Álom szilánkok by:Hikari

Tizenhat éves vagyok és reménytelenül beleszerettem az évfolyamtársamba, Sambe, aki nagyon aranyos és jó fej srác, csak egy a bökkenő, hogy észre sem vesz… Nem vagyok az a féle lány, akit a fiúk észrevesznek, sőt inkább amolyan szürke kisegér vagyok. Barátaim azért vannak, fiú haverom is van, de ő is csak úgy szeret, mint ahogy egy barátot lehet. Conor, Cristen és Melody nagyon jó barátok. Conornak van barátnője ő a legszerencsésebb közülünk. Crisnek már volt barátja, Melody pedig most boldog mert ő is szerelmes. Mindenki boldog csak én nem, bár Crisnek nincs pár kapcsolata, de elvan úgy, ahogy van. Míg én szenvedek a tudattól, hogy sose fog szeretni… Mikor olyan a helyzet, akkor menekülök, Sam elől csak ne kelljen észrevennie. Sam a haverjai előtt szokott rólam beszélni, de csak úgy, hogy szid és kinevetnek. Bryan és Jayde ebbe remekek hogyan kell mást piszkálni…, de ahelyett, hogy magukba néznének, inkább más hibáit veszik észre. Arról nem is beszélve, hogy van egy főbb ok, amiért Samuel sose lesz a fiúm, méghozzá azért mert Hilary Bon az egyik legszebb lány az évfolyamon szerelmes belé. Sose bizonyult igaznak, de mindenki azt suttogja a hátuk mögött, hogy járnak. És én is elhiszem, mert mikor Hilaryra néz, olyan furcsán néz rá. Álmodok minden éjszaka Samről és rólam, hogy szeret és járunk, hogy egy nap elém áll és megmondja, hogy szeret. De ez csak álom marad semmi több… Az órai ábrándozásból Sam hangja zökkent ki.

- Stacy, Stacy! – szólongat

- Sam? – kérdezem meglepődve és elpirulva.

- Figyelj, tudod az algebrát? – kérdezi tőlem, ami teljesen meglep.

- Persze. – mosolygok.

- Nem akarsz korrepetálni? – néz rám.

- Viccelsz? – kérdezem meglepődve és, ha nem lenne óra és nem Sam beszélne velem még el is nevetném magam.

- Nem, dehogy viccelek. Nagyon nem megy és jó volna, ha segítenél benne. – mondja nekem, mire eltöprengek, majd rá bólintok.

Szünetbe megbeszélünk a suli után egy találkát a néhány sarokra lévő cukrászdánál. Haza megyek és elmosolyodok, hogy Sam tanulni akar velem. Melodynak és Crisnek hagyok üzenetet, hiszen nagyon jó barátnőim és megfogadtuk egymásnak, hogy mindenről tudunk majd és nem lesznek titkaink. Mikor itt az idő elindulok és szedem a lábaimat, hogy ne késsek. Ő már az ajtó előtt vár, köszönök neki és bemegyünk. Zavartan leülök, a székre nem merek rá nézni. Jön a pincérnő és kérdezi, hogy kérünk e valamit. Rázom, a fejem mire köhint egyet Sam jelezve, hogy ne legyek szégyenlős.

- Mit kérsz? – kérdezi a pincérnő.

- Nem tudom… egy muffint. – mondom a lánynak, aki feljegyzi a rendelést, majd elmegy az asztaltól a pulthoz.

- Miért csak egy olyan kis sütit kértél?

- Fogyózni szeretnék.

- Ugyan nincs semmi baj az alakoddal, sőt még Hilary is megirigyelhetné az alakod. – mondja, mi közben elő kotorja az Adidas táskájából a felszerelést.

- Komolyan? Pedig nagyon csinos lány.

- Nem vitatom, de most ne ő legyen a téma.  – közli velem, majd kihozzák a sütiket és Samuel kávéját.

Elkezdem, neki magyarázni a matekot mi közben engem néz, az újammal jelzem neki, hogy a füzetbe van a feladat nem az arcomon. Erre ő elmosolyodik, és a füzetet nézi, mikor abba hagyom a magyarázást még akkor is azt nézi. Elnevetem magam, mire felkapja a fejét. Mikor megérti, az anyagot akkor felállok, megköszönök mindent és elindulok. Ő még ül, majd hirtelen utánam szalad és megkérdezi, hogy el a kísérhet egy darabig? Erre bólintok, majd egy ideig szótlanul lépkedünk egymás mellett, míg végül ő töri meg a csendet.

