Visszaszámlálás

Gyengéden elmosolyodott, puha ajka szétnyílt, és vér tódult ki a szájából, ragadós, lassú folyamként csurgott a szőnyeg felé. Megszédült, de még mindig talpon volt. Szeme a szerelem szikrájától csillogott, benne minden kedvesség és gyűlölet mely csak ellenem irányult. Arca akár nőé is lehetett volna, álla kicsi, bőre puha volt, és hideg verejtéktől csillámlott.

Nem mertem közelebb menni, a lábaim földbe gyökereztek. Nem is csupán félelemből, a sokk is közrejátszott. Mióta elővette a revolvert, nyelni sem tudtam, nemhogy még mozogni.  Hát, miután el is sütötte, és nem rám célzott. Biztos, hogy ez életem legszörnyűbb élménye.

-   Szer… et-lek! – nyöszörögte, mikor térde esett.

Utána kaptam. Végre képes voltam mozogni, de már elkéstem. Elesett, hasra feküdt, angyali arca a padlóhoz szegeződött. Hirtelen kicsúszott a lábam alól a talaj, és ott találtam magam elterülve a padlón, közel kivérző testéhez. Hasából is, akárcsak ajkából áradt a vörös nedű, amely kis tócsává nőtte ki magát, s éppen tenyeremet áztatta, s szögezte a padlóhoz.

Néztem finom vonásait, lágy ajkát, élénk tekintetét, és még ebben az abszurd helyzetben is éreztem, hogy láttára megkeményedik férfiasságom. A rosszullét kerülgetett egyben, s a kéj, hogy újra érezhessem őt. Kívántam, hogy ajkával finoman becézgesse az enyémet, hogy keze ágyékomon pihenjen, s eljátszogasson velem, míg el nem önt mindent a vörös köd.

Felemelte kezét, hogy még egyszer utoljára megsimogasson, ám megállt a mozdulat közben. Arcán az üdvözült mosolyt felváltotta a gyötrelem groteszk maszkja, újabb véradag bugyogott fel a száján, hörögve kapott levegő után, s szemében a gyermeki fény elhalványult, már csak árnyéka volt a megszokott vágynak.

-   Én is szeretlek… Gabriel. – Ez volt az utolsó, amit mondhattam neki, aztán meghalt.

Feküdtem ott, a vérének rozsdás szaga facsarta az orrom, ám ennek ellenére is feszített a perverz vágy. Éreztem valami furcsa szúrást a mellkasomból, mintha a hiánya készülne átdöfni a szívemet. Rá sem eszméltem igazán, hogy vége, csak most jutott el a tudatomig, hogy elvesztettem, vagy még most sem.

Átnyúltam élettelen teste fölött, hogy kezembe vegyem a revolvert, melyet a lövés után elejtett. A szerelem hülyeségeket kíván az embertől, akár azt is, hogy kövesse a másikat a végzetbe. Férfi létemre nem szégyellem, hogy egy másikat szerettem, sőt azt sem, hogy könnyeket ejtek a szeretett férfiért. Még egyszer végigsimítottam gyönyörűséges ajkát, majd a fegyver csövét a számba vettem… és csak számoltam…

Először is: Még életemben nem írtam ilyesmit. Ezt egy film ihlette, vagyis csak egy jelenet (egyedül ezt láttam belőle).

Remélem, tetszik azoknak, akiknek a gyomra megköveteli ezt a műfajt, bár nincs benne testiség, gyenge idegzetűeknek nem ajánlom.

Mellesleg a fejezetcím nem él, csak úgy van.

Úgy hiszem, ez rövidebb, mint egy egyperces, de nevezzük annak.

Mindenkinek jó szórakozást!

Szia, Anni! :)

Őszinte leszek, hiszen úgy gondolom, hogy csakis abból tanul az ember, főleg az írópalánta! :)

Hát... Most le vagyok sokkolva. Komolyan. Slash! Végre valaki! Régebben nem igazán szerettem ezt a műfajt, de megláttam benne a szépséget, és megszerettem. Köszönöm, hogy ezt megírtad, mert borzalmasan tetszett.

Tetszett az alaptörténet, a revolver, az érzelmek, a kéj, a vágy, a fájdalom... Átható volt, és nagyon nagyot ütött. Legalábbis nálam. A nyelvtani részébe nem tudok belekötni, egy-két vesszőn kívül nem is találtam más hibát benne!

Nagyon megható volt a pillanat, és át lehetett érezni az egészet. Úgy éreztem, mintha én is ott lennék velük, mellettük, s egy kívülálló személyként szemlélném az eseményeket. Nem tudtunk meg róluk igazából semmit, de ez így volt jó. Kell egy kis titok, rejtély, hogy azon morfondírozzunk, miként kerültek ebbe a helyzetbe... Nagyon magával ragadott, gratulálok hozzá!

Az E/3 pedig különösen tetszett. Nagyon szeretem, ha valaki elég bátor, és mer ebben a személyben írni, hiszen tényleg nem könnyű. De Neked most sikerült!

Sok sikert kívánok a továbbiakban, és remélem, hogy nem hagyod abba az írást, mert nagyon tehetség vagy benne!

Üdvözlettel: Nilla

Összesen: 29 pont

Szia Anni!

Felcsigázott a történeted. Kíváncsi lettem volna, hogy mi vezetett idáig, hogy mindketten az öngyilkosságba menekülnek, már ha a főhős nem gondolja meg magát és teszi le a fegyvert. Tetszik, hogy ezt az olvasóra bíztad, hogy döntse el ezt ő maga… gyáván visszavonulót fúj, vagy követi kedvesét a végbe. Van pár vesszőhiba a történetben, de összességében, egy érdekes villanást olvashattam egy sorsból.

    Nagyon érzékletesen írtad le az érzéseket, magát a helyzetet. El tudtam veszni a történetben, mintha én is részt vennék benne, és az szerintem nagyon fontos. Fontos, hogy a külvilágot kizárva tudjunk egy történetet olvasni, mert ha ez megtörténik, akkor ott valami jó dolog történt.:) Nálam ez bekövetkezett, szóval csak gratulálni tudok az írásodhoz, a továbbiakban pedig sok sikert kívánok!:)

Üdv:

Any4444

Összesen: 27 pont

Kedves Anni!

A novellád olvasása után csak ültem a gép előtt és annyit mondtam: Hűha. Aztán még két percig ültem és megint hűha. Végül arra jutottam, hogy ezt egy picit pihentetem és még átgondolom, mielőtt kritikát írnék hozzá.

Azért kellett az idő, mert eddig még nem olvastam még hasonlót sem. Sőt, megpróbáltam távol tartani magam a slash-ektől. Aztán megnéztem egy színházi előadást egy hasonló témában, és újra elolvastam a novellát.

Így már könnyebben emészthető volt. A címe, kifejezetten tetszett az utalás a végén rá. Nagyon szépen fogalmazol, a képek akaratlanul is felvillantak a fejemben.

Örülök, hogy homályba vész az eleje. Nem tudjuk, mi vezetett odáig, hogy ilyen tragédiába fulladt a kapcsolatuk. Az olvasó elgondolkodik rajta, vajon mi történhetett. Az biztos, hogy maradandó élmény volt olvasni.

Végszónak annyit, hogy bár slash volt, amiért nem rajongok, nekem tetszett a történet, és csak gratulálni tudok hozzá. Remélem még olvashatok tőled, számomra emészthetőbb témában. J

Üdv: Holly

Összesen: 28 pont

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés