a nagykötőjelek használata: 

- Megérkeztünk. - John leállította az autót, és várt. 
- Köszönöm. - Nem tudtam mást mondani, pedig tisztában voltam vele, miért nem mozdul sofőröm. 

Néhány pályázatnál nem fogadják el, ha egyszerű gondolatjeleket helyezel oda, hanem hosszú kötőjeleket várnak. Ezt a Ctrl és a mínusz jel beütésével el is érheted. 

De mire kell még figyelni? Például, hogy a gondolatjelek és a szavak között mindig szóközt rakunk. Vagy, hogy különböző megszólalók mondatait enterrel választjuk el. Ezek mind egyértelmű dolgok, de jobb, ha minden tisztázva van itt. 

Hogyan használjuk az írásjeleket? 

A másik ősprobléma, ami gyakrabban szokott előfordulni, hogy hogyan kell használni az írásjeleket párbeszédeknél. Vagyis a gondolatjel egy külön mondatot zár le, vagy a mögötte lévő szavak a folytatása? Itt igazából két verziót különíthetünk el. 

Egy gondolat, tehát egy mondat 

Ha az, amit a szereplőnk mond és a mögötte következő írói folytatás logikailag egymáshoz kapcsolódik, akkor egy mondatként is kezeljük. Tehát nem rakunk ki pontot, és nem kezdjük el ismét nagybetűvel. Igen ez most bonyolultan hangzik, de ha látjátok a példát, akkor érteni fogjátok: 

- Egy kiló kenyeret kérek - szólalt meg a nő, mikor sorra került a pultnál. Aztán inkább hozzátette -, vagy legyen inkább csak fél. 

Vagy: 

- Jó napot, Ábrahám nyomozó vagyok - nyújtott kezet ügyfelének az asztal túloldaláról a férfi. 
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan fogadott - szorongatta bal kezében a táskáját az érkező. Láthatóan ideges volt. 

Tehát az olyan szavak után, mint a kiáltott, szólalt meg, mondta, kérdezte és társai logikailag kapcsolódik az előtte lévő kifejezéshez. Ezért is kezeljük egy mondatként. De ez alkalmazható néhány cselekvésre is, mint például a nyújtott kezet, biccentett, sóhajtott és hasonlók. 

Abban az esetben, ha kérdő vagy felkiáltó mondatot használunk, kiírjuk mindkét jelet, de ugyanúgy kisbetűvel folytatjuk. Ez azért van, mivel az olvasó nem láthat bele az író fejébe, így még ha le is írjuk, hogy kérdezte, vagy kiáltotta, már sima kijelentő mondatként elolvastuk korábban. Nézzünk erre is egy példát: 

- Mikor találtad meg, és miért nem szóltál nekem? - tette fel mantra-szerűen a kérdést Jázmin. 
- Most már elég legyen ebből a vallatásból! - vesztette el maradék türelmét Abdul. 

Két gondolat, tehát két mondat 

Amikor a szereplőnk mondandójához nem kapcsolódik szervesen a mögé írt mondat, két külön egységként kezeljük. Lényegében az előző ellentétéről beszélünk.  

- Már vártam rád. - A férfi nem nézett fel kalapja alól, így az érkező csak a szájában lógó cigarettát és annak gomolygó füstjét láthatta. 

Itt vigyáznunk kell a cselekvések leírásánál, nehogy összekeverjük az előző verzióval. Mutatom is a példát a nyomozós párbeszéd átalakításával. 

- Jó napot, Ábrahám nyomozó vagyok. - A férfi kezet nyújtott az asztal túloldaláról ügyfelének. 
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan fogadott. - Az érkező a táskáját szorongatta bal kezében. Láthatóan ideges volt.