- Van barátod? – kérdezi meg, mire én az ajkamba harapok.

- Nem nincs… - felelem neki idegesen, hiszen sose kedvelem, ha ez a téma jön szóba.

- Értem. – hallom a választ.

- Lehet egy kérésem? – kérdezem

- Kettő is. – feleli komolyan.

- Kérlek, ne mond el a haverjaidnak, hogy segítettem a tananyagba. – mondom neki

- Megbeszéltük tanárnő. – neveti el magát.

- Köszönöm szépen. – jegyzem meg nyugodtan, valahogy úgy érzem, hogy megbízhatok benne.

Még néhány percig sétál, mellettem aztán jelzi, hogy neki le kell kanyarodnia, mert találkozik a haverjaival. Erre bólintok, megköszönöm a sütit ő meg a korrepetálást és elindulok haza. Mikor haza érek, nem tudom, mit csináljak, örüljek vagy sírjak, hogy ez történt. Inkább az örülésnél maradok, felmegyek a szobámba az emeletre és megírom a házit, majd ledőlök az ágyra és elalszom, mikor felkelek már nyolc óra, elmegyek zuhanyozni és ágyba bújok. Másnap korán kelek és elindulok a suliba, várom, hogy Samuel jöjjön, de nem teszi. Becsöngetnek, az ajtó kinyílik, remélem, hogy ő az, de csalódok mikor a tanárnő lép be rajta és elkezdi az órát. Nem nagyon tudok az anyagra figyelni, csak Sam jár a fejembe. Hilary megint azt csinálja, amit szokott engem cikiz, akárcsak a haverjai Samnek. A fiúk megtudták, hogy korrepetáltam matekból a haverjukat, pedig megkértem őt, hogy ne tegye. Egy világ törik bennem apró darabokra és a szívem majd megszakad. Bírom a cikizést erős vagyok, nem sírom el magam. Mikor megyek, haza a járdáról lelépek, mert zöld a lámpa, egyre csak Sam jár az eszembe és, hogy elárult. Hirtelen egy lökést érzek magamon és elesek az úton, majd nagy fékcsikorgást hallok. Megfordulok, mi közben felülök az autó elütött valakit, oda lépek, Sam az.

- Sam… - lépek oda mellé

- Stacy… - mondja erőtlenül, mi közben oda térdelek mellé.

- Miért tetted? – kérdezem tőle szomorúan. – Miért árultad el a titkomat?! Miért, mondtad el, hogy segítettem matekból! Gyűlöllek! – zokogom a sokktól, hiszen nem tudom, fel fogni mi folyik körülöttem.

- Nem azért mondtam el Sta…cy, hogy bántsalak, hanem mert el akartam mondani milyen rendes is vagy… - mondja, nekem mi közben elmosolyodik és egy kicsi vér buggyan ki a szájából. – Más, vagy mint Hilary sokkal másabb vagy. Szeretlek! – mondja nekem

- Mi? – kérdezem tőle erőtlenül. – Hogy, hogy szeretsz? Mindig kinéztél, mint a többiek.

- Nem igaz, mindig megvédtelek, sose bántottalak. Hilary azért szállt rád, mert nem ő belé vagyok szerelmes, hanem beléd. – feleli nekem. – Álmodtam rólad, hogy elüt egy autó és nyugtalan voltam ezért követtelek mikor kijöttél a suliból. Nem vettél észre, mert nem úgy tettem ezt, hogy észre végy. Nem akartam, hogy bajod essen. Mikor elüt az autó téged, akkor végig peregtek előttem a ki nem mondott szavak, hogy szeretlek és, hogy sose bántottalak. Minden apró szilánkokra tőrt, mi közben térdre estem és a neved kiáltom. Tudtam, hogy ezek az álom szilánkok, amik a halálodkor apró darabokra törtek, de most a szilánkok egy képet alkotnak és téged látlak benne. Gyönyörű vagy… - hörgi, mire sírok egyre jobban és a testére borulok.

- Szeretlek Sam, ne hagyj el!

- Jobb lesz így… míg te élsz, addig én eltávozok, de legalább a szilánkok nem törtek szét… - feleli nekem, majd oda hajolok és megcsókolom őt.

