Ego Sum Resurrectio et Vita
Folytatásos naplóregény nemezisről, lélekről, halálról, az élet sötét oldaláról, mizantrópiáról, melancholiáról, kárhozatról, tébolyról, vámpírról (???), testi-lelki betegségről, bánatról, fájdalomról, gyűlöletről, lemondásról, reménytelenségről, magányról és vérről...
Nos, röviden jellemezhetném így is, kulcsszavak felsorolásával, vagy akár egyetlen fogalommal: fin de siécle...* De én szívesebben választanám a hosszabb verziót, ha az Ego Sumról van szó, mivel túl kedves nekem ahhoz, hogy néhány odavetett jelzővel - amelyek voltaképp főnevek - elintézzem a dolgot.
A történet a huszadik század első felében indul, főhőse Rajmund von Birken, egy dúsgazdag, svájci arisztokrata család, önnön kárhozottságának tudatától gyötrődő elsőszülött fia. Mesés vagyona, kellemes - mi több, feltűnően szép - külseje ellenére társtalan és elégedetlen. Nem találja helyét a világban, szenved a társasmagánytól, az ürességtől, az emberek közelségétől, hiszi, hogy a személyt, ki megértő társa lehetne, "rég elfeledte az idő". Ebből adódóan gyakran goromba, cinikus vagy közönyös, s olykor kegyetlennek is tűnhet.
Édesapja halála után, két váltásnyi ruhával, néhány rongyosra olvasott könyvvel, s némi pénzzel mintegy önkéntes száműzetésbe vonul az öröksége részét képző külvárosi házba, hogy végre nyugalomra leljen az egyedüllétben. S ahogy az már csak lenni szokott, ekkor kezdődik el Rajmund igazi vesszőfutása: apró, de annál fájdalmasabb testi és lelki sérülések, insomnia, rémálmok, egymásnak feszülés, örökös készenlétben kattogó idegek. Főhősünk egyre-másra konfliktusba bonyolódik: először mindenlébenkanál, s mindazonáltal jólelkű cselédjének barátnőjével, majd egy elvetemült kábítószer-kereskedővel - ki történetesen a neuchâteli rendőr-főfelügyelő kuzinja -, s ebből adódóan komolyan meggyűlik a baja a hatósággal is, melynek gyümölcse a lassan, de elkerülhetetlenül érlelődő ideg-összeroppanás.
Rajmundban feldereng az őrület gyújtólángja, melynek akár metaforája is lehet a fönti felsorolásban említett vámpír - a három kérdőjellel. Hogy ez a vámpír belső démon-e, a skizofrénia kinyilatkozása, netán "valódi", hús-vér szörnyeteg, azt bizony el nem árulom!
|