Véleményed

27. Fejezet: A különítmény

Nem kellett sokáig várnunk. Az orkok Magasba tartott fáklyákkal, erőltetett ritmusban érkeztek meg. Nem egy szedett-vedett horda haladt el köztünk, hanem nehéz fegyverekkel és bőrpáncélokba burkolódzott harcosok. Egy különítmény. Keserűen nyugtáztam a tényt, hogy nem lesz könnyű dolgunk!

Aztán elkezdődött. Egy füttyszó jelezte, hogy az utolsó ork is a terembe ért. A különítmény azonnal megtorpant és fegyvert rántott. Tekintetük a sötétséget pásztázta. Ekkor kapták az első tűzlabdát.

Az egyik ork valamit kiáltott, mire a csapat kettévált. A tűzgolyó pedig elrepült köztük. Alig perzselt meg valakit. Az orkok lassan kezdtek széthúzódni, hogy bármi is csap le rájuk, csak kevés veszteséget tudjon okozni a csapatukban. Ekkor felpattantam fekvő helyzetemből és eleresztettem az első veszőt. Talált. Az ork döbbenten meredt a mellkasába fúródott fekete vesszőre. Aztán összeeset. Egy dobótőr csörrent a sziklán a vállam mellett. A sötétben nem láttak engem, csak az íj hangja alapján következtettek a búvóhelyemre. Ekkor a másik oldalról is támadás érte őket. Újabb kutyafejű hullott el. Ezúttal egy elf nyílvesszőtől. Ezután hátulról zuhant el egyikük. Egy fejsze ékelődött a gerince és a koponyája közé.

Az élen álló ork újra elkiáltotta magát, mire a társai kisebb csapatokra szakadva rohanták meg a sziklafalakat. Közben előre dobálták a fáklyáikat, hogy láthatóvá tegyék a támadóikat.

Khalidor az pengével felfelé tartott karddal lépett ki a szikla fedezékéből. Megcsókolta a fegyver keresztvasát és nekirohant az orkoknak. Hármat döntött fel, majd egyet a jobb vállától a bal csípőjéig széthasított. Az egyik feltápászkodónak olyat rúgott a fejére, hogy a sziklákon szétcsattant a koponyája, majd pörgött egyet, felugrott a levegőbe és mire földet ért, újabb két áldozata vonaglott a saját vérében.

Síron túli mennydörgés rázta meg a termet. A szétdobált fáklyák halvány fényénél Norgent láttam meg. Varázsszavakat mormolt. Olyan erő áradt a hangjából, hogy be kellett fognom a fülem, mert azt hittem, nyomban megörülök szavai hallatán. Kezeit előre tartva lépkedett és minden orkot, aki megtámadta, láthatatlan kezek emelték a magasba. Aztán törött csontokkal zuhantak a padlóra. Végül a mágust lerohanták. Egyszerre négyen rontottak rá. Norgen egyetlen mozdulattal ütötte ki a fegyvereket a támadói kezéből, miközben ő maga még legalább három-négy lépésre állt tőlük. Az orkok csak egy pillanatra lepődtek meg, és már rá is vetették magukat a varázslóra. Záporoztak az ütéseik. Norgen a karjaival próbálta védeni a fejét. Azonnal céloztam és lőttem. Egy ork átlőtt koponyával zuhant át a társai között. Aztán egy másik megemelkedett. Mellkasán fényesen ragyogó penge bújt elő. A kapálódzó ork némán repült pár métert. Már nem mozgott. Az ott maradt két ork rögtön a fegyvereik után ugrottak, amikor Siegfried páncélban tündöklő alakja kilépett a sötétségből. Kardja suhogva szelte a levegőt. A harmadik ork már hiába érte el a fegyverét. A kapitány kardja felnyársalta. A negyedik kutyafejű hangos ordítással vetette magát a csillogó vértezetű harcosra. Siegfried félre hajolt, majd vaskesztyűs öklével alulról ütött. Az ork szétroncsolt arccal dőlt el.

Zargo és Muya egymásnak háttal küzdöttek. Mintha táncoltak volna. A támadások elöl elhajoltak vagy átugrottak egy alacsony vágást. Aztán behajoltak és szúrtak vagy vágtak. Kivéreztették ellenfeleiket.

Nem gyönyörködhettem a harmonikus mozgásukban, mert Marcus rémülten rohant támadói elöl. Azonnal megfeszítettem az íjam és lőttem. A pap nem vett észre semmit a segítségemből. Újra lőttem és még egy ork bukott fel. Egyenként végeztem a pap támadóival. Marcus csak rémülten rohant és csak néhány pillanat múlva vette észre, hogy már senki sincs a nyomában.

Aztán csend lett. Nem csaptak össze a fegyverek. Csak a harcosok fújtatását lehettet hallani. Szinte el sem akartam hinni. Győztünk!

Mindenki a csatatér közepére lépdelt. Gyors számlálás után kiderült, hogy senkit nem vesztettünk el a harcban. Arra gondoltam, hogy ezek a harcosok sok tapasztalattal bírhatnak. Boldognak éreztem magam. Láttam, hogy társaimat is elégedettséggel tölti el a tudat, hogy fővesztés nélkül győztünk.

-         Ez a kutyafejű még él – szólt az egyik harcos.

-         Már nem sokáig – köpött egyet a mellette álló és magasba emelte a csatabárdját, hogy végezzen az orkkal.

-         Megállj – kiáltott Siegfried – még beszédem van vele!

A kapitány a haldokló ork fölé térdepelt. Megemelte a fejét és a szemébe nézett.

-         Mit kerestek itt – kérdezte.

-         Küldetésen voltunk – nyögte ki az ork.

-         Miféle küldetésen?

-         Nzago sámánért kellett mennünk. A Nagy szertartás miatt…

-         Milyen Nagy szertartás?

Az ork rájött, hogy fogalmunk sincs, miről beszél, és gúnyosan elnevette magát.

-         He…he! Hehe!

Siegfried dühében magasra emelte a kezét és jókora pofont kevert le. Az orknak félre bicsaklott a feje és nem mozdult többé.

-         Az ördögit neki – szitkozódott a kapitány.

-         Talán kisebbet kellett volna ütni– jegyezte meg Muya.

Siegfried mérgesen nézett fel rá. A tolvaj fiú rémülten tekintett a bátyára. Zargo szemöldökei is egymást érték. Muya idegesen nézett felfelé, mintha valamit kémlelne a mennyezeten miközben idegesen füttyürészni kezdett. Az egész helyzet annyira komikussá változott, hogy elnevetem magam. A többiek először furcsán bámultak rám, majd lassan mindenki követte a példám.

-         Nem értem, mi olyan nevetséges – emelkedett fel Siegfried.

-         Uram – feleltem – ha már nevetni sem tudunk, akkor mi értelme az életnek?

Előző     Következő

Gyorsan cselekedtünk. Eltűntettük a nyomainkat és kioltottuk a fáklyáinkat. Reménykedtünk, hogy az orkok nem érzik meg a szagunkat. Mindenki elrejtőzött a sziklák közt. Én egy magasabb kiugró párkányra másztam fel, hogy jobban átlássam a csatateret, és könnyebben célozhassak. Annyi rohadékkal végezzek, amennyivel lehet, mire felocsúdnának, és közelharcba keverednénk velük. Reméltem, hogy az esélyeket némileg kiegyenlíthetjük. Leginkább abban bíztam, hogy a mágusaink meglepnek minket és főleg az ellenséget valami kis zaftos varázslattal.