- Sam… - súgom, majd annyit mond, hogy szeret és lehunyja a szemét.

- Sam… SAM! – kiáltom sikoltva és a kezét fogom meg, mi közben az arcomhoz emelem a kezét, amit mindig is meg akartam fogni.

Összetörtem lelkileg, most a hídnál vagyok, ami egy hatalmas folyó felett áll. Nem hittem Samnek, azt hittem, hogy hazudott. Megmentett, azt mondta, hogy álmodott rólam. Eszembe jutnak a szavai: „Tudtam, hogy ezek az álom szilánkok, amik a halálodkor apró darabokra törtek, de most a szilánkok egy képet alkotnak és téged látlak benne. Gyönyörű vagy….”

- Számomra is összetörtek az álom szilánkok hiába élek, mert te itt hagytál. – zokogom, mi közben a korlátot fogom, majd gyengül a szorítás és elengedem a korlátot. Zuhanok a folyóba. – Számomra is összetörnek a szilánkok, mert nem lehetek veled. De, ha már véget ér az egész újra egész lesz… - mondom, majd a vízbe zuhanok.

A testem körbe öleli a víz, nem ellenkezek hagyom hagy nyeljen el a csábító mélység. Lehunyom a szemem, mi közben Sam arca jelenik meg előttem, az utolsó álom, amit még akkor álmodtam, amikor élt. A szilánkok nem törtek össze… éreztem, hogy egyre ernyed a testem. Tudom, az álom szilánkok most már sose törnek össze, mert vele leszek, ha meglátom a fényt…

Szia, Hikari! :)

Őszinte leszek, hiszen úgy gondolom, hogy csakis abból tanul az ember, főleg az írópalánta! :)

Kezdjük a nyelvtannal:

-         Az „Álomszilánkok”, mint sok más is, összetett szó, amit egybe kell írni. 

-         Nem túl tanácsos azzal kezdeni egy regényt, hogy XY vagyok, ennyi meg ennyi idős. A kezdő fanfic írók gyakran elkövetik ezt a hibát. Gondolj csak bele... Te sem kezdesz a fejedben úgy egy gondolatmenetet, hogy tizenhat éves vagy, és ez meg az a neved... :)

-         Az első mondatban már megtudunk mindent a főszereplőről. Tizenhat éves, és belezúgott Sambe, aki a suli legmenőbb sráca... és így tovább. Ha megfogadsz tőlem egy jó tanácsot, akkor nem árulsz el az olvasónak az első bekezdésben mindent.

-         Itt van például ez a rész: „Conor, Cristen és Melody nagyon jó barátok. Conornak van barátnője ő a legszerencsésebb közülünk. Crisnek már volt barátja, Melody pedig most boldog mert ő is szerelmes. Mindenki boldog csak én nem, bár Crisnek nincs pár kapcsolata, de elvan úgy, ahogy van.”  Ne haragudj meg érte, de én ebből egy szót nem értettem. Ki van kivel, és kivel mi van?! Nem szabad ilyen sok információt közölni! Belezavarodik az olvasó, és könnyen megeshet, hogy nem is olvas tovább.

-         Következő dolog: igeidők. Első bekezdésben még múlt van, a párbeszédben pedig már jelen. Tehát először ez: kérdezte, utána meg ez: kérdezi. Kérlek, ne keverd az igeidőket, mert az borzalmas tud lenni.

-         Párbeszédeket nem írod teljes mértékig helyesen... Ha valaki mond valamit, tehát ilyesmi áll a szövegben:

Szeretlek – mondta, kiáltotta, suttogta, búgta, susogta, szólalt meg, stb. akkor nem kell pont a gondolatjel elé, és kisbetűvel írjuk. Ez azért van, mert a komment, amit hozzáfűzöl, a mondandóhoz kapcsolódik. Viszont, ha a kommented nem a mondandóhoz kapcsolódik, tehát valami ilyesmi van:

Utállak. – Lépett egyet felém... / Elröpült valami mögötte... Szóval, ha a cselekvésre vonatkozik a gondolatjel utáni rész, vagy egy teljesen másik dologra, akkor kell pont – vagy írásjel a végére –, és nagybetűvel folytatod.

-         Szóismétlés nagyon sok van benne, ezt egy esetleges újraolvasás könnyen kiszűri.

-         Sok helyen hiányoznak a vesszők, ettől pedig összefolyik a szöveg.

-         Kissé nagyon gyorsan történnek az események. Nézd, itt egy mondatban elintéztél egy egész délutánt: „Inkább az örülésnél maradok, felmegyek a szobámba az emeletre és megírom a házit, majd ledőlök az ágyra és elalszom, mikor felkelek már nyolc óra, elmegyek zuhanyozni és ágyba bújok.” Ez túl zavaros, zsúfolt, és lehetetlen. Oké, hogy azt akarod érzékeltetni, hogy az idő gyorsan repül, de ennyire azért nem...

Mindenképpen keresned kellene egy bétát, nagyon sokat tudna segíteni!

A történetről...

Hallottad már azt a kifejezést, hogy Mary Sue? Nos, ennek a történetnek ez volt a lényege. A Mary Sue egy olyan karaktertípus, akinek minden bejön, aki mindenhez ért, aki a legjobb pasival jár, akit senki sem utál... és még ragozhatnám is. Tulajdonképpen azzal, hogy az első mondatokban kifejtetted azt, hogy mennyire esélytelen a lány dolga Samnél, gyakorlatilag garantáltad, hogy a végén úgyis kiderül, hogy Sam is bele van zúgva a főszereplőbe. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ez a novella mű volt. Kiszámítható volt, és unalmas. Tudni lehetett, hogy Sam is odavan érte, és hogy valószínűleg majd meghalnak mind a ketten...

Remélem, hogy a nyers és őszinte véleményemmel nem sértettelek meg, hiszen csak az építő jelleg volt a hangsúly. Szerezz egy bétát, olvass sokat, és írj még többet! :) Meglátod, hogy hamar fejlődni fogsz, és sokat javulsz majd! :) Ha nem adod fel, akkor menni fog ez! :)

Ezek csak jó tanácsok voltak tőlem, amelyeket ha megfogadsz, megfogadsz, ha nem, hát nem! :)

Sok sikert kívánok Neked a továbbiakban!

Üdvözlettel: Nilla

Összesen: 10 pont

Szia, Hikari!

     Nos, szerintem Nilla kimerítő kritikát írt neked (néhol még én is tanultam belőle J ), így én nem fogom ugyanazokat a hibákat felsorolni, és különben is én nem tudtam volna ennyire jól összeszedni őket.

     Nekem is gondom volt az igeidővel, vesszőhibákkal, szóismétlésekkel és a történet néhol érthetetlen volt számomra. Túl sok információt osztottál meg néha, nem volt benne egy kis sejtelmesség sem. Ide pont jó az a mondás, hogy a kevesebb néha több.

    A történet végkifejlete várható volt, nem volt benne semmi újdonság, vagy meglepő fordulat. Ne haragudj meg, hogy ezt mondom, de ez egy tucat sztori. Ilyen történetet százával találhatnék a neten, ha keresnék. De minthogy minden rosszban van valami jó, még nagyon sokat tudsz fejlődni. Nillához hasonlóan én is csak tanácsolni tudom neked, hogy olvass többet, és írj sokat. Beszéld meg valakivel azt, amit írtál, javítsátok ki együtt a hibákat, így is sokat tudnál tanulni az írásról, szabályokról.:)

    Remélem nem bántottalak meg a véleményemmel, és nem vettem el a kedvedet a további írástól, mert nem ez volt a szándékom. Sok sikert a továbbiakban!

Üdv:

Any4444

Összesen: 11 pont

Kedves Hikari!

Először is örülök, hogy ismét jelentkeztél a versenyre. Szeretnélek megdicsérni, mert ezen a történeteden érződik a fejlődés, pedig nem sok idő telt el a két verseny között. Ebből is látszik, hogy nagyon gyorsan finomodik a stílusod, így talán egy év múlva már dobogós is lehetsz. J

De. Addig is még hosszú az út, úgyhogy beszéljünk a novelláról. Nilla és Any már majdnem mindent elmondott, amivel egyet is értek. Figyelned kell arra, hogy az információkat hogyan adod az olvasónak. Hagyd, hogy az olvasó jöjjön rá a dolgokra apró jelekből és mondatokból. Sokkal nagyobb lesz a sikerélmény.

A nyelvtanról és a történetről már mindent elmondtak, így csak szurkolok neked a továbbiakban.

Üdv: Holly

Összesen: 10 pont

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés